Az Állami Számvevőszék jelentése rávilágított: a Neumann János Egyetem Alapítványának kockázatos befektetési döntése miatt 127,5 milliárd forintnyi közpénz sorsa került veszélybe. Az összeg szinte teljes egészében egyetlen, kérdéses hozamú pénzügyi konstrukcióba került, miközben az egyetem működését és fejlesztését nem szolgálta. A pénz befagyott, a veszteség milliárdos lehet – a kérdések pedig egyre csak gyűlnek.
Cikkrosozatunk utolsó részében a politika kerül fókuszba – itt olvashatja az első részt, itt a másodikat. Az ügy ugyanis messze túlmutat a pénzügyi felelősség kérdésén: politikai dimenziója legalább ilyen jelentős. Kinek a döntése volt ez, kik álltak mögötte? Milyen politikai erők, pártok, hatalmi körök járhattak közben, és milyen célokat szolgálhattak ezzel? A botrány nem csupán az alapítvány működését kérdőjelezi meg, hanem a hazai felsőoktatás 2020-as modellváltásának egész rendszerét is új megvilágításba helyezi.
Kormányközeli kuratórium és személyi összefonódások
Már a kuratórium összetétele is erősen politikavezéreltnek tűnik. A testületben több magas beosztású kormánypárti politikus ül: Lezsák Sándor fideszes Országgyűlés alelnök, illetve Gaál József kecskeméti fideszes alpolgármester kuratóriumi tagok voltak, a felügyelőbizottságban pedig szintén fideszes Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét polgármestere kapott helyet.
Csatlakozz a KecsUP Hírek közösségéhez a folytatáshoz
Továbbá az alapítvány alkalmazott vezetői között találjuk Szemerey Szabolcsot, aki stratégiai igazgatóként dolgozik – ő nem más, mint a polgármester férje, és Matolcsy György jegybankelnök másodunokatestvére. Matolcsy György neve többszörösen is felbukkan az ügyben: az ő vezette Magyar Nemzeti Bank indította el anno a Pallas Athéné alapítványokat, köztük a PADME-t, és az ő rokoni–üzleti köreivel való összefonódásokat is kimutatták a befektetések hátterében. Például a Válasz Online oknyomozása rávilágított, hogy az Optima által vásárolt külföldi ingatlanos cégek egy része Matolcsy Ádámnak (Matolcsy György fiának) az üzleti érdekkörével is kapcsolatban áll. Tehát az egyetem pénzét olyan vállalkozásokba forgatták, amelyek a jegybankelnök családjának is hasznot hozhattak.
Ezen személyi háló ismeretében a politikai felelősség elsősorban a Fidesz-KDNP kormányoldalt terheli. Az egyetem modellváltása – vagyis hogy állami intézményből egy magánjogi vagyonkezelő alapítvány fenntartásába került – a 2018–2022 közti kormányzati ciklus során lezajlott felsőoktatási átalakítás része volt. Ezt a folyamatot a kormány kezdeményezte és a parlament kormánypárti többsége hagyta jóvá.
Kecskemét esetében 2020-ban került sor az alapítvány létrehozására és a vagyonjuttatásra, akkoriban az Innovációs és Technológiai Minisztérium (Palkovics László miniszter) felügyelte a modellváltást. A kuratóriumi tagokat is a kormány nevezte ki az alapítvány indulásakor – az összetételből látható, hogy főként lojális, a Fideszhez kötődő személyek kerültek pozícióba. Ez nem egyedi eset: az összes ilyen egyetemi alapítvány kuratóriumába kormánypárti politikusokat, ex-minisztereket, államtitkárokat, illetve a kormányhoz közel álló üzletembereket delegáltak országszerte.
A Neumann János Egyetemért Alapítvány botránya rávilágít arra, hogy ezek a politikai kinevezettek nem feltétlenül az egyetem vagy a közösség érdekét tarthatták csak szem előtt. Ezt nem mi, hanem az ÁSZ állapította meg: “a kuratórium az alapítvány szervezeti érdekei elé a kötvényt kibocsátó érdekeit helyezte” – az Optima (és mögötte állók) szempontjai domináltak.
Ennek oka a személyi összefonódásokban keresendő: amikor ugyanazok az emberek ülnek mindkét oldalon, nyilván nem független a döntés. Itt konkrétan Csizmadia Norbert és Bánkuty Tamás esete a legkirívóbb (ők egyszerre voltak jelen az egyetemi alapítvány és az MNB-s alapítvány/Optima oldalán).
