– Meg kell mondanom őszintén, hogy mindezt előbb kellett volna látnom. Az ember sokszor hajlamos belenyugodni, hogy ez van és ilyen a világ. Elmúltam hetvenéves és most már azt mondom, ebből elég.
Kinek jelentette be, hogy mindenről lemond és kilép a Fideszből?
– Salacz László országgyűlési képviselőnek mondtam. Ő a Fidesz helyi szervezetének az elnöke.
Hogyan fogadták a város vezetői a döntését? Marasztalták?
– Már régóta jeleztem, hogy sok minden nem tetszik, de Salacz László nem tett próbát, hogy meggyőzzön a maradásról. Később Szeberényi Gyula Tamás képviselő keresett meg, és kíváncsi volt, mi indokolta a döntésemet. Azt én sem tartottam elfogadhatónak, hogy ha már ott vagyok a Fideszben – és ez a minimum minden pártban –, belülről nem lehet kibeszélni, amíg az ember oda tartozik, akkor a többség által képviselt irányvonalat el kell fogadni. Másik problémám az volt, hogy a Fideszben – legalábbis az én szemszögemből – nem egy demokratikusan elfogadott irányvonal érvényesült, hanem a felsőbb vezetés diktátuma, amit sem kritizálni, sem véleményezni nem lehetett.
A látványos szakítása után milyen a kapcsolata Bán Jánossal, akivel évekkel ezelőtt közösen, például 2016-ban, sajtóasztal beszélgetés formájában, ha nem is teljesen ugyanazt, de hasonló mondatokban beszélték el a közéleti politikai témákat, mint azt hallani lehetett a Fidesz kommunikációjában is?
– Visszanéztem néhány műsort abból az időszakból – van köztük olyan, amit ma már nem vállalnék, de a legtöbbet ma is felvállalom. Egy alkalommal például a trianoni békeszerződésről beszélgettünk. A dédnagyapám felemelkedése ehhez az időszakhoz kötődik: virilis jogon, a város 57. legnagyobb adófizető polgáraként képviselő volt. Családtörténeti kutatásaim során ezt az időszakot dolgozom fel, és a saját családom történetén keresztül is látom, hogy a Horthy-rendszert nem lehet egyértelműen fasisztának nevezni – ezt akkor is elmondtam. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Horthy felelősségét nem emelném ki és nem ítélem el a II. világháborúba történt belépésért.
De akkor Bán János alpolgármesterrel már nem politizál?
– Éppen egy levelet fogalmaztam neki, miután egy napirend utáni felszólalásában arról beszélt, hogy a helyi politikai viták különbözzenek az országos szintűektől. Csakhogy visszanéztem a közgyűlés felvételét, és az ott elhangzottak egészen más képet mutattak a szándékához képest. Meggyőződésem, hogy mindig a hatalomban lévőknek kell először egyezségre törekedni, példát mutatni. Ennek ellenére politizálunk, csak nem értünk mindenben egyet. Már akkor kapcsolatba kerültünk, amikor még a Petőfi Népénél dolgozott főszerkesztő-helyettesként. Én tisztelem írói munkásságát, örülök sikereinek. Szemereyné Pataki Klaudia polgármester asszony egyik legjobb személyi döntéseként értékelem, hogy felkérte Jánost kulturális alpolgármesternek. Szerintem a város érdekében, bármilyen meglepő is, tudnánk együtt dolgozni. Én nagyon szeretném, ha az országos pártpolitika nem képződne le a helyi politika szintjére.
Újságírói munkája miatt Tóth László-díjban részesült még 2018-ban. Hogyan látja a kecskeméti nyilvánosság állapotát?
– A díjat a Kecskemétről írt tudósításaimért kaptam, mert annak idején az MTI hírei alapján le lehetett követni Kecskemét városának életét. Minden jelentősebb helyi eseményről tudósítottunk – ma már ez nem divat. Az MTI ma már nem működik úgy, mint régen; az újságíróik átkerültek az MTVA-hoz, és az MTI-nek csupán egy kis szerkesztősége maradt, akik a kiadásért felelősek. Ha a kecskeméti sajtóról beszélünk, akkor vissza kell gondolnunk a Bácskapocs újságra, amely az egyetlen radikális lap volt a rendszerváltáskor. Nem sokkal később megjelent a Farkas P. József kezében lévő Kecskeméti Lapok is. Remélem, Jóska nem fog beperelni ezért, amit most mondok, de ő élt azzal a jogával, hogy az aktuális városvezetés támogatását megszerezze a lap számára. Ezzel csak arra akarok utalni, hogy a lap akkor sem, és ma sem tekinthető valódi közszolgálati médiumnak. Manapság inkább az önkormányzat közlönyeként működik, és szinte kizárólag a kormánypárti képviselők véleményét tükrözi és csak a város sikereiről tudósít. Ezt korábban is elmondtam, ezért nem nevezhető a város pluralitását bemutató újságnak – inkább a Fidesz választóinak írják. Ebben van felelősségem, hogy ilyen viszonyok között vállaltam el a felügyelőbizottsági posztot. De hangsúlyozom, semmilyen beleszólásom nem volt abba, hogy milyen cikkek jelennek meg a Kecskeméti Lapokban.
