Messziről jött politikus-oktató beszélt az elképzelt középosztály forradalmáról – György László könyvbemutatója Kecskeméten

– Hétfőn érkeztem haza Washington DC-ből és New Yorkból, ahol A középosztály forradalma című könyvemet mutattuk be, melyet Ázsia egyik legnagyobb tudományos kiadója, a World Scientific Publishing megjelentette angol nyelven. Ebben arról is írok, hogy sikerült Magyarországon választ találnunk a világ egyik legnagyobb társadalmi kihívására, mégpedig az egyenlőtlenségek növekedésére. Vagyis arra, hogy a gazdag egyre gazdagabb lesz, a szegény pedig egyre szegényebb

– kezdte bevezetőjét György László, gazdasági stratégiákért és a Tanítsunk Magyarországért program irányításáért felelős kormánybiztos, aki 2017 óta oktat a kecskeméti Neumann János Egyetemen.

A könyvbemutatót a Hunyadivárosi Közösségi Házban tartották, mintegy harminc érdeklődő részvételével. A közönség szemmel láthatóan szimpatizált az elegánsan öltözött, világot látott közgazdásszal, akinek előadásában gyakran keveredett a kutatói és a politikusi szerep. A hallgatók adatokkal és fogalmakkal teli prezentációt hallhattak, amelyet György László az Orbán-kormány elmúlt tizenöt évének gazdaság- és társadalompolitikai intézkedéseivel igyekezett alátámasztani.

Az eseményre azért látogattam el, mert kíváncsi voltam: forradalmi állapotban van-e a magyar középosztály – amelynek pontos definícióján a szakemberek sem tudnak megegyezni. És azért is mentem el, mert éppen zajlik egy politikai adok-kapok az adórendszerről a Fidesz és a Tisza között: vajon a progresszív vagy az egykulcsos adó szolgálja-e jobban a félperifériás magyar társadalom boldogulását? Az esemény végén kérdésekre került sor, mellyel én is éltem.

Amerikából jöttem…

György László személyes benyomásaival folytatta bevezetőjét. Elmondta, hogy régóta jár rendszeresen New Yorkba, ahol öccse zongoraművészként él, így részben miatta, részben munka miatt utazik Amerikába. „Húsz éve New Yorkot a kellemes öblítő illatáról ismertem meg. Most pedig már a marihuána szaga terjed, s nem mellesleg egyre több a magában beszélő bolond ember az utcán. És persze sok-sok csodás kisugárzású embert is látunk” – írta le a világváros szélsőségeit röviden, külső szemlélőként.

Hozzátette: személyes beszélgetéseiből azt szűrte le, hogy az Egyesült Államokban a dolgozó, vállalkozó családos emberek úgy érzik, mintha ők cipelnék a társadalom minden terhét. Ez pedig azért van, mert a szegények a szociális rendszer kiskapuit használják ki, a leggazdagabbak pedig adóparadicsomokba menekítik a pénzüket, hogy elkerüljék az adózást.

(Itt jegyezzük meg: az előadó nem tért ki arra, hogy miként jár el óriási vagyonával az egyébként multimilliárdos vállalkozó és politikus Donald Trump, vagy éppen az elnök kegyeit kereső Mark Zuckerberg, Elon Musk és Jeff Bezos. Az Egyesült Államokban nem véletlenül mondják: „a hatalom veszélyesen összpontosul néhány ultragazdag ember kezében” – függetlenül attól, hogy demokrata vagy republikánus elnök van hatalmon. Bernie Sanders egy nemrégiben megjelent videójában arról beszélt, hogy az amerikai milliárdosok az ország lakosságának mindössze 0,0005 százalékát teszik ki, de ők adták a 2024-es választások kampánytámogatásainak 18 százalékát – jobb- és baloldalra egyaránt.)

A társadalmi egyenlőtlenségek kihívására György László szerint a közgazdászok általában kétféle választ adnak. Az egyik a progresszív, baloldali álláspont, amely szerint vegyük el a pénzt a gazdagoktól, és adjuk oda a szegényeknek. Ezt ő kommunizmusnak nevezi, ami szerinte nem működik. Miért büntessük azt, aki sokat tanult, tehetségéből gazdagodott meg, és miért jutalmazzuk azt, aki szegény? – tette fel a kormánybiztos hipotetikusan a kérdést.

