All-in – Boronkay Péter és Nagy András egyedi kihívása egyszerre szól a példamutatásról, a jótékonyságról és az unikális sportteljesítményről

Igencsak komoly kihívásra készül ezekben a hetekben Boronkay Péter többszörös világbajnok, olimpikon paratriatlonistánk és Dr. Nagy András, a Mercedes-Benz Gyár Kecskeméti Mozgáskorlátozottak Sportegyesületének elnöke, hiszen feltett szándékuk a maratoni távot együtt teljesíteni, méghozzá úgy, hogy Peti a 42 kilométeres útvonalon végigfutva egy speciális tolószékben tolja majd Andrást a rajttól a célig. A napokban elkezdték a közös edzéseket is, hogy az október 12-én sorra kerülő 40. Budapest Maratonon felkészülten és már jól összeszokott párosként indulhassanak el.

A vállaláshoz jótékonysági cél is kapcsolódik: az autizmussal, fogyatékossággal élők sportolásához gyűjtenek adományokat, támogatásokat, illetve példát szeretnének mutatni, hogyan tudjuk egymást segítve egy-egy rászoruló embertársunknak olyan élményt szerezni, amit egyedül nem tudna átélni.

A maratoni táv régóta az emberi teljesítőképesség határaihoz, azok átlépéséhez köthető jelkép, így igazán passzol Petihez és Andráshoz, hisz mindkettejük életének szerves része a versenysport. Épp ezért érthető, hogy amikor Peti egy benne hosszú ideje érlelődő gondolat – mindig is szerette volna a célkapun átfutás érzését átadni olyan ember számára is, akinek ez önmagától nem adatik meg – valóra váltását tűzi ki célul, akkor nem vállal keveset.

„A berlini maratonon futottam tavaly a Suhanj! Alapítvány segítségével, ahol találkoztam két mozgássérült sráccal, akiket váltóban toltak Suhanj!-önkéntesek egy speciális háromkerekű tolószékben. Őket látva kezdtem el gondolkodni, hogy ezt én is megpróbálnám, de akkor már nem csak résztávokon, hanem legyen „All-in”, legyen egyedi a kihívás, ezért a teljes maratoni távot bevállalnám” – avat be az ötlet megszületésének részleteibe Boronkay Péter, aki az aktív sportolás mellett a kecskeméti Egészségügyi és Szociális Intézmények Igazgatósága (ESZII) fogyatékosságügyi tanácsadója is.

Andrással régóta ápolnak barátságot, így Berlinből hazaérve a merésznek is nevezhető felvetéssel őt kereste meg, aki elmondása szerint először furcsán is nézett Petire, és gondolkodási időt kért. „Végül is a vállalkozás egyedisége, a jótékonysági cél és persze Peti barátsága győzött meg” – sorolja a főbb szempontokat Dr. Nagy András, akinek a bocsa (paralimpiai sportág, ahol a verseny célja, hogy egy 6×12.5 méteres pályán adott számú labdával eltalálják a célgolyót) révén egyáltalán nem ismeretlen a versenysportok izgalmas világa. „Mindig is része volt az életemnek a sport, de tisztában vagyok a fizikai határaimmal is. Így egy maraton meg sem fordult eddig a fejemben.”

Amire vállalkoznak, az általuk „Paratonfutásnak” hívott megmérettetés a legjobb tudomásuk szerint egyedülálló: eddig senki sem teljesített teljes maratoni távot ilyen együttműködésben. Andrást egyébként zavarja, hogy nem tudja segíteni magát a futást, de feltehetően egy-egy nehezebb pillanatban, óhatatlanul érkező kisebb holtpontok során épp az jelenthet sokat, hogy közösen kell átlendülniük rajtuk.

Túl vannak az első edzőkilométereken is. A versenyig hátralévő 5 hét folyamán heti 1-2 közös felkészülést irányoztak elő, egy alkalom során 10-11 km távval, illetve Peti egyéni edzéseket is folytat, a jelenleg heti 60-70 kilométeres futóadag október elejére 80-90 kilométerre bővülhet fel. Nem várt izgalmakat okozott, hogy Petinek nyár elején eltört az egyik lábujja, így nagyjából egy hónapig nem tudott futni. Remélhetőleg nem fog ez az időszak hiányozni a felkészülésükből, mindenesetre a lábujj immár teljesen egészséges, az orvos zöld utat adott a sportoláshoz.