És mi a véleménye a KecsUP Hírek online portálról?
– A számos social media felület és online portál kinyitotta ezt a zárt világot. A KecsUP az indulásakor megdöbbentett, mert nem értettem egyet a támadó hangnemével. De a korai KecsUP-ot nem lehet összehasonlítani a mai KecsUP-al. Az általánosan érvényes, hogy egy kritikus hangvételű újság soha nem tetszik a hatalomnak. A KecsUP változását az is mutatja, hogy mikor Bán Jánost alpolgármesterré választották interjút adott a KecsUP-nak. Én nagyon örülnék, ha volna egy olyan újság, melyet Kecskeméten mindenki el tud olvasni szavazótábortól függetlenül. Félek, hogy ilyen nem lesz.
És a Petőfi Népe, hiros.hu, KTV?
– Közszolgálati szerepet nem töltenek be. Egyoldalúan tájékoztatnak. Egy dolgot hangsúlyozok: ez nem az ott dolgozó újságírók hibája. Ők szeretnének olyan újságot csinálni, amit pártállástól függetlenül el tudnának a kecskemétiek olvasni.
Mi volna a sajtónak a szerepe?
– Leszek végre újságíró ebben az interjúban. Mi a feladata a sajtónak? A negyedik hatalmi ágként mindig a hatalom kontrollja. Itt pillanatnyilag Kecskeméten a hatalom ellenőrzését az ellenzéki képviselők nem tudják betölteni, holott sokkal több lehetőségük volna, mint amivel élnek. Ezt a kontroll szerepet jelenleg a KecsUP igyekszik ellátni, főleg mióta főszerkesztő váltás történt – azóta alapvetően megváltozott a portál.
Nem minden politikai szereplő látja így…
– Azért gondolják így, mert a várost és az országot irányító politikai közeg elszokott attól, hogy kritikát fogadjon el. Pedig kecskemétiként én is látom a város problémáit, és ha ezeket egy újság megírja, nem értem, miért jelentene gondot. Korábban képviselőként, ha egy valós problémával találkoztunk, igyekeztünk foglalkozni vele. A városi képviselőség számomra egészen más jelentett, mint ahogyan mostanában értelmezik. Akkor sem tudtam elfogadni, hogy központilag bármit előírjanak. Akkori frakcióvezetőként határozottan állítom: négy év alatt egyetlen döntésünk sem született központi elvárás miatt.
A demokrácia bátor és nyílt emberek társadalma. Visszatérő kérdés a magyaréhoz hasonló kelet-közép európai társadalmakban, hogy az értelmiségnek vissza kell-e térnie a politikába. Úgyis mondhatom, hogy a politikai közbeszédet alakító terébe.
– Egy ilyen helyzetben, amikor a társadalom láthatóan kettészakadt, ennek egyik oka az, hogy az értelmiség az elmúlt közel két évtizedben – és itt nem csak a Fidesz-kormányzásra gondolok – nem töltötte be a szerepét. Meggyőződésem, hogy az értelmiségnek igenis felelőssége van, hiszen hatással van az emberekre. Ha egy értelmiségi elmegy egy társaságba, és a politika szóba kerül, mégis odafigyelnek rá. Engem is sokan megkérdeznek a véleményemről, mert nyilvánvalóan több ismeretem van a politikáról, mint annak, aki soha nem vett részt benne. Úgy látom, hogy az értelmiség sokáig elnézően viszonyult a Fideszhez – és ebben én is hibás vagyok –, mert elnéző volt. Gyakran hallottam azt az érvelést, hogy bár van némi korrupció és visszaélés, de hát melyik demokráciában nincs? Végeredményben az is korrupció, ha valakit soron kívül látnak el a kórházban. De, ami ma Magyarországon zajlik, az ennél sokkal több, hiszen nem a hagyományos korrupcióval van dolgunk, hanem az állam maga működik egyfajta bűnszervezetként, monopolizálva a korrupciónak a különböző, egyre találékonyabb formáit. Csak néhányat említve: letelepedési kötvény, vérplazma biznisz, túlárazott irodaház vásárlás stb. Ezen kívül üldözi a másként gondolkodókat, az Európához tartozó magyar társadalom akarata ellenére az orosz érdekszférába kormányozza hazánkat. Lassan nem a Kádár-korszak, hanem a Rákosi-korszak világa rémlik fel. Természetesen bízom abban, hogy csak az Orbán-rezsim akar az orosz védernyő alá bekerülni, a magyar emberek nem ezt az utat választják. Én elmúltam hetvenéves. Tényleg úgy távozzak majd, hogy mindent magamba zárok? Nem fogom. Lehet, hogy ennek az interjúnak következményei lesznek. Most sem lázadozom – egyszerűen csak kimondom a véleményemet.
