Konferenciával idézték fel Benda Kálmán örökségét a kecskeméti Ráday Múzeumban

„A történész, aki csak önmaga vagy néhány szakember számára kutat és ír, nem teljesíti igazán feladatát. Arra van szükség, hogy népünk minél nagyobb részének adjunk történelmi látást”

– vallotta szakmájáról Benda Kálmán, akinek csütörtökön avatták fel a róla elnevezett terem névadó tábláját a kecskeméti Ráday Múzeumban. Krédója ellenére azonban ma már inkább csak egy szűk szakmai kör ismeri az 1913-ban, Nagyváradon született, majd egyetemi tanulmányait Párizsban végző történész kimagasló tudományos és tudományszervezői munkásságát, s még kevesebben tudják, hogy jelentős mértékben járult hozzá ahhoz a forrásanyaghoz, amelyet ma az Ókollégium vaskos falai között láthatunk, olvashatunk és elérhetünk. A konferenciával egybekötött ünnepségen dr. Berecz Ágnes – a könyvtári, levéltári és múzeumi egységekből álló – Ráday Gyűjtemény igazgatónője mondott avatóbeszédet.

Felidézte, hogy Benda Kálmán életének két korszaka is kötődik a Ráday Gyűjteményhez: az ötvenes évek első felében volt annak munkatársa, 1980-tól haláláig pedig a gyűjtemény igazgatója.

A Rákosi-korszak államosítását jelző időszakban a 17. századra visszanyúló Ráday Könyvtár azon kevés egyházi kulturális intézmény egyike volt, amely megmaradhatott egyházi tulajdonban. 1949-ben – a második világháború utolsó évében a Nemzetközi Vöröskereszt embermentő munkatársa – Pap László református teológiai professzor, dékán lett a könyvtár igazgatója, aki arra törekedett, hogy az általa vezetett intézmény – bármennyire is tűnjön ellentmondásnak – megőrizzen egy bizonyos korlátozott autonómiát.

Pap László egyfajta tudományos menedékhelyet teremtett a Rádayban, és e munkájához választotta fő segítőtársául Benda Kálmánt, akit elbocsátottak a két világháború közötti korszak fontos, kárpát-medencei társadalmi és történeti adatok gyűjtésével foglalkozó műhelyéből, a Teleki Intézetből. A Ráday Gyűjtemény – mint szervezet – 1955-ben jött létre, és egyesítette a könyvtárat, az egyházkerületi levéltárat és a korábban a Ráday Könyvtárban őrzött levéltári iratanyagot. A szereplők a szűkös anyagi lehetőségek ellenére erőn felül dolgoztak, ekkor még Budapesten, és a lépcsőházból rekesztettek el raktárat, hulladékfából építettek polcokat. Már ekkor felmerült egy múzeumi egység gondolata is, amelyet időszaki kiállításokkal próbáltak életben tartani. Benda Kálmán ebben a széles, ám inkább ellenséges kulturpolitikai környezetben dolgozott, rendezte és gyűjtötte a forrásokat.

Benda Kálmán, aki a világháború alatt aktív katonai szolgálatot teljesített, 1956-ban közvetlenül nem vett részt az utcai harcokban, azonban a forradalom idején meghívták az MTA Történettudományi Intézetének forradalmi bizottságába, s ezt a felkérést el is fogadta. A későbbi megtorló hatalom ezt nem felejtette el: emiatt nem választhatták az MTA tagjává, egyetemi oktatói megbízást sem kapott, s csak a hetvenes évektől hívhatták meg előadóként Szegedre történelmet tanítani.

A régi vágyként lebegő múzeumi részleg létrehozásáról a hatvanas évek második felében döntöttek, az egyházkerület határozatot is hozott róla, de megfelelő helyiség híján – sokáig Kecskeméten kívül más helyszínek is felmerültek – és felelős személyek nélkül egyelőre be kellett érniük a tervezéssel, valamint a tárgyak és kulturális emlékek restaurálásával, kisebb időszaki kiállításokkal.

A hetvenes években végül a kecskeméti városi tanács is felkarolta a tervet, és utat engedett egy állandó egyházi múzeum létesítésének Kecskeméten, amely hosszú előkészítés után 1983-ban nyitott meg. A kecskeméti Ráday Múzeum igazgatója 1985-től mindmáig dr. Fogarasi Zsuzsa lett, aki folyamatos bővítésekkel, fejlesztésekkel építette tovább az eredeti alapot, amíg létrejött mind külső, mind belső tartalmában az, amit ma láthatunk.

A rendszerváltáskor leomlottak Benda Kálmán előtt az utolsó politikai akadályok: a Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben levelező, 1991-ben rendes tagjává választotta. Kapcsolatrendszere, elismertsége és gondoskodása meghatározó módon járult hozzá a Károli Gáspár Református Egyetem 1993-as megalakulásához, amelynek első rektoraként szolgált.

Nyelvismerete és széles tudományos látóköre a magyar történettudomány nemzetközileg is elismert képviselőjévé tette, ugyanakkor mindvégig szívén viselte a határokon túli magyar történetkutatás ügyét. Világnyelveken publikált, ugyanakkor a legkisebb falvak meghívásának is eleget tett. Születésének 100. évfordulóján adták át a közönségnek közel 6000 kötetből álló történészi szakkönyvtárát, magánkönyvtárát, amelyet örökösei a Ráday Könyvtárnak adományoztak.

Benda Kálmán tiszteletére ezért helyeztek el emléktáblát Kecskeméten, és szerveztek előadásokat neves történészekkel és egyházi személyiségekkel, köztük Szarka László történésszel, Barna Gábor etnográfussal, Szabó Gábor nyugalmazott Bács-Kiskunsági református esperessel, valamint Vetéssy Katalin gyémántdiplomás pedagógussal, a Kecskeméti Református Gimnázium korábbi igazgatónőjével.