Indulunk, csak a mozdonyvezetőre várunk

Néhány centiméteres hóréteg borította be reggelre az országot. 10 perces késéssel ugyan, de a 6:48-as vonattal indultam kollégámmal Budapestre a kecskeméti intermodális pályaudvarról. Nagykőrös után bemondták, Cegléden át kell szállnunk egy másik vonatra. Hangos kacagás az IC kocsiban. Többségünk – hallhatóan – rutinosan fogadta elsőre a MÁV szokásos fennakadását. De ez most mégis más volt, nem gondoltuk, hogy ennyire nincs házon belül kommunikáció.

Cegléden a peron zsúfolásig telt, mindenki a mellette állótól érdeklődött, tudja-e esetleg melyik vágányról indulunk tovább. Kalauz sehol. Közben a hangosbemondón sorolják, hogy a főváros irányából, Nyíregyháza felől és Szolnokról érkező vonatok előreláthatólag 30, 45, 60 percet késnek. A váróban a kijelzőn már 70, 80, 90 perces késéseket olvastunk, de semmi sem utalt arra, hogy Budapest irányba indulna vonat. Ekkor már érezhető volt a feszültség az itt rekedt utasok között.

Nem volt más választás, kerestük a hazajutás lehetőségét. Egy vonat indult volna elvileg 7:48-kor a 3-as vágányról Kecskeméten át Szegedre, csakhogy ennek a vonatnak a mozdonyvezetője éppen akkor hagyta el Budapest határát – tudtuk meg egy ceglédi vasutastól. 20 perc elteltével egy kalauz informált bennünket, hogy

„indulunk, csak a mozdonyvezetőre várunk”.

A mellettünk lévő fülkében egy férfi telefonált hangosan, a kórházat hívta, hogy jelezze, nem ér időre oda. Egy diákokból álló csoport könnyebben vette tudomásul a kialakult káoszt: a suli ma elmarad. Újabb, 10 perces várakozás után recsegő hangon közölték a hangosbemondón, fáradjunk át a 4-es vágányhoz a Szegedre tartó 8:48-as járathoz. A kijelző 100 perces késést jelzett.

Egy kecskeméti ismerősöm mesélte ott, hogy a 7:48-assal indult dolgozni Pestre, de Cegléden ragadt, mint sokan mások. Kicsit dühös volt, mert majd le kell dolgoznia ezt a napot. Reagáltam, hogy én a 6:48-assal jöttem. Felkapta a fejét.

Miért nem mondták vajon be Kecskeméten, hogy a 7:48-as vonattal közlekedők legjobb esetben is csak Ceglédig jutnak el?! Holott tudniuk kellett volna, hogy minden vonat ott áll, és onnan nem indul tovább Budapestre.

Végül valamikor 9 előtt elindulhatott a vonat Ceglédről, és negyed 10-re értünk vissza Kecskemétre. A konferenciára, ahol előadtam volna kollégámmal a délelőtt folyamán, nem értünk oda.

Még megpróbáltuk a menettérti jegyünket visszaváltani a kecskeméti állomáson, de azt mondták, hogy mivel előre online applikáción vásároltuk a jegyeinket, ezért érdeklődjünk telefonon az ügyfélszolgálaton. A helyzet már egészen tragikomikussá vált, itt ugyanis nem értették a problémánkat, miért jöttünk vissza Ceglédről. Kiderült, Kecskeméten még fél10-kor sem tudták az információnál, hogy Ceglédről nem lehet továbbutazni, ezért nem mondták be a hangosbemondón, hogy aki a fővárosba igyekszik, nem érdemes felszállnia a 7:48-as és 8:48-as vonatra sem.

Ilyen volt ma a „kommunikáció” a magyar vasúton. Házon belül se, az utasok felé se. Aki reggel útra kelt, nem jutott el az iskolába és a munkába. Nem ez volt a MÁV legjobb napja, valószínűleg a magyar gazdaságé sem.

———

A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.

Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a [email protected] címre.