Ne ítélj, hogy ne ítéltess Takács Péter módra. Vélemény.
„Most mennek nyugdíjba a kollégák és háziorvos utánpótlás nem volt. Ezt nagyon könnyű a kormányra rákenni, meg biztos, hogy a korábbi egészségügyi kormányzatok nem is foglalkoztak olyan kiemelten a háziorvoslással, mint ahogy én mostanában csinálom, de azért egy kicsit az orvosszakma is legyen önkritikus! Tehát a háziorvos az – hogy is mondjam – egy maradékelven választódott ki az egyetem után. Tehát az ment háziorvosnak, aki máshova, a klinikumba nem fért be, ami szerintem egy borzasztóan degradáló dolog, és ebben az orvostársadalomnak is [van felelőssége].”
Takács Péter egészségügyi államtitkár ezen gondolatai azon túl, hogy egy manapság igen divatossá vált kifejezéssel élve (a bugyuta megfogalmazás miatt) már megint kontraproduktívvá váltak, többek gondolatait is felébresztette. Belőlem is előhozott emlékeket, például azt, amikor egy közeli családtagomat Covid-fertőzéssel szállítottak kórházba, de a gyógyíthatatlan betegsége életveszélybe sodorta, amiért intenzív osztályra került. Itt azonban nem lehetett minden nap látogatni, telefonon kellett információt kérni az állapotáról. Megtettük, de szerencsére az EESZT rendszeren keresztül elérhető volt minden lelet és eredmény, így – a családtagok doktori diplomájának hiányában – a családorvosunkat kértük meg, hogy nézze át őket. Ő pedig a szabadidejében ezeket a dokumentumokat bújta, és ha kellett biztatott, máskor nyugtatott minket.
Vagy ott van egy másik eset, ami az előzőnek pont az ellenkezője. Történt, hogy nagypapám otthon lett rosszul, ezért nagymamám értesítette a háziorvosi ügyeletet. A rövid időn belül kiérkező háziorvos azonban egyrészt nem volt túl kedves, de legalább mindenféle komolyabb vizsgálat nélkül közölte, hogy a nagyszüleim az alkoholelvonás tipikus tüneteit élhetik át, legyenek türelemmel, majd elmúlik. Csakhogy, mint később kiderült, a doktor úr nem igazán trafált bele a megfelelő diagnózisba, a később kiérkező mentő csapat ugyanis ennél kicsit komolyabb problémára gyanakodott, így nagypapámat kórházba szállították, ahol szinte azonnal vérátömlesztést kapott. Azután pedig még hosszú évekig járt az egyetemkórház onkológiai osztályára kezelésekre.
S hogy mi következik ebből? Gyakorlatilag semmi. Hiszen két kiragadott pillanat alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a magyar háziorvosok kapcsán, akik egyébként – ahogyan azt Jonathan Reisman, egy fiatal, de igen sokat látott amerikai orvos mondta korábban – nemcsak az egyes testrészekről rendelkeznek mély ismeretekkel, hanem az emberi test egészét és bizonyos fokig a benne lakó személyiséget is ismerik. Azaz, aligha maradékok.
