A beadott kérelmek számánál valószínűleg többen szerelnének le
Elmondásuk szerint a katonák az egyik fő gondnak a hat éve tartó, a Covid kezdetén bevezetett, és azóta is szinte folyamatosan érvényben lévő veszélyhelyzeti, rendeleti úton történő kormányzást tartják, emiatt nem tudnak a katonák leszerelni. Megerősítették: sokan hosszú ideje (akár két éve) lejárt szerződéssel szolgálnak (veszélyhelyzetben automatikusan meghosszabbodik a jogviszony).
„Hallottunk már olyanról, aki kisebb bűncselekményt próbált elkövetni, hogy leszereljék. De inkább úgymond szemet hunynak efölött és csak megbüntetik – az így is megnyirbált fizetését csökkentik -, minthogy elengedjék” – tett egy egészen hihetetlenül hangzó kijelentést az egyik kecskeméti katona.
Pálinkás százados szavait cáfolandó Böröndi Gábor, a Honvéd Vezérkar főnöke azt mondta, a szolgálati jogviszony megszüntetése – a vonatkozó szabályok alapján – közös megegyezéssel történik. De a KecsUP-nak nyilatkozó katonák kijelentették: „csak nagyon ritka, különleges esetben” alkalmazzák a közös megegyezést, az alakulat-parancsnokok egyszerűen nem engedik el a katonákat (a tisztek esetében valószínűleg a felsőbb szinteken, akár a vezérkari főnök által születik döntés, jellemzően elutasítás).
„Ezt most nehéz lesz kimondani, de én úgy gondolom, hogy olyan sok leszerelési kérelem van beadva és annyi kiábrándult katona van, hogy a Magyar Honvédség és az ország védelme addig létezik, amíg a háborús veszélyhelyzet fennáll. Amint azt feloldják, mindegyik le fog szerelni, és a védelmi képességünk közelíteni fog a nullához” – ezt nyilatkozta a Telexnek Pálinkás Szilveszter.
Mindkét informátorunk szerint ez túlzás, ők Kecskeméten tízes nagyságrendű leszerelési kérelemről tudnak (kérdésünkre annyit pontosítottak, ez lehet harminc vagy ötven-hatvan is) – az őrkatonától a vadászpilótáig mindenféle beosztásban. De szerintük ezek a számok nem annyira lényegesek, mert nem tükrözik a valós távozási szándékot, hiszen ennél biztosan jóval több katona fejében megfordul, hogy otthagyja a Honvédséget, csak nem kerül olyan döntési helyzetbe, hogy tevőlegesen cselekedjen is ezügyben.
„Egy állásinterjún, ha jónak tűnik a jelölt, az egyik első kérdés a HR-estől: mikor tud kezdeni? Erre egy katona most nem tud mit válaszolni, mert senki nem tudja, mikor ér véget a veszélyhelyzet, mikor tudna leszerelni” – hívta fel a figyelmet az egyik kecskeméti katona.
„Én is beadtam egy helyre az önéletrajzomat, fel is vettek volna, de vissza kellett utasítanom, mert nem engedtek el, pedig másfélszer többet kerestem volna normális munkaidőben” – tette hozzá a másik.
„Vannak, akik beletörődnek ebbe a helyzetbe, nem is keresnek munkát, noha nem érzik jól magukat a Honvédségnél, nem motiváltak. Pont amiatt, hogy nem tudják irányítani az életüket. Természetesen amikor felesküdtek, vállalták a hivatással járó kötelezettségeket, azt, hogy a katonalét jogfosztott állapot és parancsuralmi hierarchia van. De egy család élete azért ma már nem akörül forog, hogy apa katona, és mindenki hozzá alkalmazkodik” – folytatta egyik informátorunk. Hozzátette: ezen körülmények miatt egyre kevesebben hajlandóak a mostani helyzetben a Honvédséghez csatlakozni, pláne olyanok, aki a szabad munkaerőpiacon szocializálódtak.