Az alapítvány kuratóriuma elutasította az Állami Számvevőszék jelentésében megfogalmazott megállapításokat, és sem az összeférhetetlenséget, sem a szakszerűtlennek titulált döntést nem fogadta el. Ellenkezőleg azzal indokolta az ÁSZ szerint kockázatos befektetést, hogy egy átfogó, hosszú távú terv megvalósításán dolgoznak. Ez a két éven át formálódó városfejlesztési koncepció egy évvel ezelőtt került nyilvánosságra, és nem csupán az egyetem fejlesztését célozta, hanem egy Innovációs és Tudáspark létrehozását, valamint a Homokbánya városrész teljes rehabilitációját és újjáépítését is magában foglalja. A GTC bevonását is részben ezzel indokolták, hogy szükséges egy ingatlanfejlesztő céggel szerződni.
De térjünk vissza a politikai felelősség kérdésére, mely nem csak egyéni szinten, hanem rendszerszinten is szembeötlő. A Fidesz–KDNP mint kormányzó erő felelős azért a struktúráért, amelyben ellenőrzés nélkül ekkora közpénzeket lehetett alapítványokba kiszervezni. Már 2016-ban, amikor Matolcsy György létrehozta a jegybanki alapítványokat, a kormányzat megpróbálta törvényben kimondani, hogy a hozzájuk került vagyon elveszíti közpénz jellegét.
Az alábbi videóban Kósa Lajos képviselő milliméter pontossággal elmondja, hogy néz ki a közpénz átalakulása.
Bár ez a kijelentés – és az ezzel járó titkosítási kísérlet – alkotmányossági aggályok miatt végül megbukott, jól mutatja a szándékot: a hatalmon lévők szerették volna, ha ezek felett a pénzek felett minimális a nyilvános elszámoltathatóság. Ennek a szemléletnek az eredménye, hogy 2020 után a modellváltó egyetemek kuratóriumai is kvázi “magánzsebekben” érezték a rájuk bízott vagyont.
Kecskeméten is az történt, hogy az állam által adott 150 milliárd forintot a kuratórium úgy kezelte, mintha az a saját cége lenne: a nyilvánosság és az egyetemi polgárság kizárásával hozott döntéseket, és – mint kiderült – teljesen következmények nélkül megtehette mindezt egészen az ÁSZ vizsgálatáig.
Ellenzéki és kormányzati reakció az NJEA-ügy kapcsán
Az ügy nyilvánosságra kerülése után a kecskeméti ellenzéki pártok azonnali magyarázatot és lemondást követeltek az érintett fideszes vezetőktől. Felszólították Szemereyné Pataki Klaudia polgármestert, Gaál József alpolgármestert és Lezsák Sándor kuratóriumi tagot, hogy mondjanak le alapítványi, illetve önkormányzati pozícióikról.
A kormányzati oldal ugyanakkor igyekezett minimalizálni az ügy politikai jelentőségét. Nyilatkozataikban technokrata problémaként állították be az esetet, mondván “folynak a vizsgálatok, levonjuk a tanulságokat”. Konkrét politikusok felelősségét nem ismerték el – nyilván a kormány számára kellemetlen lett volna beismerni, hogy megbízhatatlan embereket delegáltak ezekbe a testületekbe. Sőt, az alapítvány kuratóriuma egy közleményben azt hangoztatta, hogy nem értenek egyet az ÁSZ következtetéseivel, és mindenben a jogszabályoknak megfelelően jártak el. A kecskeméti fidesz pedig azzal vádolta az ellenzéket, hogy egyenesen nekirontott az egyetemnek.
Az alábbi videón, hogy mit válaszolt az újságírói kérdésekre a polgármester és mit gondolnak a választók:
Van egy másik olvasata is az ügynek, miszerint országosan is felgyorsult az egyetemi alapítványok szabályozásának esetleges felülvizsgálata. Hogy az NJEA-ügy precedenst teremt-e, az korántsem borítékolható, viszont arra rávilágított, hogy a modellváltó egyetemek alapítványi fenntartói nem független, kiváló szakemberekből álló testületek, ahogy azt a kormányzat eredetileg kommunikálta, hanem gyakran a kormánypárt befolyása alatt álló, politikai és gazdasági érdekcsoportok által vezérelt szervezetek.
A nemzetközi színtéren is volt visszhangja a történteknek: az Európai Unió már korábban is aggályosnak találta a magyar közérdekű vagyonkezelő alapítványok működését (lásd például az Erasmus+ és Horizon programokból való kizárásukat), és az NJEA esete mintegy megerősítheti az EU félelmeit: nem biztosított a közpénzek átlátható és célhoz kötött felhasználása.
