„Tévedtem, amikor azt hittem, ha alkotok valamit, akkor mellém állnak” – interjú Vercz Tamással, a ScoreGoal vezetőjével

„Az elmúlt két hónapom semmi másról nem szólt, csak hogy jött egy ígéret és nem teljesült, majd egy másik, és az sem, vagy csak minimálisan. Ha harminc ajtón nem kopogtattam be, akkor egyen sem” – nyilatkozta a KecsUP-nak dr. Vercz Tamás. A ScoreGoal Kecskemét Futsal ügyvezető elnöke portálunknak beszélt a klub anyagi nehézségeiről és az elmúlt időszakban megtapasztalt csalódásairól. Kitért arra is, hogy szerinte mi a baj a kecskeméti sportközeggel, és hogy van-e a városnak egyáltalán identitása. Szókimondó, őszinte interjú volt.

Vercz Tamást először arról kérdeztük, milyen visszhangja volt a szurkolóknak címzett, segélykiáltásnak is beillő, április 17-én közzétett nyílt levelüknek (erről itt írtunk korábban).

„A játékosok nem lepődtek meg, hiszen tudnak a problémákról, folyamatosan kommunikálunk velük ezekről. Nem titok, hogy most már bérelmaradások is vannak a likviditási gondok miatt. Két hónapnyi fizetéssel tartozunk a játékosoknak, ettől függetlenül továbbra is becsülettel teszik a dolgukat. Természetesen mindent elkövetünk, hogy rendezzük a béreket, ahogy beérkezik valamennyi pénz a klubhoz, azt erre fordítjuk, hiszen a játékosok egyáltalán nem tehetnek erről a szituációról, ők az áldozatai.

A szurkolók részéről nagyon pozitív volt a visszajelzés, rengetegen rám írtak, voltak, akik rögtön felajánlottak pénzbeli segítséget, magánemberként. Ezeket egytől egyig visszautasítottam, mert úgy gondolom, hogy nem magánszemélyeknek kell egy klub pénzügyi gondjait megoldaniuk. Néhány vállalkozás, amely szívügyének tekinti a kecskeméti futsalt, és eddig is támogatott minket, szintén azonnal jelentkezett, hogy segít. Mikrovállalkozásokról beszélünk, nem nagy cégekről, tehát sajnos megmenteni nem tudják a klubot, viszont nagyon jól esik, hogy lehetőségeikhez mérten így mellénk állnak. A részükről legalább úgy érezhetem, hogy fontos, amit teszünk” – mondta Vercz Tamás.

A ScoreGoal Kecskemét Futsal ügyvezető elnöke kijelentette: a városvezetés részéről egyelőre semmilyen visszajelzést, megkeresést nem kapott a nyílt levél megjelenése óta.

Sőt, már korábban, március elején emailben hívta fel a figyelmét Szemereyné Pataki Klaudia polgármesternek és a képviselőknek, hogy anyagi gondokkal küzdenek, de arra a levélre sem érkezett válasz. Laczkó-Zsámboki Angéla kormánypárti képviselő ajánlott fel egy kisebb összeget képviselői kerete terhére, és Gaál József alpolgármester igyekezett cégeket meggyőzni – eddig sikertelenül -, hogy legyenek szponzorai a csapatnak.

Érdemes kitérni arra, hogyan épül fel a csapat költségvetése, most mekkora lyuk keletkezett ebben és mi miatt.

„A futsal nem egy nagy költségvetésű sportág. Profik játszanak az első osztályban, de nem milliós fizetésekért, hanem teljesen átlagos pénzekért” – hangsúlyozta Vercz Tamás.

A tavalyi szezonban – amikor ezüstérmes lett a gárda – 130 millió forintból gazdálkodtak.

• Nagyobb szeletet képez a Szerencsejáték Zrt.-től kapott szponzori támogatás,
• több magáncég pedig kisebb-nagyobb összegeket áldoz a klubra.
• Tao-keretük mindössze 10 millió forint, mint az ügyvezető kiemelte, nem a „taózás” miatt indították el a klubot.
• Múlt évben meghatározó volt a város támogatása is, 13 millió érkezett az önkormányzattól,
• emellett hat éve havi 333 ezer forintot – azaz éves szinten 4 milliót – kapnak kifejezetten az utánpótlásra.
• A költségek legnagyobb részét pedig maga Vercz Tamás állta, aki elmondása szerint az elmúlt 5-6 évben évente körülbelül 60 millió forintot tett bele a saját pénzéből.