Azért küldenék el, mert nyilvánvalóvá tette a kritikáját, vagy mert interjút adott a KecsUP Híreknek?
– A kritikáimat most is látják. Lehet előbb kellett volna többünknek elmondanunk a véleményünket és már más lenne a rendszer. De majd meglátjuk, hogy mi lesz velem, ha megjelenik ez az interjú. Eddig is vállaltam az általam elmondottakért, tetteimért a felelősséget. Egy-egy elejtett mondaton kívül a munkahelyemen nincs politizálás, mert az megmérgezné a légkört. Eddigi életemben már sok helyen dolgoztam, de ilyen jól még sehol sem éreztem magam, mint a Kecskeméti Junior Sport Kft.-nél. 14 szakosztály száznál több szakember és közel 1800 fiatal sportoló. Ha mindenhol olyan szabályosan végeznék a sokat kritizált TAO támogatás felhasználását, mint az Ivkovicné Béres Tímea vezetésével működő gazdasági társaságnál, akkor biztosan fennmaradna ez a támogatási rendszer.
Vannak a környezetében többen is olyanok, akik hasonló cipőben vannak, mint Ön, csak éppen nem beszélnek?
– Persze. De az számomra a legnagyobb megdöbbenés, hogy még a munkahelyemen is – ahol nincs politika, hiszen sportoló gyerekekről tudósítok – sokan mondják, hogy János egyetértünk veled, de nem merjük likeolni a posztjaidat. És ezzel való szembesülésemkor értettem meg, hogy óriási félelem van a társadalomban. Mindenféle túlzás nélkül mondom ezt. Félre ne értse valaki: nem a munkahelyemen nézik, hogy egy-egy ellenzéki képviselő oldalát ki likolja be.
„Fortélyos félelem igazgat” ismét?
– Korábban nem éreztem ilyet, mert korábban nem láthatták, amit most mondok és írok. Ahhoz azért valamit mondani kell, hogy egyet lehessen érteni velem vagy kritikát lehessen mondani. Az elmúlt egy év alatt a posztjaim alatt gyalázkodó hozzászólás talán kettő vagy három volt.
1990-ig tévéműszerész volt, mert 1956 és 1990 között az egyetemeken megszűntek az újságírói képzések, akkor csak pártajánlás útján lehetett a MUOSZ újságíró iskolájába bejutni. Családjában nem volt párttag, felmenői különböző listákra kerültek. 1990 után tanult újságírást Szegeden, majd a Metró Újságnál kezdett el dolgozni, 14 évig volt az MTI megyei tudósítója.
– 1990 előtt másfél évig Svájcban dolgoztam a szakmámban, ahol a legmodernebb elektronikai eszközökkel találkoztam. Már akkor láttam, hogy a javítás, mint szakma lassan megszűnik, mert egyre inkább komplett egységeket kezdtek gyártani. Ez a változás gyorsan begyűrűzött Magyarországra is, és felismertem, hogy váltanom kell. Nem terveztem politikai pályát, de a rendszerváltás éveiben magával ragadott a közélet demokratikus kibontakozása. Így lettem 1994 és 1998 között helyi képviselő, bár végül nem folytattam ezt az utat. Ehelyett beiratkoztam a szegedi egyetemre, hogy újságírást tanuljak. Már az egyetemi éveim alatt elkezdtem dolgozni a Metro újságnál, később pedig a kecskeméti melléklet szerkesztője lettem. Izbéki Gábor alapító főszerkesztőnek rengeteget köszönhetek – bár már elmúltam 40 éves, még újságíró tanonc voltam, és ő sokat segített az utamon.
Van olyan esemény vagy történet, amire ma is szívesen emlékszik vissza aktív újságírói pályája során?
