Kecskemét az 1848-as magyar alapdráma, a Bánk bán szülővárosa. Katona József Tiborcának panasza – „Felséged! Én panaszra jöttem!” – ma is érvényes: a mindenkori kisember szava az igazságtalanság ellen ma is kimondásra és meghallgatásra vár. Ez a panasz ma a független helyi sajtóban szólal meg. Hisszük, hogy a KecsUP Hírek is a mindenkori Tiborcok fóruma: azoké, akik a hatalommal szemben is ki merik mondani az igazságot. Gondolatok következnek a sajtószabadságról a 2025-ös Tiborc nevében – 1956-ra emlékezve. Vélemény.
„Felséged! Én panaszra jöttem!” – Katona József: Bánk bán (1815)
„A sajtó szabadsága nem kegy, hanem a szabadság feltétele.” – Obersovszky Gyula (1956)
1956-2025: van, ami nem változik
1956. október 23-án Budapest utcáin nemcsak a szovjet megszállás ellen lázadt egy nemzet, hanem az elhallgattatás, a cenzúra, a hazugság ellen is. Az első programok és a követelések jelszavai nem a harcmezőkről érkeztek, hanem a rádiókból, az újságokból, a röplapokról, az egyetemi termekből. A forradalom az írott szóval kezdődött: az Irodalmi Újság cikkeivel, a Petőfi Kör vitáival, a fiatal írók és újságírók merész kérdéseivel. Ők mondták ki először, hogy a kommunista sajtó hazudik, és hogy a magyar népnek joga van az igazsághoz.
A forradalom leverése után a szó ismét bűn lett, de a magyar újságírók sosem felejtették el, hogy egyszer már volt egy pillanat, amikor a nyomdákból nem parancs, hanem igazság gördült ki. Ugyanez az igazság szól ma Kecskemétről is, Katona József városából, ahol 2025-ben a szabad szó újra otthonra talált.
2025 Magyarországa ismét olyan korszakot él, amikor a hatalom fél a kimondott szótól. A kormányzati médiabirodalom mindent elnyel, a hazugságot közszolgálatnak, a propaganda-gépezetet nemzeti együttműködésnek nevezik. Mégis, mint 1956-ban, most is vannak, akik kitartanak a szabad szó mellett – sokszor kicsi szerkesztőségek, néhány gép, néhány bátor ember.
Az ő munkájuk kapott idén nemzetközi elismerést: az IPI-IMS Szabad Média Úttörő Díját a magyar független sajtó érdemelte ki.
Nem véletlen, hogy a kitüntetést éppen az 1956-os forradalom évfordulója előestéjén jelentették be Bécsben. Európa ezzel üzent: látja, mi történik Magyarországon. Látja, hogy a „béke” jelszava mögött háború dúl a szavak ellen. Látja, hogy a „nemzeti szuverenitás” nevében a kormány a legfontosabb szuverenitást – az egyén szólásának szabadságát – tapossa sárba.
De látja azt is, hogy van remény. Hogy még mindig vannak magyar újságírók, akik nem félnek kérdezni. Hogy még mindig van magyar olvasó, aki hajlandó fizetni az igazságért. Hogy még mindig van ország, amelyik nemcsak a hatalomé.
Az International Press Institute (IPI) és az International Media Support (IMS) döntése szerint a 2025-ös díjjal a magyar független sajtó egésze részesül elismerésben. Az indoklásban így fogalmaznak: „Azzal, hogy elismerjük a magyar független sajtó úttörő szellemét és újító erejét, egyben tisztelgünk mindazon újságírók kitartása és bátorsága előtt is, akik világszerte – még a jogfosztás árnyékában is – rendíthetetlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy számon kérjék a hatalmat”– Jesper Højberg, az IMS ügyvezető igazgatója.
A közlemény emlékeztet arra is, hogy 1956. október 23-án magyar diákok vonultak a Magyar Rádió épületéhez, hogy beolvassák tizenhat pontjukat, melyek között ott szerepelt a sajtószabadság követelése is. Az IPI–IMS szerint a mai független magyar szerkesztőségek ezt az örökséget viszik tovább. „Magyarország történelme során – az 1848-as forradalomtól az 1989-es demokratikus átmenetig – a sajtószabadságért folytatott küzdelem mindig a nemzeti szabadság és függetlenség ügyének középpontjában állt.”
