Volt bérlete és diákigazolványa is a tininek, mégis megbüntették a kecskeméti buszon

Hogyan fordulhatott ez elő? És kinek van igaza? Egy kecskeméti édesanya nem mindennapi és tanulságos esettel kereste meg a KecsUP Hírek szerkesztőségét.

„Elkeseredésemben fordulok Önökhöz. Négy hónapja keresem az igazamat, nem jutok előbbre, érdemi segítséget nem kapok sehol. A nyilvánosság erejében reménykedek” – vágott bele történetükbe Sipos Ilona.

Az édesanyától megtudtuk: a mostani tanévben érettségiző – 19 éves – lánya idén júliusban egy reggel az egyik helyi buszon, a 483-ason (a korábbi 916-oson) utazott, amikor ellenőrök elkérték a bérletét. Az esettel kapcsolatban fontos tudni, hogy Ilona lánya már régóta applikációban vásárol bérletet a helyi buszokra. Amikor regisztrált az alkalmazásba, a személyi igazolványának a számát adta meg (hogy miért nem a diákigazolványa azonosítóját, azt nem tudtuk meg). Tavaly nyáron a lány betöltötte 18. életévét, így új személyi igazolványt kapott, a régit pedig – ahogy ilyenkor szokás – le kellett adnia, bevonták az okmányirodában. Az applikációba viszont elfelejtette felvinni az új igazolvány számát – innen indultak aztán a bonyodalmak.

Visszatérve az ellenőrzésre: mint az édesanyától megtudtuk, lányának volt érvényes havi bérlete és természetesen érvényes diákigazolványa is (hiszen még jelenleg is gimnáziumba jár). Rendszeresen megveszi a 100 forintos havi tanulói bérletet, hiszen külterületen, tanyán élnek, csak busszal oldható meg a közlekedés számára.

Mivel azonban az applikációban lévő személyi igazolvány szám (a régi) nem volt azonos az ellenőr által elkért okmány (az új) azonosítójával, a Kecskeméti Közlekedési Központ munkatársa nem fogadta el az elektronikus bérletet.

„A létező összes dokumentumát elkérte az ellenőr, a szenzitív adatokat tartalmazó lakcímkártyát, taj-és adókártyát is. Nyilvánosan, az utazóközönség füle hallatára megszégyenítette a lányomat, mondván ‘biztos más személy okmányával regisztrált, szoktak próbálkozni ilyen csalással’. Lányom sírva fakadt, le akart szállni, annyira kényelmetlen volt a szituáció” – mondta el az édesanya.

Sipos Ilona azt állítja, gyermekével szemben a leszállás után a buszmegállóban is megalázóan folytatódott az intézkedés. Nekünk és a KeKo-nak írt levelében is úgy fogalmazott, abuzálták a tinédzsert.

„Mindenféle büntetési tételről beszéltek neki, összezavarták, majd az orra alá dugtak egy jegyzőkönyvet, ő pedig aláírta anélkül, hogy elolvasta volna – ebben elismerte a pótdíj jogosságát. Sírt és ideges volt, ami nem csoda, hiszen egy tapasztalatlan fiatalról, egy majdnem gyerekről van szó. Aki egyébként munkába sietett volna, mert egész nyáron két helyen dolgozott diákmunkán azért, hogy legyen pénze az érettségire felkészítő magántanárra, nyelvvizsgára, szalagavatós ruhára… Aznap reggel is a zöldségeshez ment dolgozni, csak zavarodottságában egy megállóval korábban szállt le, és attól félt, hogy el fog késni” – magyarázta Sipos Ilona.

Az édesanya kijelentette: miután lányának volt érvényes diákigazolványa és megvásárolta a bérletet, ahogy minden hónapban, szerinte nem utazott jogosulatlanul, csupán adminisztratív hiba történt.

