Ha akarná sem tudná megvédeni polgárait saját közterein a reklámszennyezéstől a kecskeméti önkormányzat, miután a 2023-ban elfogadott új építészeti törvény értelmében egyedül a kormány kapott felhatalmazást arra, hogy meghatározza a reklámhordozók és az azokat tartó berendezések elhelyezésének módját, méretét, megjelenési formáját és az elhelyezés időtartamát. A törvény az önkormányzatoknak azt is megtiltja, hogy saját településképi rendeletükben egyáltalán szerepeljen olyan városképi rendelkezés, amely az utcabútorok létesítését, telepítését, reklámeszközként való használatát vagy az azokon történő reklámközzétételt szabályozza. Persze vezethet ez jó irányba, ha visszanyesi a plakáterdőt és valóban szolgálja a polgárhoz méltó minőséget.
A kecskeméti képviselő-testületnek ennek megfelelően kellett megváltoztatnia saját településképi rendeletét. A módosításról az októberi ülésen döntöttek, meglepő módon rendkívül rövid idő alatt – ahhoz ugyanis sem kormánypárti, sem ellenzéki oldalról egyetlen képviselő sem szólt hozzá. Holott a mindennapokban, valamint az újságokban is gyakran esik szó a reklámokról – a politikairól pedig azóta még több, mióta október 6-ától a Google és a Meta felületeiről eltűnnek a politikai hirdetések az Európai Unió területén.
A reklám súlyosan károsítja ön és környezete egészségét – belefulladunk a politikai reklámokba
A magyar építészetről szóló törvény bevezetője szerint nemcsak az értékvédelem fontos, hanem a polgárhoz méltó életminőség – a haza és haladás – eszményeinek középpontba állítása is, amely egyaránt képviseli az egyén és a közösség érdekeit, miközben óvja természetes és épített környezetünket. E nemes cél megvalósulását alighanem sokan üdvözölnék, ha mindez valóban érvényesülne a köztereinken mára túlburjánzott plakáterdők visszanyesésében, valamint a központosított reklámhordozói piac felszabadításában.
A reklám pedig abba a kategóriába tartozik, mely közvetlen hatással van sétánk és közlekedésünk ideje alatt jó / rossz közérzetünkre. Márpedig sokak szerint reklámból bőven több van a kelleténél a köztereinken, a házak falán és a kerítéseken, a tetőkön és az utcáinkon elhelyezett hirdetőoszlopokon, villódzó citylight fekete dobozokon és óriásplakátokon.
„A reklám súlyosan károsítja ön és környezete egészségét” – olvashatjuk gyakran az újságokban. Csakhogy a figyelmeztetés mit sem ér, amikor azt látjuk, hogy mind több és több reklám jön velünk szembe – a fizikai és a digitális térben egyaránt.
És látjuk, hogyan égetik a pénzüket a cégek reklámra – bár ők legalább a sajátjukat költik. A kormány ezzel szemben brutális összegekért hirdet az adófizetők pénzét költve, gyakran „társadalmi célú reklámként” eladott politikai kampányokat futtatva. (14,7 milliárdjával magasan az elmúlt 15 év legdrágább nemzeti konzultációja lett a Voks 2025 néven futtatott kormányzati propagandaakció.) Ezek többségét aligha lehet nem pártpolitikai célú befolyásolásnak tekinteni – elég csak a Fidesz–KDNP szavazókat megszólítani szándékozó, ukránellenes nemzeti konzultációkra gondolni. Ugyanígy: ha a Tisza Párt hatalomra jutva ugyanilyen formában folytatná a mostani Nemzet Hangja országos szavazási akcióját, azt sem lehetne társadalmi célú reklámként feltüntetni.
Mert ha a magyar nyelvet nem állítanák a feje tetejére, mint azt mostanában a politikai kommunikáción keresztül teszik, világos volna mindenkinek, hogy a közpénzből fizetett „társadalmi célú reklám” jelentése: olyan felhívás vagy közérdekű üzenet, amely valamely közérdekű cél elérése érdekében kíván hatást gyakorolni az állampolgárokra. Ráadásul a társadalmi célú reklám törvényi fogalmához az is hozzátartozik, hogy az nem lehet politikai reklám.
