Szerda hajnalban ismét leállt az Egyesült Államok kormánya: október 1-én 00:01 perckor hivatalosan is életbe lépett a „shutdown”, amely ezúttal is a politikai patthelyzet, a kölcsönös zsarolás és az önérdek fölénybe helyezése miatt következett be. Ez az első kormányzati leállás 2019 óta, amikor Trump 35 napig tartotta zárva a szövetségi intézmények egy részét, mert a demokraták nem voltak hajlandók finanszírozni a déli határra tervezett falát. Akkor egy kampányígéretért fizettek a közalkalmazottak és az amerikai polgárok, most pedig az egészségügyi ellátás került a politikai játszma túszává.
A patthelyzet logikája: erőfitogtatás, nem tárgyalás
A jelenlegi leállás hátterében a szövetségi költségvetési vita áll: a demokraták követelése, hogy a kormány hosszabbítsa meg a lejáró egészségbiztosítási ún. Obamacare-támogatásokat, valamint fordítsa vissza a Medicaid-csökkentéseket, amelyeket Trump nyári adócsomagja tartalmazott. A republikánusok azonban hajthatatlanok, és inkább napi szavazásokkal próbálják a demokratákat felelőssé tenni a működésképtelenségért.
Trump pedig – ahelyett, hogy kompromisszumot keresne – nyíltan arról beszél, hogy a leállás lehetőséget ad számára, hogy „megszabaduljon a demokraták programjaitól” és „elvágja” azokat a kezdeményezéseket, amelyeket ellenfelei támogatnak. Ez nem a felelős kormányzás, az már biztos, hanem politikai bosszúhadjárat.
Körülbelül 750 000 civil szövetségi alkalmazott került kényszerszabadságra október 1-től, szerdától, az amerikai új pénzügyi év kezdetétől – kongresszusi becslések szerint. Más munkavállalóknak – a katonai személyzettől a repülőtéri poggyász-ellenőrökig – továbbra is munkába kell állniuk, mert létfontosságú szerepet töltenek be, de fizetést csak a finanszírozás helyreállítását követően kapnak. Ez több hétig és eltarthat és több milliárdnyi kárt okozhat – hetente – az amerikai költségvetésnek.
A demokraták felelőssége
Ugyanakkor nem lehet minden terhet Trump elnökre és a republikánusokra hárítani. A demokraták tudatosan vállalták a konfliktust, mondván: a közvélemény az egészségügy kérdésében az ő oldalukon áll. Ez akár igaz is lehet, de a valódi kérdés az, hogy meddig lehet a kormány működését zsarolási eszközként használni. Amikor mindkét oldal kizárólag politikai tőkét akar kovácsolni a helyzetből, az amerikai polgárok válnak a legnagyobb vesztessé.
Nem mellékes, hogy több demokrata szenátor végül a republikánus javaslat mellett szavazott – jelezve, hogy a pártfegyelemnél fontosabb lehet a működő kormányzat fenntartása. Ez árnyalja a képet: a demokraták stratégiája sem egységes, és könnyen visszaüthet rájuk, ha az emberek úgy érzik, inkább szimbolikus küzdelmet folytatnak, mintsem felelős megoldást keresnek.
A demokrácia válsága
Az amerikai politikai rendszer alapja a fékek és ellensúlyok rendszere. Most azonban úgy tűnik, hogy mindkét párt ugyanazt a fegyvert használja: a költségvetést, vagyis az állam működésének pénzügyi alapját – túszul ejtve a másik felet. Ez a stratégia rövid távon is aláássa a demokrácia intézményeit.
Ha a kormányzati működés állandóan pártpolitikai fegyverré válik, az állampolgárok bizalma előbb-utóbb teljesen meginog – erről mi, magyarok is tudnánk mesélni. A közös minimum – hogy az állam működőképes – elvész, és „ki a hibás” típusú játszmák helyettesítik a tényleges problémamegoldást.
Globális következmények
Az amerikai „shutdown” – éppen azért, mert amerikai – nem csupán belpolitikai ügy. Amikor a világ legnagyobb gazdaságának kormánya leáll, az megingatja a globális pénzpiacokat, gyengíti az Egyesült Államok hitelességét a szövetségesei előtt, és kérdéseket vet fel az ország geopolitikai megbízhatóságáról. Ha Washington saját költségvetését sem tudja kezelni, hogyan várhatja el, hogy a világ vezetőjeként stabilitást és kiszámíthatóságot biztosítson?