A másik válasz a meritokratikus, vagyis teljesítményelvű megközelítés – ezt vallja ő maga is. „Nem állítom, hogy a magyar gazdaságpolitika igazságtalanságok nélkül működik. Mert, nincs, és nem is lehet tökéletes érdemalapú rendszer, mint ahogy nincs tökéletes kommunizmus sem” – vont mérleget György László.

Mitől meritokratikus?

De mi is a meritokratikus rendszer lényege a gyakorlatban? – tette fel a kérdést az előadó, melyre a válasza a következő: adóztassuk és szabályozzuk a járadékvadászokat – vagyis az adóelkerülőket, adóoptimalizálókat és a segélyrendszert kijátszókat –, és csökkentsük a terheket azok számára, akik dolgoznak, vállalkoznak és gyermeket nevelnek – fejtette ki.

De ki számít spekulánsnak? Például az a bank – mondta –, amely 18 százalékos jegybanki alapkamat mellett forgatja az emberek megtakarításait, és mindössze 2–3 százalékos kamatot fizet rájuk. Őket Magyarországon megadóztatják. És kik még? Az olajtársaságok – tette hozzá –, amelyek az orosz–ukrán háború kitörése után 130 százalékkal, vagyis több mint a kétszeresére növelték a nyereségüket. Megjegyezte: az Orbán-kormány volt az első, amely megadóztatta ezeket a cégeket, és bevezette a rezsivédelmet. Később más országok, például Nagy-Britannia és Szlovákia is követték a példát. Szerinte spekulánsnak számít az is, aki nem fizet adót a munkavállalói után. Csak abból, hogy a kormány 2010 után átalakította a vállalkozásokat érintő adórendszert, mintegy 1600 milliárd forinttal nőtt az államkassza bevétele – mondta.

És mi a helyzet az oligarchákkal – például Mészáros Lőrinccel?

„Mészáros Lőrinc bankja és Csányi Sándor bankja ugyanúgy adózik ma Magyarországon, mint a külföldi bankok, mióta kivetettük a szektorális adókat” – mondta György László. A különbség szerinte annyi 2010 előtthöz képest, hogy akkor minden bank külföldi kézben volt, most pedig már nem. Úgy vélte, a korábbi baloldali kormány „kiszolgáltatta az országot” a külföldi tulajdonú nagybankoknak, miközben „nincs olyan fejlett gazdaság, ahol a stratégiai ágazatok – mint a bankrendszer vagy az energetika – ne lennének nemzeti tulajdonban”. Vagyis szerinte ma már „magyar gazdagok” is fizetik a különadókat.

Ezt követően György László a szociális rendszer átalakításáról beszélt. Mint mondta, 2010 után az Orbán-kormány felülvizsgálta a segélyezési rendszert és annak jogosultjait. Először bevezették a közfoglalkoztatást, amellyel sokan már többet kerestek, mint korábban a segéllyel, és ezzel esélyt kaptak arra, hogy a munkaerőpiacra is beléphessenek. Így szerinte mintegy 400 ezer ember vált munkavállalóvá. „Ez talán a legnagyobb sikere az elmúlt 15 év magyar gazdaságpolitikájának” – jelentette ki. Ennek üzenete szerinte Amerika felé is világos: Magyarországon nem áldozatokként tekintenek a legszegényebbekre – „halat és hálót is adnak egyszerre a kezükbe” – vonta le a mérleget.

Legfontosabb intézkedéseik között György László a következőket sorolta:

• a családi adókedvezményeket; a 2010 után bevezetett egykulcsos személyi jövedelemadót; a rezsivédelmet; az otthonteremtési támogatásokat.

