Bő két hétig tart és 26 helyszínen összesen 54 programmal várja az érdeklődőket a 40. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál, amelynek nyitánya hagyományosan a Kecskeméti Képzőművészek Közösségének kiállítása a Hírös Agóra Kulturális Központban – itt jártunk mi is pénteken.
A terembe belépve a tekintetet egyből megragadja a három acélfej – Ulrich Gábor számunkra megfejthetetlen kóddal-rövidítéssel elnevezett sorozata, melynek darabjai a SEZF-I., II. és III. címet viselik. Pironkodva bevalljuk Gábornak, nem értjük a dolgot, és készségesen elárulta a megfejtést: „egyszerűen csak csúnyán kell írni az átvételi lapra a SELF-et”. Ez hát az egymondatos története annak, hogyan lett három alkotás felirata is hibás a Tavaszi Tárlaton – persze ez mit sem von le a művek és a kiállítás értékéből.
„Már kicsit bánom, hogy annak idején mégsem sógyurmából készült berkenyevirágmolyokat kezdtem el csinálni” – írta ki nemrég Facebook-oldalára a neves animációs rendező és elismert képzőművész, a kecskeméti acélszobrász táborok oszlopos tagja, akinek sajátos humorát sokan ismerik a városban. Ezzel Ulrich Gábor talán arra célzott, hogy amennyiben nem acélból, hanem az ovisok kézműveskedésének alapanyagából formázná műveit, akkor valószínűleg könnyebb lenne őket ide-oda helyezni a polcokon, vagy felcipelni egy harmadik emeleti kiállítóterembe. Lehet, hogy a tárlat berendezését kicsit „súlyosbította”, de alkotásai kétségkívül időtállóak, beszédesek és mutatósabbak, mint holmi sógyurma-molyok. A valós és ideális énkép közötti viszonnyal foglalkozó Self-sorozat nemcsak szobrok, hanem grafikák témája is Ulrich Gábor művészetében.
A fejek tekintetét követve látunk színesebb és bájosabb alkotásokat is: például Horváth Mária, a Kecskeméti Rajzfilmstúdió alapító tagja, kétszeres Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező Valaha madarak voltunk című alkotásait, amelynek figurái a Cigánymesékből lehetnek ismerősek. Nagy Otília festőművész, pedagógus képe a várva várt és hamarosan beköszöntő tavaszi heteket idézi fel, amikor a fák virágba borulnak.