„Jóhiszeműen használta bérletét, csak arról felejtkezett el, hogy nagykorúvá válásakor megváltozott a személyi igazolványának száma. Hozzá kell tenni, hogy egyébként már többször ellenőrizték a büntetését megelőzően is, legalább öt-hat alkalommal, de soha, egyik ellenőr sem figyelmeztette, hogy valami nincs rendben. Ezt egyáltalán nem tartom korrekt eljárásnak! Ha egyszer is szólt volna valamelyik ellenőr, akkor azonnal intézkedtünk volna, nem a havi 100 forintot akartuk megspórolni” – mondta felháborodottan az édesanya.

Az ominózus eset előtt három nappal ráadásul ugyanaz volt az egyik ellenőr, és akkor nem talált semmi problémát lánya e-bérletében, és nem is figyelmeztette lányát, hogy nem stimmel a személyi igazolvány szám (a tinédzser egyébként a megbüntetését követően frissítette az adatait az applikációban és új bérletet is vásárolt).

Ilona azt nagyon furcsállotta, hogy a helyszínen az ellenőrök azt mondták lányának, kevesebbet kell fizetnie, ha bemutatja az érvényességhez szükséges okmányt. Hiszen az tudvalevő – és erre lánya is hivatkozott -, hogy a lejárt személyit le kell adni a kormányablakban, így nem várhatják el, hogy ő azt most meg tudja mutatni. Mégis, amikor panaszos levelükre egy hónappal később válaszolt a KeKo, akkor is arról tájékoztatták, hogyha a kedvezményes utazásra jogosító igazolványt bemutatja, akkor a pótdíj helyett bemutatási díjat kell fizetnie, ami 3 ezer forint (igaz, a KeKo üzletszabályzata szerint ezt 15 napon belül meg kellett volna tenni, ami a levél kiküldésekor már rég lejárt). Ilona szerint elképesztő, hogy olyat vártak volna el tőlük, amiről első hallásra is egyértelmű, hogy nem teljesíthető. Ez logikátlan és teljességgel szakmaiatlan, inkorrekt dolog – véli az édesanya.

Hiába nem volt már meg a régi okmány, Ilona azért kísérletet tett, hogy ezen az úton rendezze az ügyet. Eszébe jutott ugyanis, hogy egy hagyatéki ügy kapcsán korábban átadta egy közjegyzőnek lánya korábbi személyi igazolványának másolatát, és ezt a másolatot sikerült beszereznie. De ez nem ment pár nap alatt, mert a közjegyző nyáron éppen szabadságon volt. Amikor aztán a másolatot elküldte az édesanya a KeKo-nak, már nem osztott-szorzott semmit az ügyben.

Egy hónapig a pótdíj összege 20 ezer forint lett volna, utána már 30 ezer forintra emelkedett. De ekkor már nem a KeKo jelentkezett, hanem az általa megbízott követeléskezelő, amely

• a 30 ezer forintos pótdíjon felül
• további 15 240 forint adminisztrációs költség,
• azaz összesen 45 240 forint megfizetésére szólította fel Ilonát október 4-ei határidővel.

Ő egyáltalán nem értett egyet sem a büntetés jogosságával, sem az eljárással, ezért panaszt tett a Csongrád-Csanád Vármegyei Békéltető Testületnél (ott egyelőre hiánypótlásra szólították fel, azóta nem történt semmi) és az Építési és Közlekedési Minisztérium Közúti Közlekedési Ellenőrzési Főosztályánál, mint autóbuszos piacfelügyeleti és utasjogi hatóságnál. Utóbbi a panaszát közigazgatási hatósági eljárásban elutasította, ez ellen jogorvoslati lehetőség sincs. Ilona szeretett volna egy szembesítést is az ellenőrökkel, de erre a felvetésére érdemben nem is reagált a buszos cég.

„Az ügy még folyamatban van, keresem az igazamat. Az is elképesztő számomra, hogy még le sem zárult, de a KeKo már átadta a követeléskezelőnek a követelést. 100 forintos havi bérletről beszélünk! Az egész ügyintézést a lekezelés, pökhendiség, szakmaiatlanság jellemzi” – jelentette ki az édesanya.