Hozzátette, hogy idetartoznak az ingyenes tankönyvek, a gyermekétkeztetés, valamint az iskolai korhatár leszállítása 18 évről 16 évre. Utóbbit lépéest igen egyszerűen indokolta meg: „Miért is tartsuk benn őket a rendszerben, ha nem akarnak tanulni?” – majd így válaszolta meg: „engedjük ki őket, tegyék a dolgukat, aztán majd benő a fejük lágya. Vagy bemehetnek a szakképzési centrumba ezek a gyerekek, ingyenesen szakmát szerezhetnek, sőt a duális képzésben még pénzt is kapnak – 100 ezer forintot –, és így lépnek ki majd a munkavilágába.”

Egy vagy többkulcsos adó? – György László szerint Amerikában értik, amit a Tiszások nem

Igazi vita ugyan nincs – a Fidesz és a Tisza inkább csak üzenget egymásnak –, mégis mindkét oldal azt próbálja elhitetni a másik szavazótáborral, hogy épp a másik venne el több pénzt az emberek zsebéből. Vagy hogy épp egy Magyar-kormány – illetve, fordítva, egy Orbán-kormány – hagyna többet a pénztárcákban.

György László is erre utalt, amikor arról beszélt: jelenleg minden bérszintnél az állam 4 ezer forintot vesz el, és 6 ezer forintot kap meg a munkavállaló – míg 2010 előtt ez úgy nézett ki, hogy átlagbéren 7100 forintot vont el az állam a dolgozóktól.

Szerinte Amerikában pontosan értik azt, amit a tiszások nem: hogy a progresszív adórendszer valójában a középosztályt sújtja.

(Itt megint beszúrunk egy megjegyzést.) Bár eddig nem került sor arra, hogy egy fideszes és egy tiszás szakpolitikus nyíltan, egymással szemben ütköztesse az álláspontját az adópolitikáról. Kármán András, az első Orbán-kormány egykori adóügyi államtitkára, ma a Tisza Párt gazdaságpolitikusa, azonban nemrég kifejtette: a minimálbéren élők jelenleg összességében 6 százalékkal magasabb adókulccsal adóznak, mint a társadalom leggazdagabb rétege.

• Egy Tisza-kormány ezért a jövedelem, a vagyon és a fogyasztás arányában korrigálna: a minimálbéres dolgozók 15 százalékos szja-kulcsát az adójóváírás eszközével 9 százalékra csökkentenék. Valamint az igazságosság jegyében bevezetnék az egy évi 1%-os vagyonadót a leggazdagabbaknak. (Erről itt lehet olvasni részletesen.)

Elképzelt középosztály

György László előadásában ezután arról beszélt, miként határozható meg a középosztály – már ha egyáltalán lehetséges mindenki által elfogadott definíciót adni. Mint mondta, óriási különbségek vannak a szomáliai, az angol és a magyar középosztály életszínvonala között. Mégis, szerinte négy alappillér szükséges ahhoz, hogy valakit a középosztályhoz sorolhassunk: stabil jövedelem, megfelelő vagyoni helyzet, biztos lakhatás, valamint nyitottság a szellemi és lelki fejlődésre.

(Újabb megjegyzés.) Más társadalomkutatók viszont egészen másként látják. Éber Márk Áron, az ELTE Társadalomtudományi Karának szociológusa például úgy véli: a „középosztály” sem középen nincs, sem osztályt nem alkot. Szerinte a fogalom mindig is politikai természetű volt.

Ahogy látjuk, a definíciók rendkívül tágan és szubjektíven értelmezhetők. György László – némileg politikusi reflexszel – gyorsan össze is hasonlította a körtét az almával. Úgy érvelt: a magyarok többsége már azért is jobban él, mert saját ingatlanban lakik, miközben működik a rezsivédelem. Ezzel szemben – mondta – a németek többsége bérlő, és a háborús szankciók következményeként még magas rezsit is fizet.

(Megjegyzés: ez a kép erősen sarkított. A nyugati és a keleti régió között mély történeti, gazdasági és kulturális különbségek húzódnak. Nyugat-Európában már a 19–20. század fordulóján kialakult az erős bérlakáspiac, elsősorban a városiasodás és az iparosodás miatt. Magyarországon viszont a posztkommunista időszakban, 1990 után privatizálták az állami és önkormányzati lakásokat – gyakran nevetségesen alacsony áron.)