„A háttérországot nem támogatják megfelelően, pedig egy katonának a család az elsődleges, és ha ott nem tudja minimum anyagilag rendezni a sorokat, akkor már igencsak gond van. Arról nem is beszélve, hogy emellett apa vagy anya egyáltalán nincs otthon” – véli a KecsUP-nak nyilatkozó egyik kecskeméti katona.
„A reptér egy teljesen más világ”
„A morális mélypont a béka segge alatt van, Böröndi Gábor hiába is állítja az ellenkezőjét. A bázison nagyon sok a feszült és terhelt kolléga, főleg a percről percre változó, egyre furcsább intézkedések elrendelése miatt. A fő küzdelem azzal van, hogy nincs elég ember a bázison, akiket a megnövekedett feladatokra be lehet vetni. Emellett a reptéren viszonylag kevés a ‘valódi’ katona, akikre most egy szárazföldi szintű katonai morált és feladatvégrehajtást próbálnak ráerőszakolni. A reptér egy teljesen más világ, itt főleg szakemberek: mérnökök, technikusok, szerelők, irányítók, speciális feladat munkakört ellátók szolgálnak, akik tíz-húsz-harminc éve ezeket a feladatokat végzik. Nem lövészek, felderítők. Nem is értjük, hogy gondolják, hogy ezt próbálják ráerőltetni az állományra – úgy, hogy közben a szakmai munkájára nem jut elég ideje. Jelenleg a reptéren nem a repülés az első, hanem az, hogy szakmai emberek katonáskodjanak. A bázisvezetésben sem a parancsnoknak, sem az új törzsfőnöknek nincs megfelelő szakmai rálátása. Nagyobb kárt csinálnak, mint hasznot!” – fogalmazott igen kritikusan a katona.
Kis kitérő: Könczöl Ferenc dandártábornok, a repülőbázis parancsnoka 2025. január 1-jével lett kinevezve a szókimondó beszéddel búcsúzó Gróf Gergely ezredes helyére. Könczöl Ferenc korábban szinte egész pályafutása során a légvédelmi rakéta fegyvernem területén szolgált, egyik forrásunk szerint azért lett ő a kecskeméti alakulat vezetője, hogy „megregulázza a bázist”.
„Tartós nyüstölésre a Bakonyban nem jó” a ruha
A portálunknak nyilatkozó egyik katona szerint ugyan „harminc év semmittevés után számolatlanul öntötték a pénzt új haditechnikára”, mégis, a fejlesztések csak „mozaikszerűen” valósultak meg. „Megtalálhatók még mindig a problémás, penészes helyek, de a bázison szemmel látható néhány előremutató felújítás. Viszont egyes szolgálatok még mindig UAZ-zal, KRAZ-zal vagy Ural teherautóval, vagy egyéb, igencsak elavult technikával látják el a feladataikat” – jelentette ki a másik.
Az élelmezéssel szerintük is még mindig vannak gondok, ezen a téren is meg tudják erősíteni Pálinkás százados nyilatkozatát.
Az átlagos ruházat őrségben megfelelő minőségű lehet, de ahogy egyikük fogalmazott, „tartós nyüstölésre a Bakonyban nem jó”, és tényleg előfordulhat, hogy kiszakad, amikor a katona leül.
„Ugyanabban a bakancsban akarunk hegyet mászni, mint amiben alakizunk a betonon. Nem tudom, hogy gondolták. Mintha katonai bakancsban akarnék tangózni. Az univerzalitás ezen a téren sem jött be, ugyanis a jelenlegi bakancs tartós állásra egyáltalán nem jó, megfájdul az ember dereka. A fordulásoknál pedig a vastag gumitalp letapad és a térd/boka sérüléseit okozza. Nem is értjük, hogy miért jó egy hegyi bakancs a betonon, a gépek mellett. Ezért aki tud, saját bakancsot vesz, persze ezért megszólják, mert nincs rendszeresítve” – részletezte a felszereléssel járó problémákat bajtársa.
Sokan rosszul jártak azzal, hogy megszüntették a pótlékokat, a túlórák kifizetését
Az Embert a Vasra program szerintük is okozott bérfeszültséget azzal, hogy a seregbe bekerült fiatalok sokkal többet kerestek, mint a hosszú ideje szolgáló katonák (a nagy különbséget részben a 25 év alattiak szja-mentessége is okozhatta, az adómentesség eltűnése 25 fölött aztán a fiatalokat érhette kellemetlenül).
A másik fő problémának ők is azt látják, hogy 2024. július 1-jével hatályba lépett a honvédek jogállásáról szóló kormányrendelet. A szabályozás reformját 2023 eleje óta készítették elő, és nem törvény lett a végeredmény, hanem egy alacsonyabb szintű, bármikor átírható jogszabály: jelenleg ez rendelkezik a honvédek szolgálatáról és életéről (erről itt írtunk korábban).
Anyagi nehézségeket okoz a katonáknak, hogy egy éve nem fizetik ki a túlóráikat
A kormányrendelet egyes vélemények szerint az orosz-ukrán háború szomszédságában, árnyékában érthető és szükséges volt: az vele a cél, hogy a katonákat sokkal szabadabban, sokkal kevesebb kötöttséggel, rugalmasabban tudják alkalmazni.
Csakhogy vannak negatív következményei. Így például megszüntették a korábbi szolgálatteljesítési időkeretet és azóta nem fizetik ki a túlórákat. Korábban általában félévente kapták meg a katonák a többlet szolgálatokért járó pénzt, ám erre már nem számíthatnak.
Egy forrásunk véleménye szerint a munkaidőkeret, a túlóra és a pótlékok megvonásának problémája a tavalyi Adaptive Hussars gyakorlat alatt csúcsosodott ki igazán minden állománykategóriánál. „Előtte is merültek fel problémák és elégedetlenségek a különböző szakmai beosztásban dolgozó kollégáknál a túlórák miatt, de a gyakorlat alatt tapasztalta meg mindenki igazán a megvonások következményét” – hangsúlyozta. Rendszeressé vált, hogy pihenőnapokon is berendelik a váltásos munkarendűeket különböző feladatokra, ám ezekért már nem kapnak illetményt, fizetést. A havi kötelező 160-180 óra szolgálat mellett 100-150 túlórájuk is összejöhet egy hónap alatt az érintett katonáknak.
Mint azt korábban megírtuk, a repülőbázis parancsnoka a tavaly szeptember 1-jén megtartott, az egész alakulatnak szóló dandársorakozón beszédében külön felhívta a figyelmet arra, miszerint ezentúl nem fogadnak be több panaszt, kérelmet a túlórák kompenzálásával kapcsolatban, nem foglalkoznak ilyen beadványokkal, „ezzel senki ne menjen hozzá”. A parancsnok állítólag megtiltotta azt is, hogy a katonák munkaidő nyilvántartást vezessenek, és így számontartsák túlóráikat. Ezt a dolgot több katona nem is tudta mire vélni, hiszen jelenléti ívet viszont kötelező vezetniük.
Információink szerint Könczöl Ferenc tavaly arról is beszélt az állománynak, hogy műveleti katona – mégha nőről is van szó – nem mehet el gyápra, vagyis gyermekápolási szabadságra, és ugyancsak nem tanácsos egészségügyi okok miatt kérni a szolgálat alóli felmentést, mert ezzel az illető azt kockáztatja, hogy „le lesz húzva az év végi jutalomból”. Akár az is előfordulhat, hogy „házhoz mennek” ellenőrizni, a beteg katona valóban otthon gyógyul-e, és a jogszabályok azt is megengedik, hogy felhívják a háziorvosát, tényleg kiírta-e betegszabadságra.