Mivel átküldte az ügy levelezését, abból kiderült, hogy a KeKo méltányosságból felajánlotta számukra, hogy anyagi helyzetükre tekintettel 20 ezer forint pótdíjat és 10 ezer forint adminisztrációs költséget – azaz nem 45 ezer, hanem 30 ezer forintot – várnak tőlük. Ilona azonban azt mondta: még ennyit sem hajlandó kifizetni, miután lányát nyilvánosan okirathamisítónak és csalónak nevezték, aki visszaél más adataival. Másrészt Ilonáék 30 ezer forint kiesést sem engedhetnek meg maguknak.

„A követeléskezelő sem tud elvenni a lányomtól semmit, de nem szeretném, ha egyetem után úgy kezdje az életét, hogy peres ügyből kifolyólag végrehajtók lihegjenek a nyomában” – mondta.

Összegzésként kijelentette: a büntetést igazságtalannak tartja, szerinte ha humánus, utasbarát módon akartak volna eljárni a lányával szemben, akkor csak jóindulatúan figyelmeztetik, hogy mit kellene tennie.

A KeKo szerint a pótdíj kiszabása jogos

Az édesanyától megkaptuk a pótdíjjal kapcsolatos, kitöltött „Ellenőri ténymegállapítás” elnevezésű űrlapot. Ebben azt írták le, hogy a bérlethez tartozó igazolvány „nincs jelen”, és a diáklány valóban aláírta a jegyzőkönyvet. Az viszont elég fura, hogy az ellenőrök egy régi formanyomtatványt használtak, amelyen a pótdíj régi összege, 8000 forint szerepel – ám áthúzták, és az apróbetűs rész fölé írták (mondjuk nem jól kiolvasható kettes számmal), hogy 20 000.

A felemelt pótdíj összege sem stimmel (10500 forint), ezt is áthúzták, a szöveg alá tájékoztatásként azért odaírták, hogy 30 000 – hogy ez mit jelöl, azt már nem részletezték, mi is csak az édesanya elmondásából és a KeKo leveléből tudjuk, hogy ez a 30 napon túli felemelt pótdíj összege.

Kíváncsiak voltunk, vajon mikor lehetett 8000 forint a pótdíj összege, azaz mikori formanyomtatványt használ a KeKo. Egy 2022 decemberi közgyűlési jegyzőkönyv szerint akkor fogadta el a képviselő-testület, hogy a pótdíjat 2023. március 1-jétől emeljék 8000-ről 10 ezerre. Ebből, valamint abból, hogy a szóban forgó formanyomtatványt egyértelműen a Kecskeméti Közlekedési Központ Kft. készíttette, hiszen a fejlécben is az önkormányzati cég adatai és logója szerepelnek, az következik, hogy a formanyomtatvány mindenképpen 2023. március 1. előtti, csak a tarifaváltás után (melyet azóta egy újabb is követett, hiszen már nem is 10 ezer, hanem 20 ezer a pótdíj) nem készíttettek újat (vagy ha igen, akkor az ellenőrök nem vitték magukkal).

Mindenesetre elég visszás, hogy a KeKo úgy kér számon egy igazából adminisztratívnak mondható hiányosságot a diáklányon, hogy valamilyen okból legalább 2023. március 1. óta, azaz több mint két és fél éve nem használnak új, aktualizált formanyomtatványt (mégha spórolásból is, mert a régiek nem fogytak el, de egy ilyen hivatalos iratnál azért elvárható lenne, hogy a jelenlegi adatokat, büntetési tételeket tartalmazza).

A közlekedési társaság az édesanya panaszára írt válaszában az üzletszabályzatára hivatkozott: miután az applikációban a személyi igazolvány száma volt megadva, de a diák nem tudta felmutatni a számhoz passzoló okmányt, így a pótdíj kiszabása jogos.