– Magyarországon az első komoly maffiaper helyszíne volt Kecskemét, az egykori Conti-Car luxusautó-kereskedés tulajdonosáról, a Radnai László által irányított bűnszervezetről szólt, amiről én tudósítottam. Később rendszeresen írtam a Zuschlag-perről, amiért később az év MTI újságírója elismerésében részesültem. A harmadik nagyobb ügy, a Hagyó-per volt, amiről szintén beszámoltam. Ezért egyébként rengeteg támadást kaptam, egyszer még a Népszava féloldalon keresztül az MTI tudósítóját név nélkül támadta, hogy félre tudósította a közvéleményt. Nem tudósítottam félre a közvéleményt. Megemlíteném még, hogy Antall Józsefet és Horn Gyulát kivéve, minden későbbi miniszterelnökkel készítettem rövidebb, hosszabb interjút.
Hogyan látja ma a szakma helyzetét?
– Tragikusnak tartom a helyzetet. Nézzük először a valódi oknyomozó újságírókat, akik komoly ügyeket tárnak a nyilvánosság elé – ők szinte üldöztetés mellett végzik a munkájukat. A Fidesz kommunikációjából pedig az rajzolódik ki, hogy azokat a kiadókat, amelyek nemzetközi pályázati forrásból nyernek támogatást, egyszerűen meg akarják szüntetni. Másrészt az újságírás oktatásával is komoly problémák vannak. Egyetemi éveim alatt mi rendszeresen jártunk szerkesztőségekbe, ahol valódi gyakorlati képzést kaptunk. Ma viszont a frissen végzettek elméletben ismerik az újságírás alapjait, de alig szereznek gyakorlati tapasztalatot. Ez különösen tetten érhető egyes internetes lapoknál – a cikkekben hemzsegnek a fogalmazási hibák, sokszor már a címben is.
Lát most olyan műhelyt, amire érdemes figyelni és az onnan kijövő tartalmat szívesen olvassa?
– Nagyon sokáig olvastam az Élet és Irodalmat és a Magyar Narancsot. Az utóbbi időben, ha meglátok egy-egy érdekes interjút, mint most a Magyar Hangban, akkor megveszem az újságot. Általában internetes újságokat követek ugyanis az időm nagy részét családtörténeti kutatásomra fordítom. Él még egy 94 éves nagybátyám, akinek a mai napig penge az agya és a történeteit meg akarom írni. Kecskeméten az utóbbi egy évben figyelem a KecsUP-ot és a szervezésükben lesznek olyan események, ahová érdemes lesz elmenni, mint például áprilisban Sz. Bíró Zoltánnal tervezett beszélgetésre. A fővárosban részt vettem pár előadáson, amit a Közép-európai Egyetemen tartottak, kiemelném az Európai Unió és a Magyarország között zajló jogi vitákról szóló eseményt. Mindezek is segítettek megértenem komplexebb folyamatokat, amikről helyben csak kevés szó esik.
Az idősebb korosztály még emlékszik a kecskeméti közgyűlésben mutatott aktivitására, hiszen 1994-1998 között az SZDSZ helyi képviselője volt. 12 évvel később belépett a Fideszbe.
– Nem voltam baloldali szavazó sosem. Liberális voltam. Nagyon sokan támadtak azért, hogy 1994-ben nem jött létre Kecskeméten az MSZP és az SZDSZ között koalíció. Nyilván ebben nekem komoly szerepem volt. Elfogadtam, hogy az SZDSZ országos szinten koalícióra lépett az MSZP-vel, de semmi sem kötelezett erre helyben. Nem is kötöttünk és az SZDSZ vezetése ezt elfogadta. Nálunk ilyen szempontból nem szóltak bele a lokális döntéseinkbe. Magyar Bálint erre azt mondta: még jó is, mert tud balra is, meg jobbra is koalícióra lépni az SZDSZ. Egy normális országban, normális politikai viszonyok között valahogy így kellene lenni.
Egykori képviselőként Ön szerint mik azok a legnagyobb változtatások, amelyeket végrehajtott a kormány az önkormányzati rendszer működésében. Mi ma az önkormányzat a Nemzeti Együttműködés Rendszerében?
– Kiemelten sajnálom, ami az önkormányzatokkal történik. Egykori képviselőként jól tudom, milyen hatalmas szerepe van egy önkormányzatnak a település életében, mennyi mindenre kell odafigyelni, és milyen fontos feladatokat kell ellátni. Korábban az iskolák vezetőinek megválasztása és az iskolaszékek munkájának felügyelete is önkormányzati feladat volt. Én két iskola iskolaszékének tagja voltam. Négy évig képviselőként dolgoztam, gyakran havonta három közgyűlés is volt, ma évente kevesebb mint tíz van. A kilencvenes években az önkormányzati rendszer még nem volt teljesen kialakítva, és számos új rendeletet kellett hoznunk.
