Kerékpálya – felhagyott vasútvonalak segíthetnék a kerékpáros közlekedést

Bezárt, jelenleg nem használt vasútvonalak ötletes hasznosítására dolgozott ki egy teljesen új műszaki megoldást társaival együtt Kiss Tamás fejlesztő, amellyel a kerékpárosok közlekedését segítené: gyorsan telepíthető és akár gyorsan el is bontható kerékpárút létesíthető az általa kitalált technológia segítségével, és amely ráadásként még a vasúti pálya állagmegóvását is lehetővé teszi.

A világot járva számos egykori vasútvonal helyén ma már kiépített kerékpárutakkal találkozhatunk, így továbbra is a közlekedésünket, turisztikai igényeinket szolgálják ezek a nyomvonalak. Közöttük is talán a legnevesebb a Milleniumi vasútvonal (pontosabban ma már kerékpárút), amely a hajdanvolt Osztrák-Magyar Monarchia peremvidékén, ma Szlovénia és Olaszország határán egyensúlyoz, a hegyek közt gyönyörű tájakon átvezetve biztosítja az élményekkel teli szabadidős kikapcsolódás lehetőségét.

Ezeken a helyszíneken a vasúti pályát véglegesen felszedték, többnyire funkcióját veszítette a vasúti közlekedés, megszűnt akár a teherforgalmi, akár a személyszállítási igény, így nem érte meg fenntartani a vaspályás forgalmat. Ugyanakkor nem mindenhol adták fel teljesen a vasúti infrastruktúrát, és sok helyütt találkozhatunk ideiglenesen bezárt vonalakkal, ahol használat nélkül, de megmaradt a vasúti pálya. Magyarország egészen különleges helyzetben van e tekintetben.

„A rendszerváltás óta több mint 2000 kilométernyi vasútvonalat zártak be, vagy helyeztek használaton kívül idehaza” – hökkent meg minket rögtön Kiss Tamás fejlesztő egy igencsak erős számmal, hiszen ez azt jelenti, hogy alig három évtized alatt mintegy ötödével csökkent hazánk vasúti hálózatának mérete. Jellemzően a síneket nem szedték fel, csupán papíron vonták ki ezeket a vonalakat a forgalomból, merthogy a bontásnak magának is komoly költségvonzata van.

Tamás szerint érdemes lenne ezeket a vasúti pályákat hasznossá tenni, annál is inkább, mert két település között gyakran a legrövidebb útvonalat jelentik, így adja magát, hogy valamilyen közlekedést valósítsunk meg rajtuk. Meg is született erre előbb egy elképzelése, majd már egy kézzelfogható megoldása, a „KERÉKPÁ_LYA”, egy olyan kerékpárút, aminek talán épp az a legnagyobb előnye, hogy nem kell elbontani miatta a síneket, így később akár újra közlekedhet vonat a meglévő-megmaradó nyomvonalon. A technológia mind keskeny-, mind pedig normál nyomközű vasúti pálya esetében használható.

Két sávos közlekedésre alkalmas, két méter szélességű útpálya állhat a leendő bringások rendelkezésére, akiknek biztonságos tekerését a kétoldalt elhelyezett korlátok is segítik, hiszen a vasúti pálya legalább 50-60 centiméter magas töltésekre épül, de sötétedés után is jó szolgálatot tudnak tenni azzal, hogy jól láthatóan kijelölik a kerékpárút széleit. Az acélból készített burkolati elemek előre gyárthatók, gyorsan lehelyezhetők és adott esetben gyorsan el is bonthatók.

Maga a kerékpárút a sín profiljában egy gyorscsatlakozós kötéssel kerül rögzítésre. Az útfelület bordázott kialakítású, és csúszásgátló festékkel is ellátható, mert jeges-vizes időjárási körülmények között – ahogy az úttest is – csúszóssá válhat. „Különösebb karbantartást előreláthatólag nem igényel majd, a csavarok utánhúzásán és a korlátok cseréjén kívül más teendőt elvégezni nem szükséges, a fenntartói feladatok pedig – felezővonalak és burkolati jelek időnkénti újrafestése, belógó faágak nyesése, lehulló levelek takarítása – ugyanazok, mint hagyományos kerékpárút esetében.”

Feltehetőleg jóval olcsóbb lehet a létesítése – ezt most kilométerenként 200 millió forintra becsüli Kiss Tamás – az aszfaltborítású kerékpárútnál, ami abból is adódik, hogy nem kell a közműkiváltásokkal bajlódni, és a birtokjogi viszonyok rendezése is egyszerűbb lehet, nem szükséges kisajátításokat indítani. Meg kell egyezni ugyanakkor a vasúti pálya tulajdonosával, itthon a MÁV döntéshozóival, hogy használatba adják-e a nem használt vasútvonalaikat, esetlegesen milyen árat kérnek érte, ebbe a folyamatba pedig – mint érdekelteket – be kell vonni az érintett önkormányzatokat is, hogy akár európai uniós források segítségével bővíthessék a településük térségi elérhetőségét, kerékpáros kapcsolatait. Mindezen szereplők megkeresését tervezi is Tamás a következő időszakban.

Az állami vasút persze nem csak az üzletet, hanem azt az előnyt is felfedezheti az ötletben, hogy a vasúti pálya befedésre kerülése az időjárás viszontagságaival, vagy mechanikai behatásokkal szemben is védelmet tud nyújtani, ami a vasúti közlekedés újraindításakor jöhet jól, akár költségmegtakarítást is eredményezhet.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a nyáron befogadta és védelem alá helyezte az ötletet, pontosabban immár terméket. „Ha többen megismerik, könnyebb lesz az önkormányzatokkal és a MÁV-val is felvenni a kapcsolatot. Bízom benne, hogy a települések egymásnak is ajánlani fogják a lehetőséget, meglátják a társadalmi hasznosságot benne, akár közlekedési útvonalként, akár a turizmusnak lendületet adó fejlesztésként tekintenek rá. Például a villányi borvidéken is – ahol az elmúlt években több lépcsőben szűnt meg az egyik vasútvonal – remek bringás útvonalakat lehetne létesíteni, de persze az ország számos régiójában érdemes lenne telepíteni” – vázolja a távlati terveket a fejlesztő, aki külön is megemlíti a Kecskemét – Helvécia – Ballószög – Ágasegyháza – Izsák vasútvonalat (mely egészen Fülöpszállásig tart), hiszen itt jelenleg nincs állandó vasúti kiszolgálás, tehát városunk közvetlen környezetében is lehetne létjogosultsága egy esetleges átalakításnak.

Beszélgetésünk során Kiss Tamás többször hangsúlyozta a kerékpáros közlekedés biztonságának fontosságát is. Szerinte a nagyon intenzívvé és sűrűvé vált autóforgalom miatt létfontosságú, hogy lakott területen kívül ne a közútra kényszerüljenek a biciklisek, hanem minél több külön vezetett kerékpárút állhasson a rendelkezésükre.

Az erre való törekvés közös érdekünk, és ennek kapcsán mindenképp figyelemreméltó műszaki megoldás, megfontolandó alternatíva a fejlesztőmunkájának eredménye, a „KERÉKPÁ_LYA”.