Leírták azt is (mint azt már említettük), hogyha az ellenőrzéskor hiányzó okmányt bemutatja, akkor nem kell a pótdíjat kifizetni – de ez a lehetőség eleve lehetetlen volt, hiszen a lánynak le kellett adnia a személyi igazolványát. A KeKo szerint a diák „kérés nélkül” mutatta meg minden papírját, és a lány jelezte a leszállási szándékát is, nem az ellenőrök mondták neki, hogy szálljon le a buszról (ezt egyébként az édesanya sem állítja).

Hatóság: a diáklány kormányrendeletet sértett

Az Építési és Közlekedési Minisztérium Közúti Közlekedési Ellenőrzési Főosztálya – mint autóbuszos piacfelügyeleti és utasjogi hatóság – elutasította az anya panaszát.

Érvelésük szerint mivel az alkalmazás az ellenőr részére név és fényképadatokat nem ad át, ezért az ellenőr a mobiltelefon képernyőjén QR kód formájában felmutatott tanuló bérlet „használatára való jogosultságát csak a rögzített személyazonosító igazolvány szemrevételezésével tudta volna ellenőrizni”.

„Az tény, hogy Panaszos gyermeke az ellenőrzés során felmutatta diákigazolványát, azonban az csak tanulói jogviszonyát igazolta. Azt, hogy a QR kód formájában felmutatott bérlet használatára valóban jogosult, azt csak azzal a személyazonosító igazolvánnyal tudta volna bizonyítani, amelynek számát az alkalmazásban rögzítette. Mivel a Korm. rendelet alapján a különböző jogosultsághoz kötött menetjegyeket (ebbe beleértendők a bérletek is) a jogosultságot igazoló okmányokkal együtt kell ellenőrzésre felmutatni, ezért Panaszos gyermeke megsértette a Korm. rendelet előírását azzal, hogy más számú személyazonosító igazolványt mutatott fel a rögzített helyett. Ezt a jogszabálysértést az sem menti ki, hogy Panaszos gyermeke alappal vélhetően nagykorúságára tekintettel kicserélte a személyazonosító igazolványát, hiszen az ő felelőssége lett volna az okmányszám változást a mobilalkalmazáson átvezetni. Fentiekre tekintettel a pótdíjazás nem valósított meg utasjogsértést” – írta a hatóság.

Az autóbuszos hatóság a TAJ és adóigazolvány „esetleges adatmegismerésének tekintetében” (tehát hogy az ellenőr megnézte a diák ezen okmányait) megállapította hatáskörének hiányát. Az édesanyát arról tájékoztatták, hogy ebben a kérdésben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordulhat.

„Az autóbuszos hatóság megtekintette a jármű fedélzeti kamerája által rögzített, az ellenőrzésről készült felvételeket és megállapította, hogy az ellenőrök szabályszerűen végezték az utazási jogosultságok ellenőrzését a jármű fedélzetén. Az a tény, hogy egy utas nem tudja a szabályoknak megfelelően igazolni utazási jogosultságát és vele szemben az ellenőr pótdíjazási eljárást folytat le, nem minősíthető megszégyenítésnek az utazóközönség előtt, hiszen az ellenőrök a munkaköri feladatukat hajtják végre, amelyet bármelyik utassal szemben kötelesek elvégezni, ha az szükséges. Az ellenőrnek szintén munkaköri kötelessége a pótdíjazással kapcsolatban teljes körű tájékoztatást adni a pótdíjazott részére, ami nem minősíthető pótdíjazott összezavarásának, beleértve ebbe az ellenőri ténymegállapítás utas általi aláíratását. (…) Az kétségtelen tény, hogy az autóbuszos hatóság Panaszos gyermeke és az ellenőrök járműről való leszállása után a további történésekről objektív bizonyítékkal nem rendelkezik, így amennyiben Panaszos álláspontja szerint az ellenőrök gyermekét abuzálták a leszállás után, úgy a rendőrség segítségét kérheti a történtek kivizsgálásában, mert ebben az autóbuszos hatóság nem rendelkezik hatáskörrel” – írta az Építési és Közlekedési Minisztérium Közúti Közlekedési Ellenőrzési Főosztálya.