„Tavaly volt először, hogy a város biztosított 13 millió forintot, kérelemre. Amikor nekiindultunk a 2025-ös évnek, többektől azt az információt kaptam az önkormányzat részéről, hogy ez a támogatás idén is meglesz. Így nyugodt voltam, hogy rendben van ez a történet. Aztán márciusban kiderült, hogy nem kapjuk a pénzt. Én nem értek hozzá, nem látok bele ebbe a történetbe, hogy mi van emögött, benne voltunk-e vagy sem költségvetésben, ezt nekem külön kellett volna-e kérelmeznem. Nem tudom. De több helyről úgy tájékoztattak, hogy meglesz a városi támogatás. Majd kiesett egy szponzor is, pedig alá volt írva a szerződés, ki volt már állítva a számla… Ez is egy 10 millió forintos nagyságrendű összeg. A kettő együtt az éves költségvetésünk majdnem 20 százaléka. És ez már keményen meg tudja dönteni a klubot” – mondta elkeseredetten az SG ügyvezető elnöke.

Ami Vercz Tamást leginkább elszomorítja, hogy nem 200-300 millió forint kellene a megmenekülésükhöz, hanem csak 10-15 millió forint – egyelőre mégsem állt melléjük szinte senki. Pedig a csapat igazán megérdemelné: a tavalyi bajnokságot ezüstéremmel zárták, és a mostani szezonban is másodikként végeztek az alapszakaszban (május 8-án, csütörtökön a felsőház első meccsén 0:2-es vereséget szenvedtek a Veszprémtől).

„Most lehetne persze, hogy akkor tegyem bele megint én a hiányzó pénzt a saját vagyonomból. Sok álmatlan éjszakám volt már emiatt, rengeteget gondolkodtam rajta. Csak hát nálam is véges a történet. És amikor ennyire magára marad az ember, akkor elgondolkodik, hogy érdemes-e ezt tovább csinálni. Mert nagy szerelem a futsal, a gyerekemnek érzem, és pont ezért ennyire fájdalmas a mostani helyzet. De nem kockáztathatom a saját és családom anyagi biztonságát. A civil szakmámat is kellene csinálnom, hiszen abból tudnék pénzt előteremteni” – folytatja Vercz Tamás, akit láthatóan nagyon megviselt az elmúlt pár hét, fáradt és gondterhelt az arca.

„Nagyon fáj, hogy úgy tűnik, ebbe most beletörik a bicskám, hogy egyszerűen megoldhatatlannak tűnik betömni ezt a 15 millió forintos lyukat, és azon kell agyalnom, hogy most megszűnik-e Kecskeméten a futsal vagy sem” – tette hozzá.

Kis pénz, kispálya – nagy foci

Felidézzük a múltat is. Tíz éve indult a ScoreGoal, amit a nulláról építettek fel. Vercz Tamás a városi bajnokságban játszott amatőr csapatával, amikor jött az ötlet, hogy szervezzenek egy futsal-klubot. Magyarországon még ma sem túl ismert ez a sportág, ugyan óriási fejlődési lehetőség előtt áll, de sok tekintetben továbbra is gyerekcipőben jár. Kecskeméten Vercz Tamásék viszonylag kis költségvetéssel értek el nagyon jó eredményeket.

„Én ebben hittem, ez motivált, hogy mindig jobbak és jobbak legyünk. És leginkább az utánpótlás-nevelés. Azért hoztuk létre a ScoreGoalt, hogy itt lehetőséget kapjanak azok a gyerekek, akik a nagypályás futballban nem tudtak érvényesülni, és egyébként már abban gondolkodtak, hogy abbahagyják a focit – itt viszont nagy szükség volt rájuk, és sikereket érhettek el. Van 80 fiatalunk, köztük Az év felfedezettje díjat elnyert játékos. És itt van a csúcs, a tavalyi ezüstérem… De úgy látszik, itt hibáztam, tévedtem nagyot, amikor azt gondoltam, hogy ez számít. Azt hittem, ha alkotok valamit, akkor mellém állnak az emberek, mellém áll a közönség, a szurkolók, mellém áll a város, a vállalkozói réteg, és közös lesz a célunk és az örömünk. De hiába a siker, hiába az eredmény, ez nem alakult ki” – ez Vercz Tamás lesújtó összegzése.