Sok a személyi átfedés – magas az összeférhetetlenségi kockázat
Az eset nyomán élesen kirajzolódtak a különbségek a magyar szabályozás és az EU által elvárt normák között. A magyar Országgyűlés 2020-ban olyan törvényi keretet hozott létre a modellváltó egyetemek alapítványai számára, amely megengedte, hogy politikusok, állami vezetők is korlátlan ideig kuratóriumi tagságot vállaljanak. Sőt, sok esetben maguk a miniszterek kerültek be ezekbe a testületekbe (például az SZTE vagy a Semmelweis Egyetem alapítványába). Ez uniós szemszögből komoly összeférhetetlenségi kockázat: az EU attól tartott, hogy a kormány tagjai mint kurátorok EU-s pénzek felett is diszponálhatnak, saját maguknak juttatva forrásokat.
2022 végén az Európai Tanács felszólította a magyar kormányt e kockázatok kezelésére, majd 2023 januárjában az Európai Bizottság kimondta, hogy amíg ez nem rendeződik, addig a modellváltott egyetemek nem kaphatnak friss EU-s programtámogatásokat (Erasmus+, Horizon). Ez vezetett a hírhedt „Erasmus-botrányhoz”, amelyben kiderült, hogy 21 magyar egyetem hallgatói és oktatói kerültek ilyen okból bizonytalan helyzetbe.
A magyar kormány először vonakodott lépni, de a nemzetközi nyomás hatására 2023-ban bizonyos gesztusokat tett: Gulyás Gergely miniszter bejelentette, hogy a miniszterek lemondanak kuratóriumi posztjaikról.
Végül 2024 őszén a Kormány kidolgozott egy átfogó szigorító javaslatot az összeférhetetlenségi szabályokra, válaszul az EU követeléseire. Ez kimondta, hogy a jövőben nem lehetnek kuratóriumi vagy felügyelőbizottsági tagok az egyetemi alapítványokban többek között az országgyűlési képviselők, polgármesterek, miniszterek, államtitkárok, kormánybiztosok és más magas rangú tisztségviselők. Ráadásul a lemondásuk után is legalább egy év “kihűlési időt” kell várniuk, hogy egyáltalán jelölhetők legyenek. Megszüntették továbbá az “élethosszig” tartó kuratóriumi megbízatásokat: maximum 6 év + egy alkalommal megújítható mandátumot enged a tervezet.
Ezek a változtatások – ha maradéktalanul életbe léptek volna – konkrétan azt jelentik, hogy például Lezsák Sándor (mint parlamenti alelnök és képviselő), Szemereyné Pataki Klaudia (mint polgármester) nem maradhatnak kurátorok a Neumann-alapítványban.
Összefoglalva: bár a magyar fél tett lépéseket (és folyamatosan ígéretet tesz további szigorításokra), a gyakorlatba átültetett garanciák egyelőre nem győzték meg az EU-t. Az Európai Bizottság továbbra is úgy látja, hogy ezek az alapítványok átláthatatlan kockázatot jelentenek, ha közpénzek – különösen uniós pénzek – kerülnek a kezükbe.
Rendszert érintő állatorvosi ló
A Neumann János Egyetemért Alapítvány ügye a 2014–2024 közötti időszak magyar közéletének több jellegzetes problémáját sűríti magába. Megjelenik benne a jegybanki alapítványok körüli régi vita (közpénz kontra magánalapítvány), a felsőoktatási modellváltás ellentmondásossága, a kormányzati szereplők és a közpénzek összefonódása, valamint az EU és Magyarország közti jogállamisági konfliktus egy szelete.
A konkrét ügy pénzügyi következményei súlyosak – akár 100 milliárd Ft nagyságrendű veszteség is érheti az egyetemet –, de legalább ilyen fontosak a tanulságok. Szükség an a kuratóriumok felelősségi viszonyainak újragondolására, az átláthatóság növelésére és a check and balance mechanizmusok erősítésére. Enélkül fennáll a veszély, hogy a jövőben is előfordulhat hasonló eset, amikor közösségi vagyonok magánérdekek mentén tűnnek el. A jelenlegi vizsgálatok (ÁSZ, Ügyészség) eredményei és az esetleges büntetőeljárás precedenst teremthet arra, hogyan lehet számonkérni az ilyen jellegű visszaéléseket – ez pedig nemcsak a Neumann János Egyetem, hanem általában véve a közpénzügyek tisztasága szempontjából is alapvető fontosságú.
Források: Az elemzés alapjául szolgáló tényeket az Állami Számvevőszék jelentése, valamint hazai sajtóanyagok (pl. KecsUP Hírek, atlatszo.hu, 24.hu, Telex, HVG, 444.hu) és nemzetközi hírek (Euronews, EU Bizottsági indoklás) szolgáltatják.
—
A cikk megírásában a ChatGPT nyelvi modell is segítségünkre volt. Az automatikusan generált szövegrészeket minden esetben ellenőriztük, a felhasznált információkat megbízható forrásokkal vetettük össze, és a tartalmat szükség szerint javítottuk. A célunk a pontos, hiteles és közérthető tájékoztatás.