És akkor mi is a meritokrácia György László értelmezésében?

• „Középosztály bázisára épülő demokrácia, amelyben a középosztály felelősségtudatánál fogva olyan politikai versenyt inspirál, amelyben a kormányzásért versengő politikai közösségek – beleértve az éppen hatalmon lévőket is – a jóllét fenntartható növelésére törekszenek.”

Jöttek a kérdések

Az előadást az előadó nem húzta hosszúra, mintegy 35 perc után a közönség kapott szót. A beszélgetés lassan indult, majd valaki azt kérdezte, vajon ez a meritokratikus társadalomfelfogás el tud-e terjedni Nyugaton – például a patrióták mozgalmán keresztül? Válasz a politikustól: csak remélni tudja.

Én négy kérdést tettem fel:

• Miért feltételezi a könyv címe, hogy a középosztály forradalmat szeretne?
• Mi az oka annak, hogy 2023-ra a magyar középosztály jövedelmi helyzete összességében már csak az EU–27 mezőnyének utolsó előtti helyére volt elegendő?
• Mivel magyarázható a magas korai iskolaelhagyási arány, és az, hogy miért ekkora a különbség a kistelepülési, a megyeszékhelyi és a fővárosi iskolák között minőségben?
• Végül rákérdeztem arra is, miért nem esett szó az olyan nemzetközi óriás high-tech – főként amerikai és kínai – vállalatok adóztatásáról, melyek nemcsak jelentős bevételeket termelnek aránytalanul alacsony adóterhek mellett, hanem alapjaiban formálják az emberek fogyasztási szokásait.

György László nyitott volt a kérdésekre, melyre egyébként hosszan válaszolt. Ennek lényegét összegezzük:

• A cím egy oximoron, egy jelzős paradoxon – mely egy szelíd forradalomra utal, a szélsőségek elleni lázadásként értelmezve.
• Szerinte Nyugat- és Kelet-Európa társadalmai eltérő történeti fejlődésen mentek keresztül, így a kettő nem összevethető. Ezért nem elég pusztán a jövedelmi helyzetet vizsgálni, mellé kell tenni a vagyoni és a lakhatási körülményeket is. Igaz, hogy a nap végén a rendelkezésre álló jövedelem számít, de ha valakinek saját ingatlana van, az már nem fizet lakbért, mint sok helyen Kelet-Európában – tette hozzá.
• Magyarország azon uniós országok közé tartozik, ahol a gyermekek iskolai előrehaladását leginkább a családi háttér határozza meg. Ezt azzal magyarázta, hogy sok gyerek a szülei alacsony mobilizációja miatt az általános iskolás évei alatt a települését sem hagyja el. A meritokratikus rendszerük szerinte épp ezen kíván változtatni ösztönzők révén. Hozzátette: ma már nem igaz az a vélekedés, hogy a kistelepüléseken rosszabb a pedagógus–diák arány, mint a nagyobb városokban, mivel a kisebb közösségek jobban élnek a rendszer adta lehetőségekkel – például állami vagy állam által támogatott alapítványi programokon keresztül, amire korábban nem volt mód. E célból indították el a Tanítsunk Magyarországért! egyetemi mentorprogramot is, amelyben egyetemi hallgatók kistelepüléseken élő, hátrányos helyzetű általános iskolás gyerekeket segítenek a tanulásban és fejlődésben.
• A nagyvállalatok megadóztatására – mondta – történtek próbálkozások: a különadókkal több nagy céget is bevontak, de például a Google és a Meta esetében ez nem sikerült. Őket ott kellene adóztatni, ahol a hirdetési bevételeiket realizálják, ám ez kicsúszott a magyar adóhatóságok kezéből – és az EU-nak sem sikerült e téren fellépnie például az Apple-lel szemben. Szerinte technofeudalizmus alakult ki a világban, és ezeknek a cégeknek a megadóztatása nemzeti szinten már nem lehetséges – globális szabályozásra lenne szükség – zárta sorait György László.

Az esemény a szerző könyvének dedikálásával zárult.