De miért kellett, hogy így legyen? Nem kerüli meg a saját felelősségét, sőt: szinte önmarcangolóan vizsgálja, ő mit rontott el.

„Eleinte csak ötven fő látogatott ki, a családtagok és a barátok, barátnők. Utána szépen emelkedett a nézőszám, az idei bajnokságban is általában ötszázan eljöttek, amikor pedig tavaly a bajnoki döntőt játszottuk, háromnegyedig megtelt a Messzi István Sportcsarnok. Kellenek persze az eredmények, hogy legyenek szurkolók, és nagyon fontos a marketing, a kommunikáció a klubok részéről, ezt nem lehet elvitatni. A futsal sportágnak ráadásul sokkal többet kell dolgoznia azért, hogy annyi embert elérjen, mint a Kecskeméten tradicionális sportágak, a kosárlabda és a futball. De szerintem ettől mélyebb tényezői is vannak az érdektelenségnek” – jelentette ki.

Vercz Tamás azt mondja, sokszor megkapták, amikor idegenbe mentek játszani, hogy „nektek könnyű, ti a Mercedes városából jöttök, van ott százszám beszállító, hozzátok dől a pénz”. Közel sem ennyire rózsás a helyzet, sőt: jelenleg három kecskeméti vállalkozó segíti őket, a többi szponzor mind más településről van.

Ezek szerint nincsenek lokálpatrióta, sportszerető cégek Kecskeméten?

„Nincsenek. Ugyan rengeteg az olyan cég, amelyik bedolgozik a Mercedesnek, és sok a munkatársuk, de ezek a vállalkozások nem kötődnek Kecskeméthez, nem karolják fel a sportot. És valahogy a szurkolók száma sem tud egy szint fölé nőni – egyébként nemcsak nálunk, hanem a KTE-nél sem. Nekik volt egy fantasztikus évük, a szurkolók az utcán vonultak, akár ötezren is kint voltak egy meccsen, mindenki KTE-szurkoló volt, büszke kecskeméti. Ha ezt négy-öt éven keresztül tudták volna tartani, kialakul egy tartós tábor. Sajnos nem sikerült.

Lehet, hogy sokan meg fognak haragudni ezért rám, de akkor is így látom: nincs kecskeméti identitás. Mert manapság mi tudja leginkább azt meghatározni? A kultúra és a sport. És én ebben nagyon gyengének érzem Kecskemétet. Szerintem nincs jól menedzselve. Mondok pár példát. Ha azt mondom, Körmend, mi jut eszedbe? Persze, hogy a kosárlabda. A Ferencvárosról? A Fradi, az Üllői úti stadion. Szeged esetében is nagy valószínűséggel a kézilabda. A sport identitást ad egy városnak. És én ezt hiányolom Kecskeméten. Ebben biztos mi is biztos hibásak vagyunk, klubvezetők, még több marketing, még több kommunikáció kellene a szurkolók felé, de szükséges egy nagy, erős partner: a város, az önkormányzat” – hangsúlyozta Vercz Tamás.

Sok munkát és energiát beletett abba, hogy a Katona József Gimnáziumban legyen egy tornacsarnok – amit ugyan a csapat (is) használ edzésre, de természetesen a diákok is. A tulajdonos a város; a klub „csak” a beruházó volt, amely gyűjtötte és fogadta a tao-felajánlásokat az építkezéshez.

„Először lesöpörték az ötletet, négy év múlva megint nekiugrottunk. Nem akarom elvenni a város érdemeit, mert ők is nagyon sokat lobbiztak, hogy megvalósuljon a csarnok. Nem is szeretem a szerepemet kiemelni, de azért csak a klubon keresztül épült meg, én vezettem végig ezt a folyamatot. Három év munkám van benne. És valahogy most nem érzem ezért a megbecsülést. Amikor bajba kerülök, akkor nincs senki, aki segítsen. De hajnalig tudnék erről beszélni…” – sóhajtott fel az ügyvezető elnök.

Azt mondja, nem kérdés, hogy végigcsinálják az idényt, ezzel tartoznak a szurkolóknak. De vajon ez a több mint bizonytalan helyzet mennyire nyomja rá a bélyegét a teljesítményükre?

„Sportemberek, teszik a dolgukat. De nyilván benne van a fejükben, és foglalkoztatja őket a jövő, nézelődnek” – mondja Vercz Tamás. Beszélünk arról az opcióról is, amit a nyílt levélben említett, azaz hogy a csapat, a klub nem Kecskeméten folytatja tovább tevékenységét.

