2006. április 5-én rendezték az eddigi utolsó miniszterelnök-jelölti vitát, azóta nem állt ki vitára Magyarország miniszterelnöke. Ennek a cikknek nem az a célja, hogy a miértekre keressen választ, vagy hogy egy régi politikai vitát elemezgessen. Amit nyomatékosítani szeretnék, az az, hogy hiába van társadalmi többség abban, hogy AKARUNK vitát, a 15 éve regnáló jelenlegi kormányfő ezt nem teljesíti. A magyar demokrácia halott, ha kamu AI-videókra igent, demokratikus vitára pedig nemet mond Orbán Viktor. Vagyis pontosabban akkor, ha Orbánnak ezt is elnézik a szurkolói. Vélemény.
Minden releváns médium Gyurcsány fölényes győzelméről számolt be 2006-ban, ám sokkal lényegesebb volt, hogy egyben a választást is megnyerte. De mindez most cseppet sem érdekes – az a fontos, hogy mit követett el a magyar nép? Mit követtünk el, amiért már nem érdemeljük meg azt, hogy megnézhessünk egy demokratikus keretek között megrendezett elnökjelölti vitát, majd saját belátásunk szerint dönthessünk az ország sorsáról?
A miniszterelnök-jelölti vita jelentőségéről könyvet lehetne írni. Emlékszem, az egyetemen megnézettek velünk szimbolikus vitákat, például a Kennedy-Nixon vitát és a Medgyessy-Orbán vitát. Megtanultuk, hogy nem mindig az nyeri a vitát, aki az okosabb, aki a jobb szónok, vagy aki (néha) igazat mond. Sokszor olyan dolgok dönthetnek, mint a megjelenés és a küllem – Nixon ennek bizonyára nem örült. Aztán teltek-múltak az évek, és vártam, hogy végre legyen egy miniszterelnöki vita itthon – de nem lett. És most sem lesz, ha Orbánon múlik.
Csak az a szavazó nem akar miniszterelnök-jelölti vitát, aki szurkolóként viselkedik. Az nem akar vitát, aki attól fél, hogy kedvenc „csapatkapitányát” esetleg legyőzik. Ha felelősen viselkednénk, mint szavazók, nem pedig szurkolók, akkor sosem hagyhatnánk, hogy a miniszterelnök gyáván, kordonok mögül, sokszor zárt körben tartsa meg beszédeit, amire az ellenzéki vezető nem reagálhat direktben.
Akár Gyurcsánynak, akár Orbánnak, akár Magyarnak hívják a miniszterelnököt: ha nem áll ki vitázni, akkor a felelős szavazóknak ezt számon kell kérniük.
Ha a magyarok felelős állampolgárokként viselkednek, akkor előbb-utóbb felelős miniszterelnökünk is lesz. Lehet, hogy nem jövőre, lehet, hogy még tíz év múlva sem, de egyszer biztosan. Vagy maradhatunk szurkolók is – akkor azonban mindörökké egy olyan szurkolói csoporthoz fogunk tartozni, ahol a hierarchia mindenek felett áll. Vagyis ha nem küzdötted fel magad a ranglétrán, kussolsz. A magyar nép útelgoázsko… útelágazáshoz érkezett. Na jó, Medgyessy Péterrel ellentétben nem értek egyet azzal, hogy nehéz szó, de szerintem tényleg nem nehéz a választás, hogy vitázzanak-e az elnökaspiránsok vagy sem.
„A vita nem szívesség, nem kampányfogás, hanem politikai kötelesség. Ha elvárják, hogy az emberek döntsenek, akkor kötelesek megadni hozzá a döntéshez szükséges információkat – nyilvánosan, egymás mellett állva” – ezért indította el kampányát az aHang szeptember 15-én, amelyben már több mint 60 ezren szólítják fel a két legnagyobb politikai párt vezetőjét, Orbán Viktort és Magyar Pétert, hogy álljanak ki egy nyilvános vitára. ITT lehet megnézni, hogy milyen témákra lennének leginkább kíváncsiak a magyarok.
Természetesen ellenzékből könnyebb vitázni – Orbán aligha tudna arra mutogatni, hogy a Tisza züllesztette le az egészségügyet, az oktatást, a vasutat. No meg azzal sem vádolhatná Magyart, hogy pedofilokat mentegetnek, vagy hogy egy bizonyos Zsoltot mosdatnak. De Gyurcsány, aki a Fidesz narratívában (a Tisza-elnök megjelenéséig) maga volt a patás ördög, miniszterelnökként is megadta a lehetőséget Orbánnak – utóbbi pedig nem élt ezzel. Magyar Péter – szimbolikusan – ismét a néppel együtt követel: álljon ki ellene Orbán Viktor, hadd döntsenek a szavazók. És Orbán válasza? Ő majd Magyar „főnökeivel” vitázik. A Békementen pedig sorra mondták vissza a főnök ezen szavait a szurkolók.
Mi ez, ha nem a magyar demokrácia koporsójába vert utolsó szög?
Hogy realizáljuk, mennyire régen is volt 2006, ahhoz nem elég, hogy átgondoljuk életünk eseményeit. Annyi tényező változott mindannyiunk esetében ezidő alatt, hogy sokismeretlenes egyenleteket kellene megoldanunk, az eredményt pedig nem tudnánk felfogni. Ide nem elég, hogy én még csak hat éves voltam, Ön akkor vette meg az első autóját, vagy akkor végzett a középiskolában. Ide olyan tényezők kellenek, amelyek állandóak az életben. Segítek felidézni néhány adatot. 2006-ban
- egy kg fehér kenyér körülbelül 179 forintba,
- a 95-ös benzin (év elején) 260 forintba,
- egy budapesti lakás négyzetmétere 273 ezer forintba,
- egy doboz cigaretta (Multifilter, csak hogy pontosak legyünk) 576 forintba,
- egy euró pedig középárfolyamon 253 forintba került.
Mindez 2025-ben:
