Buda Ferenc a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, műfordító Debrecenben született 1936. november 3-án. Egyetemi tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv- és irodalom szakán kezdte 1955-ben nappali tagozaton, majd levelező tagozaton fejezte be 1968-ban.1955-től jelentek meg versei. 1957-1958 között három verse miatt börtönbe került.
1963-1970 között Pusztavacson, Kecskeméten és Kerekegyházán tanított. A hatvanas években tagja volt a Hetek nevű költői csoportosulásnak. 1970-1986 között a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa volt. 1986-tól a Forrás főmunkatársa volt. 2002-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett, 2013-ban a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választották. Abban az évben a Magyar Versmondók Egyesülete tiszteletbeli elnökének választotta.
Buda Ferenc – 1956 (Töredékek) Arany ősz, szüret ideje. Must-illat, darazsak dongnak. Szív, lélek tavasza az őszben. Fiam, unokám lehetne… Sortűz. Lánckerekek csörömpölése. Arany ősz, arany. Must-illat. Talpak pora, levelek ragyogása. Füst, vér. Torkolattüzek. „Ha mégegyszer aztüzeni…” Kimetszett közepű lobogón át az égre: „…hogy rabok tovább…” – tízezreken végigmorajlik. Must-illat. Sortűz. Vérszag. Fiam, unokám lehetne az a fiatalember… Lágy őszi táj. Tankágyúk erekciója. Must pezsdül, vasabroncs pattan. Egy vaskapuszárny dörrenve becsukódik. Tűz, vas. Tűz, vas. Akár az unokám lehetne, aki voltam… Légy zizzen, darazsak dongnak. Sortűz. Vérszag. Télszag. Zárcsattanás. Kulcsok csikordulása. Száz évig tartó negyedik évszak. El- falazva. Befalazva. Szél rohamoz, kimetszett közepű lobogót szaggat. Ifjak valánk. Fiatal voltam. Forrás: wikipedia.hu