„A ’24-es kormányrendeletnek kicsit az az üzenete, hogy nem érünk meg annyit, hogy törvényileg szabályozzák a dolgot… a rendeletet akár hetente változtathatja a regnáló kormány. Békében inkább élhető kereteket kellene teremteni, de ez a változás jogfosztottabbá tette az állományt. Gyakorlatilag így nem beszélnek rólunk az Országgyűlésben, mintha ez egy ‘magánhadsereg’ lenne. Pedig a Magyar Honvédséget illetően egy társadalmi konszenzusra lenne szükség” – hangsúlyozta másik forrásunk.
A pótlékok megszüntetésére irányuló szándékot ő értette – „jó ötletnek tűnhetett” a rendszer egyszerűsítése -, de végül rengeteg anomáliához vezetett, lettek győztesei és vesztesei a változásnak, csak a negatív hatásokkal már nem foglalkoztak.
„Olyan nincs, hogy szabadság – az alakulat vezetője dönti el, meddig dolgozol. Pedig jó lenne leszokni arról, hogy olyan emberek irányítsák az életedet, akik nem tudnak kompetens döntést hozni” – véli a Kecskeméten szolgáló katona.
A sávos illetményrendszert aggályosnak tartja, ugyanis sok esetben mérhetetlen paraméterek alapján dönti el a parancsnok, az egyes katonáknak milyen a teljesítménye, és így könnyen előfordulhat, hogy nem a szakmai teljesítmény, és a tapasztalat számít, hanem a lojalitás: akinek nincs ellenvéleménye, „jópofizik, gondolkodás nélkül végrehajt”, az jobb fizetést vihet haza. Az állomány tagjai nem ismerik, mily módon, módszer szerint értékelik és sorolják be őket – és miként dől el, mennyi illetményt kapnak. Ebben a közvetlen parancsnoknak és az alakulat parancsnokának döntő a szava.
„Árulózás egyáltalán nincs”
A kormányzati kommunikációt egyik forrásunk ugyancsak bírálta és érthetetlennek nevezte.
„Ukrajna szeretne belépni a NATO-ba, akkor miért akarna egy tagországot, minket megtámadni? Logikai bukfenc, nonszensz az egész. Hogyan lehet kifelé beszélni a szövetségi rendszerből? Pillanatnyi politikai haszonszerzésnek nem lenne szabad feláldozni ilyen fontos kapcsolatokat” – jelentette ki.
Az állománygyűlésen rendszeresen figyelmeztetik a katonákat, ne beszéljenek kifelé, de
szerinte az elégedetlenség igen nagy, és már sokan várják, hogy a választással változások
kezdődjenek. Az idei fegyverpénz a KecsUP-nak nyilatkozók szerint a legtöbb katonát nem befolyásolja döntésében, azaz csak emiatt már nem fog a kormánypártokra és azok jelöltjeire szavazni.
Végül megkérdeztük, a volt NNI-nyomozó Szabó Bencének és Pálinkás Szilveszter századosnak szerintük milyen a megítélése a honvédségen belül? „Árulózás egyáltalán nincs. Hogy hősök lennének? Nagyon fontos dolgokról beszéltek, de a hősök szerintem a maradék szabad sajtóban dolgozó újságírók. Ha nem lennének, nem lenne kihez fordulni. Addig van remény, amíg van független média és tényfeltáró újságírás” – mondta az egyik katona.
„A Pálinkás jó reggelt!” köszönés azóta szállóige lett. Mindenki örül, hogy a megcsorbított lehetőségek közepette az igazság és problémák egy-egy bátor társunk által napvilágra kerülnek. Természetesen mindenki erről beszél és a vezetőink, Szalay-Bobrovniczky Kristóf és Böröndi Gábor gyenge kísérleteiről, hogy megpróbálják cáfolni az igazságot. Tényleg úgy tűnik, hogy nem jutnak el a megfelelő szintekre a problémák, mert még mindig úgy gondolkodnak, hogy a rossz hír hozóját támadják, nem a gondok javításán dolgoznak” – vélekedett a másik, Kecskeméten szolgáló katona.
A cikkben felvetett állításokkal kapcsolatban kérdéseket küldtünk a Honvédelmi Minisztériumnak. Ha kapunk válaszokat, visszatérünk a témára.
