Egy alkalmazottra az iparági átlagnál hétszer több profit jut Mészáros Lőrinc építőipari vállalkozásainál. Ez pedig azzal jár együtt, hogy a tulajdonos jóval több pénzt vesz ki a vállalatokból, mint amennyit a munkavállalóinak fizet – írta meg a G7 portál. Lapszemle.
Az egykori felcsúti gázszerelő okkal lehet elégedett alkalmazottaival. Legalábbis az építőipari cégeinél egészen biztosan. A csoporthoz tartozó 11 legnagyobb építőipari vállalkozás (köztük a ZÁÉV Zrt., a Mészáros és Mészáros Zrt., az R-Kord Kft., a Fejér-B.Á.L. Zrt. vagy a V-Híd Zrt.) ugyanis tavaly 115 milliárd forint profitot hozott össze, amiből 103 milliárdot ki is fizettek osztalékként. Egy évvel korábban pedig még ennél is impozánsabbak voltak az adatok: 2023-ban majdnem 127 milliárd nyereség és 123 milliárd osztalék jött össze a közel egy tucat vállalatnál.
Jelentkezz be a KecsUP-ra!
Lépj be a beszélgetéshez és hogy jobban megismerjük egymást.
A felcsúti milliárdos 11 építőipari cége így több mint negyedannyi nyereséget termelt, mint a Mészáros-csoporton kívüli 500 legnagyobb szektorbeli vállalkozás, beleértve az olyan NER-es pénzgyárakat is, mint a Duna Aszfalt, a Market-csoport vagy a Bayer Construct – hívja fel a figyelmet a G7.
Talán ennél is érdekesebb azonban, hogy a Mészáros-csoport vállalatai milyen hatékonysággal tették mindezt.
A százmilliárdot is meghaladó összesített nyereséget és osztalékot ugyanis alig 1200 alkalmazott termelte meg. Így egy munkavállaló közel 100 millió forint nyereséget hajtott Mészáros Lőrincnek. Az 500 legnagyobb cégnél azonban több mint 30 ezren dolgoznak, és ennyi ember termelte ki a Mészáros-csoport profitjának durván négyszeresét. Így fordulhatott elő, hogy az egy foglalkoztatottra jutó adózott eredmény az iparágban átlagosan a Mészáros-csoportnál mért érték mindössze hetede, nagyjából 14 millió forint volt 2024-ben.
A G7 arról is ír: az ágazat egészében a cégek által elért összesített nyereség az elmúlt években rendre 20-30 százalékkal haladta meg a személyi ráfordításokat, de a 2010-es évek közepén olyan is előfordult, hogy a vállalatok többet fordítottak alkalmazottaikra, mint amennyi profitot termeltek.
A Mészáros-cégeknél ilyen soha nem történt. A nyereség rosszabb években is a személyi ráfordítások három-négyszeresére rúgott. Az előző két esztendőben pedig ennél is magasabb volt.
Első ránézésre mindez kiugró hatékonyságra utal, valójában azonban a NER-es építőipar működési elve magyarázza a hatalmas eltérést. A G7 többször írt már róla, hogy az ágazatban ténykedő kormányközeli cégek jelentős része nem végez érdemi építőmunkát: miután megnyerték az állami tendert, és lehúzták a sápot, a megbízást továbbpasszolják alvállalkozóknak.