Ami a legnagyobb különbség a mai és a régi időszak között, az az anyagi helyzet. Az elmúlt 10-12 évben lehetőség lett volna arra, hogy jobb alapokon fejlesszük a várost, mint 20 évvel ezelőtt, amikor sokkal kevesebb pénzből gazdálkodtunk. Ma elvileg jobbak az anyagi lehetőségek, de egyben az is igaz, hogy a Fidesz az önkormányzati rendszert gyengítette. Az SZDSZ például az önkormányzatok megerősítésében látta a helyi demokrácia alapját, mivel ez adja az ország demokráciájának alapvető pilléreit. Akkor is voltak helyi adónemek, amelyek az önkormányzatok és az állam között oszlottak meg, de ma már ott tartunk, hogy Kecskemét iparűzési adójából 7 milliárd forintot von el a központi kormány. Ezzel szemben az önkormányzat kétmilliárd forintot állampapírba fektet, miközben a város számos fontos fejlesztésre vár. A növekvő vállalkozások számával együtt az utakra egyre nagyobb pénzösszeget kellene fordítani, de a megfizethető lakhatás is komoly gondot jelent.
A Fidesz a központosítás révén gyengítette az önkormányzati rendszert, kezdve azzal, hogy összeférhetetlenné tette a polgármesteri posztot és az országgyűlési képviselőséget. Azért, mert Orbán Viktor nem akart egy erős polgármesteri csoportot, akik esetleg ellenállnának a központi döntéseknek. Miért lenne baj, ha egy város vezetője lobbizna a települése érdekében a parlamentben? A válasz nyilvánvaló: a központi hatalom nem kíván erős ellenállást a helyi vezetőktől, ezért próbálják gyengíteni az önkormányzatokat.
Mit gondol a Fidesz-KDNP új ellenzékéről, a Tisza Pártról, és a kettejük politikai harcáról?
– Úgy gondolom, hogy Magyar Péter személye a szikra volt, még akkor is, ha nehéz megérteni az ő pálfordulását. Az látszik, hogy a társadalom egy óriási elégedetlenséggel küzd, és végre valaki megszólította őket. Nem csak azért mennek utána, mert viszi a zászlót, hanem mert elkezdtek komolyan politizálni, ami rendkívül fontos. Ez nagyon jó és nagyon pozitív fejlemény. Hogy ez hova vezet, az egy másik kérdés, de most egy széles körű, mozgalmi jellegű társadalmi szerveződésről van szó, amelyhez sokan csatlakoznak a baloldaltól a liberálisokon át a jobboldalig. A cél, hogy megmutassák: össze lehet fogni, mert össze kell fogni. Ami Orbán Viktor politikáját illeti, számomra elfogadhatatlan, hogy a szélsőjobboldalra terelte a Fideszt és saját táborát, miközben korábban a liberális internacionálé alelnöke volt nyolc éven át. Az orosz-ukrán háborúban tanúsított állásfoglalása is taszító és embertelen, amit aligha hittünk volna el korábban. Véleményem szerint, amíg Ukrajna háborúzik, támogatni kellett volna, hogy csatlakozhasson az unióhoz, mert akkor a támogatás feltételeként lehetett volna követelni, hogy az ott élő magyarok megkapják a megfelelő jogaikat. Most pedig, miközben a Fidesz szidja Kijevet, elvárja, hogy tegyenek valamit.
Mindig is sportolt és futballozott sokáig. A KTE meccsek látogatója is. Mit gondol, benn maradunk az NB1-ben?
– Mindig is sportoltam, atletizáltam és a kecskeméti Dózsában futballoztam, de sajnos egy sérülés miatt abba kellett hagynom a versenysportot. Utána se maradt el a sport és a legutóbbi időkig az öregfiúk csapatában játszottam. Sajnos a legnagyobb tehertétel ma már, hogy nem régen három volt futballista barátom nekrológját kellett megírnom. De a sport szeretete nem múlt el. Kijárok a KTE mérkőzéseire és a téli szünetben felhívott a polgármester asszony, hogy készítenék-e a csapat tulajdonosával, Kovács Andrással interjút. Elvállaltam. Nagyon örülnék, ha bennmaradnánk az NB1-ben, de nagyon nehéz lesz, mert hiába erősítettünk a télen, a többi csapat is erősített. Sajnos alig csökkent a hátrányunk, de reméljük a legjobbakat.