„Nem ültem még ilyen speciális kerekesszékben, ezért kicsit tartottam tőle, hiszen az eseményen 4-5 órahosszán keresztül ülök majd benne. Kipróbálást követően, már látom, hogy nem lesz megoldhatatlan. Talán jobb lenne, ha a lábaim 10-15 centiméterrel rövidebbek lennének, mert akkor komfortosabb lenne, de egy maraton senkinek sem a kényelemről, könnyed városnézésről szól” – mesél az első közös edzés élményeiről-érzéseiről András. Örül, hogy belekóstolhat egy új sportág szépségeibe, és tapasztalhatja meg például azt az érdekes érzést, amikor „látom, hogy a kocsi mozgása a padka felé tart, de bízol annyira a barátodban, hogy ő is látja és időben korrigálni fog.”

Bár Peti elmondása szerint izgulnak mindketten, a teljesítés miatt nem aggódik. Szintidőhöz nincsenek kötve, és az eseményt szervező Budapest Sportiroda (BSI) vezetője, Kocsis Árpád is a teljes rendezői támogatásukról biztosította őket, többek között lehetőségük lesz a VIP-területre is belépni majd. „Jó kezekben vagyunk, emellett az állóképesség is megvan, amire igazán figyelnünk kell, hogy a frissítést jól rakjuk össze!”

Nem lesz ismeretlen számára a testét érő terhelés sem, mert a gyerekeit futóbabakocsiban tolva – persze sokkal kisebb távon – korábban is futott már, ezen kívül a féloldalas terhelés a kerékpáron is megvan, ahol egy karral fogja a kormányt, a másik oldalon pedig támaszkodik. Viszont most 75 kilogramm folyamatos mozgatása a feladat (András 60 kg, a speciális kerekesszék körülbelül 15) az általa előzetesen 4-5 órásra saccolt maratonfutás alatt, ezért nagy hangsúlyt helyez az előzetes fizioterápiára – gyógytornára, masszázsra jár, illetve úgynevezett „fascia training”, a kötőszövet átmozgatását szolgáló alkalmakat is a heti menetrendjébe iktat.

Fontos, hogy András is komfortosan érezze magát, hiszen ilyen hosszú idő alatt ülő pozícióban is el tud fáradni az ember. Külön segítője lesz neki is, és a menetkényelmi odafigyelés mellett a természetes emberi szükségletekre tekintettel a mosdózási lehetőségek megszervezését sem szabad elhanyagolni. Mindkettejük számára feladat, hogy fejben kellően felkészültek legyenek, az állóképességi sportokban (is) a megfelelő mentális állapot elengedhetetlen a sikerhez.

Motiváció és elszántság tekintetében nincs miért aggódniuk, és talán a kihívás sikerességéhez az is hozzájárulhat majd, hogy gyönyörű kulisszák mellett, Budapest nevezetességei közelében vezet a maraton útvonala.

„Kihívás lesz, élmény a sokadik hatványon. Szerintem kicsit úgy fogjuk érezni magunkat, mint aki megjavította a világcsúcsot. Jó érzés lesz példát mutatni és egyben ezzel másoknak az életét – reményeink szerint- szebbé tenni” – válaszolja András a kérdésemre, hogy milyen várakozással tekint az októberi Paratonfutásra.

Amely egyben adománygyűjtő futás is lesz, hiszen Petiék egy jótékonysági célt is kitűztek maguk elé. „A Modern Gondoskodás Alapítvány számára kívánunk adományokat gyűjteni, amelyet majd a kecskeméti CSODABOGÁR Autizmussal és Fogyatékkal Élő Személyek Nappali Intézménye, illetve a Mosolysziget Értelmi Fogyatékosok Nappali Intézménye gondozottjainak sport- és szabadidős tevékenységére fordít az alapítvány. Sporteszközöket, uszodabérletet, vagy épp egy olyan sportolásra alkalmas speciális tolószéket tudnánk belőle vásárolni, amivel most a maraton teljesítését tervezzük.”

A sportteljesítmény és a jótékonyság mellett természetesen lényeges, hogy a parasportolói együttműködésük üzenete is minél többekhez eljusson. Szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy vannak köztünk olyan embertársaink, akiknek korlátozott a lehetőségük, hogy másoknak természetes élményeket éljenek át, vagy jussanak el valamilyen eseményre, de ha megvan bennünk a segítő szándék és tett, akkor ez is lehetségessé válik.

Aki támogatni szeretné ezt a kezdeményezést, a következő számlaszámon teheti meg: Modern Gondoskodás Alapítvány – 10700103-75517979-51100005 CIB Bank. Az utalások megjegyzés rovatába kérjük a következőt feltüntetni: ADOMÁNY – JÓ PARA 2025