„Van egy ilyen elképzelés. Miután én vagyok a kft.-nek a tulajdonosa, csak ezt kell eladni, ha jön érdeklődő. Márpedig van érdeklődő, aki szeretné az NB I-es licenszt venni. Egyelőre most még maradjon titok, honnan, mely városból, de komolyan felmerült a lehetőség. És azt ne vegyük már el magunktól, hogy tíz év alatt a full amatőrből eljutottunk egy profi szintre, kiépült az utánpótlás, és az elmúlt öt évben az NB I-ben vagyunk. Ennek azért van értéke.”

Úgy van vele, hogy már nem számít az önkormányzat támogatására, hanem próbál más utat, megoldást találni. Ezen dolgozik, de bevallja: nagyon nincs könnyű dolga és nem is igen akad, aki segítene neki az ügyintézésben, minden rá hárul.

„Igen, sorban megkeresem a cégeket, és próbálok személyesen beszélni velük, egy olyan jövőképet felvázolni, ami a hosszútávon pénzügyileg fenntartható. Azt nem mondanám, hogy nincs reménysugár, mert akadnak vállalkozások, akik próbálnak segíteni, leülnek velem tárgyalni. Még lehet kiút ebből a helyzetből. Csak az a baj – és ezt nagyon őszintén mondom mindenkinek -, hogy én ehhez már kevés vagyok.”

Szerinte ha nagypályás futballról, kosárlabdáról, vagy kézilabdáról lenne szó, könnyebb dolga lenne, de úgy látja, a futsal egyelőre könnyűnek találtatik, könnyebben elengedik. Nem érzi azt, hogy megbecsülnék, hogy hat válogatott játékosuk van, ők adják a nemzeti csapat keretének jó részét. És ha ez az oszlop kidől a futsal építményéből, kiesik egy ilyen bázis, az országos szinten is érezteti majd a hatását.

Abban biztos, hogy ha túl is élik ezt az idényt, a következőnek nem fognak úgy nekimenni, hogy nem garantált a pénzügyi stabilitás. Óvatossága érthető, hiszen szavaiból kitűnik, sok emberben kellett mostanában csalódnia.

„Az elmúlt két hónapom semmi másról nem szólt, csak hogy jött egy ígéret és nem teljesült, majd egy másik, és az sem, vagy csak minimálisan. Ha harminc ajtón nem kopogtattam be, akkor egyen sem. Ahogy a nyílt levélben írtam: volt hazugság, ámítás, arcba mosolygás, hátba késdöfés. Nem tudom eldönteni, maga a sport közege ilyen? Mindenesetre nagyon ingoványos terület. Csak egy példa. Beszélgettünk egy cégvezetővel, mondta: ’20 millió nem gond, ne aggódj, Tomi, meg fogjuk oldani’’ Mai napig nem történt semmi. És több ilyen eset volt. Az a legritkább, hogy elnézést kérnek, inkább csak kifarolnak a történetből. Ezek számomra fájdalmas felismerések. A civil szakmámban (Vercz Tamásnak pályázatíró cége és sportszerboltja van – a szerző) én azt tanultam, hogy ha mondok valamit, akkor annak úgy is kell lennie, mert ha nem így történik, akkor a másikat nehéz helyzetbe hozom, én pedig nem tudok tükörbe nézni. A mai világ nem így működik.”

Tényleg nagyon ritka, amikor egy sportvezető, egyáltalán egy vezető ilyen nyíltan beszél a nehézségeiről a nyilvánosságban. Vercz Tamástól azt is megtudjuk, ebben a kritikus helyzetben párja támogatása rengeteget jelent számára. Lelkifurdalást érez viszont hétéves kisfia miatt.

„Esténként, amikor megy lefeküdni, és én még a gép előtt ülök, odajön, és mondja: ‘apa, ne dolgozz már, látom, hogy ideges vagy’’ Sajnos igaza van” – búcsúzik el a ScoreGoal ügyvezető elnöke.

Vercz Tamástól az interjú után azt is megtudtuk, hogy május 13-án meghívásnak eleget téve a Városházán járt, ahol Fekete Gábor alpolgármesterrel és Jánosi István képviselővel beszélgetett, ígéretek elhangzottak, de konkrétumok nem.

Előzmény:

„Már nincs miért hallgatni: bajban van a kecskeméti futsal” – az is lehet, hogy elköltözik a klub?