„A történész, aki csak önmaga vagy néhány szakember számára kutat és ír, nem teljesíti igazán feladatát. Arra van szükség, hogy népünk minél nagyobb részének adjunk történelmi látást”
– vallotta szakmájáról Benda Kálmán, akinek csütörtökön avatták fel a róla elnevezett terem névadó tábláját a kecskeméti Ráday Múzeumban. Krédója ellenére azonban ma már inkább csak egy szűk szakmai kör ismeri az 1913-ban, Nagyváradon született, majd egyetemi tanulmányait Párizsban végző történész kimagasló tudományos és tudományszervezői munkásságát, s még kevesebben tudják, hogy jelentős mértékben járult hozzá ahhoz a forrásanyaghoz, amelyet ma az Ókollégium vaskos falai között láthatunk, olvashatunk és elérhetünk. A konferenciával egybekötött ünnepségen dr. Berecz Ágnes – a könyvtári, levéltári és múzeumi egységekből álló – Ráday Gyűjtemény igazgatónője mondott avatóbeszédet.
Felidézte, hogy Benda Kálmán életének két korszaka is kötődik a Ráday Gyűjteményhez: az ötvenes évek első felében volt annak munkatársa, 1980-tól haláláig pedig a gyűjtemény igazgatója.
Hirdetés
A Rákosi-korszak államosítását jelző időszakban a 17. századra visszanyúló Ráday Könyvtár azon kevés egyházi kulturális intézmény egyike volt, amely megmaradhatott egyházi tulajdonban. 1949-ben – a második világháború utolsó évében a Nemzetközi Vöröskereszt embermentő munkatársa – Pap László református teológiai professzor, dékán lett a könyvtár igazgatója, aki arra törekedett, hogy az általa vezetett intézmény – bármennyire is tűnjön ellentmondásnak – megőrizzen egy bizonyos korlátozott autonómiát.
Pap László egyfajta tudományos menedékhelyet teremtett a Rádayban, és e munkájához választotta fő segítőtársául Benda Kálmánt, akit elbocsátottak a két világháború közötti korszak fontos, kárpát-medencei társadalmi és történeti adatok gyűjtésével foglalkozó műhelyéből, a Teleki Intézetből. A Ráday Gyűjtemény – mint szervezet – 1955-ben jött létre, és egyesítette a könyvtárat, az egyházkerületi levéltárat és a korábban a Ráday Könyvtárban őrzött levéltári iratanyagot. A szereplők a szűkös anyagi lehetőségek ellenére erőn felül dolgoztak, ekkor még Budapesten, és a lépcsőházból rekesztettek el raktárat, hulladékfából építettek polcokat. Már ekkor felmerült egy múzeumi egység gondolata is, amelyet időszaki kiállításokkal próbáltak életben tartani. Benda Kálmán ebben a széles, ám inkább ellenséges kulturpolitikai környezetben dolgozott, rendezte és gyűjtötte a forrásokat.
Benda Kálmán, aki a világháború alatt aktív katonai szolgálatot teljesített, 1956-ban közvetlenül nem vett részt az utcai harcokban, azonban a forradalom idején meghívták az MTA Történettudományi Intézetének forradalmi bizottságába, s ezt a felkérést el is fogadta. A későbbi megtorló hatalom ezt nem felejtette el: emiatt nem választhatták az MTA tagjává, egyetemi oktatói megbízást sem kapott, s csak a hetvenes évektől hívhatták meg előadóként Szegedre történelmet tanítani.
Hirdetés
A régi vágyként lebegő múzeumi részleg létrehozásáról a hatvanas évek második felében döntöttek, az egyházkerület határozatot is hozott róla, de megfelelő helyiség híján – sokáig Kecskeméten kívül más helyszínek is felmerültek – és felelős személyek nélkül egyelőre be kellett érniük a tervezéssel, valamint a tárgyak és kulturális emlékek restaurálásával, kisebb időszaki kiállításokkal.
A hetvenes években végül a kecskeméti városi tanács is felkarolta a tervet, és utat engedett egy állandó egyházi múzeum létesítésének Kecskeméten, amely hosszú előkészítés után 1983-ban nyitott meg. A kecskeméti Ráday Múzeum igazgatója 1985-től mindmáig dr. Fogarasi Zsuzsa lett, aki folyamatos bővítésekkel, fejlesztésekkel építette tovább az eredeti alapot, amíg létrejött mind külső, mind belső tartalmában az, amit ma láthatunk.
A rendszerváltáskor leomlottak Benda Kálmán előtt az utolsó politikai akadályok: a Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben levelező, 1991-ben rendes tagjává választotta. Kapcsolatrendszere, elismertsége és gondoskodása meghatározó módon járult hozzá a Károli Gáspár Református Egyetem 1993-as megalakulásához, amelynek első rektoraként szolgált.
Nyelvismerete és széles tudományos látóköre a magyar történettudomány nemzetközileg is elismert képviselőjévé tette, ugyanakkor mindvégig szívén viselte a határokon túli magyar történetkutatás ügyét. Világnyelveken publikált, ugyanakkor a legkisebb falvak meghívásának is eleget tett. Születésének 100. évfordulóján adták át a közönségnek közel 6000 kötetből álló történészi szakkönyvtárát, magánkönyvtárát, amelyet örökösei a Ráday Könyvtárnak adományoztak.
Hirdetés
Benda Kálmán tiszteletére ezért helyeztek el emléktáblát Kecskeméten, és szerveztek előadásokat neves történészekkel és egyházi személyiségekkel, köztük Szarka László történésszel, Barna Gábor etnográfussal, Szabó Gábor nyugalmazott Bács-Kiskunsági református esperessel, valamint Vetéssy Katalin gyémántdiplomás pedagógussal, a Kecskeméti Református Gimnázium korábbi igazgatónőjével.
