Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a vidéki Magyarország újságírását – a KecsUP Hírek és a Független Helyi Lapok Közösségének közleménye

Módosította kedden a médiatörvényt az új magyar parlament. Az elfogadott jogszabálymódosítást a Tisza Párt mellett a Mi Hazánk is támogatta. Magyar Péterék választási ígéretének megfelelően visszahívják a hazai médiát eddig irányító és szabályozó hivatalok és hatóságok vezető tisztségviselőit, utódaikat nyílt pályázat útján választják ki, megszüntetik az MTVA-t és a Duna Médiaszolgáltatót, helyüket új szervezetek veszik át. Az újonnan fennálló Független Közmédia Testület fogja ellenőrizni a közmédia függetlenségét és gazdálkodását, és a médiatörvény módosításával létrehozzák a Sajtóalapot is a hazai független médiumok támogatására. A jelenleg hat magyarországi vidéki kiadót és nyolc szerkesztőséget tömörítő Független Helyi Lapok Közössége (Fülke) üdvözli a változtatást, annak célkitűzéseit és irányait, ugyanakkor azt is gondoljuk, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a vidéki Magyarország újságírását, a helyi független médiumok szerepét és működését, ezért az alábbi közleményt adjuk ki.

Helyzetkép

Tizenhat év után először nyílik lehetőségünk arra, hogy ne csupán az államilag fenntartott közmédia működéséről, hanem a teljes magyar nyilvánosság állapotáról beszéljünk, melynek kulcsfontosságú része a vidéki Magyarország sajtója.

Az újságírás a vidéki Magyarországon több szempontból válságban van. Alig találni olyan közösséget, ahol a lakosok nem korlátozottan férnek hozzá azokhoz a hiteles és átfogó hírekhez, valamint információkhoz, amelyek a helyi demokráciát táplálják. Más szóval a magyar társadalom döntő többsége hírsivatagos területeken él. Ez a válság több tényező együttes következménye. Ide tartozik: a hagyományos hírmédia válsága és a helyi hírcsatornák eltűnése (piaci sokszínűség felszámolása), ami összefügg a hírgyártásba történt brutális politikai beavatkozással, szisztematikus állami dezinformáció terjesztésével, valamint a helyi médiafinanszírozási források szélsőséges centralizálásával, és azok pártpolitikai alapon történő kontrolljával, az önkormányzati média propagandaszolgálatába állításával, ahogyan azt a NER elmúlt 16 évében megtapasztaltuk.

Az újságírás válsága különösen súlyos, mert – alig 8-10 megyei jogú várostól eltekintve, ahol a Független Helyi Lapok Közösségének (Fülke) tagjai jelen vannak – az újságírói kutatómunka és tájékoztatás eltűnése a helyi intézmények, valamint a lokális politikák (önkormányzatok, közintézmények, helyi gazdasági szereplők, pártok) feletti ellenőrzés teljes elvesztéséhez vezetett. Ha nincs, aki kérdezzen, nincs, aki utánajárjon a közpénzek sorsának, nincs, aki bemutassa az eltérő véleményeket, akkor a helyi közélet fokozatosan átláthatatlanná válik. Ahogyan az meg is történt az elmúlt tizenhat évben. Mindez mélyebb társadalmi következményekkel is jár: Magyarországon a médiába vetett bizalom az Európai Unióban a legalacsonyabb szintre süllyedt, ami közvetlen következménye a központilag irányított információs zűrzavarnak.

Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló, ma elfogadott törvény már nemcsak a közszolgálati média működésével függ össze, hanem a helyi sajtó kihívásaival is.

Elvétve találunk a vidéki Magyarországon független helyi médiát

Magyarországon ma mindössze alig tucatnyi független helyi szerkesztőség működik, amelyek saját újságírókkal és saját kiadóval rendelkeznek. Ezek közé tartoznak a Független Helyi Lapok Közösségének, a Fülkének a tagjai: a miskolci Borsod24, a Debreciner, a kecskeméti KecsUP Hírek, a Szabad Pécs, a nyíregyházi Szabolcs24, a Szegeder, a szolnoki Szol24 és a Veszprém Kukac. A Fülke egyesületének 2025-ös megalakulása óta közösen keressük azokat a megoldásokat, amelyekkel – és a folyamatos közös fejlődés céljával – hosszú távon fenntartható helyi sajtómodellt építhetünk.

Kis létszámú szerkesztőségekként rendkívül nehezen, de túléltük az elmúlt időszakot, miközben a NER kiiktatta a szabad reklámpiacot, lenullázta a kritikus újságírás által elérhető hazai pályázati rendszereket. Az alapműködésünket ezért elsősorban nemzetközi pályázatok útján finanszíroztuk, melyet kisebb részben helyi közösségi támogatások és előfizetői rendszer, valamint elenyésző mértékben piaci bevételek egészítették ki.

A számok nyelvén: a Fülkéhez tartozó nyolc szerkesztőség 2025. évi összköltségvetése éppen csak megközelíti a 200 millió forintot. Ebből finanszírozzuk az újságírók munkáját, a kiadók néhány fős háttérstábjait, valamint a működéshez elengedhetetlen technikai infrastruktúrát (miközben a szerkesztőségek egy része irodával sem rendelkezik). A további működésünk szempontjából azonban a jelenlegi, egyoldalú finanszírozási modell már nem fenntartható. Az alapműködésünk már 2026-ban sem biztosított. Az újságírók utánpótlása szintén megoldatlan, mert ilyen bizonytalan körülmények között egyre kevesebben választják az újságírást hivatásul. Mindezeket figyelembe véve, és minden eddigi nehézségünk ellenére, havonta így is mintegy 2,5 millió emberhez jutunk el közvetlenül online felületeinken.

Miről szól és miről nem tesz említést a törvény?

A ma megszavazott törvény beszél a médiapluralizmusról, a sajtószabadságról, a független médiáról, sőt az indokolás külön kiemeli, hogy a Sajtóalap a hiteles médiaszolgáltatást és etikus újságírást művelő sajtótermékek, a forráshiányos hagyományos médiaszolgáltatók, nyomtatott és elektronikus tartalomszolgáltatók támogatását is szolgálja.

A törvény ezért fontos lépés a médiarendszer átalakítása felé, ugyanakkor lokális szemszögből több lényeges hiányosságot mutat. Nem tartalmaz külön programot vagy elkülönített forrásokat a helyi és regionális sajtó számára, így fennáll a veszélye, hogy a támogatások elsősorban az országos, piacilag erősebb szereplőkhöz kerülnek. Nem foglalkozik a hírsivatagok problémájával sem, vagyis azokkal a térségekkel, ahol már nincs független helyi média és csak önkormányzati forrásból fenntartott pártpropaganda érhető el, vagy még az sem. Kiolvasható továbbá belőle, hogy a támogatási rendszer elsősorban projektek finanszírozására épülhet, miközben a vidéki szerkesztőségek legnagyobb gondja sokszor az alapműködés fenntartása, az újságírói bérektől kezdve az infrastruktúra költségéig.

Nyitott kérdés, hogy nyilvánosak lesznek-e a pályázati értékelések, biztosított lesz-e a jogorvoslat lehetősége, valamint milyen garanciák akadályozzák meg a jövőbeni politikai vagy intézményi befolyásolást. Ha valóban cél a médiapluralizmus megteremtése, akkor a válságban lévő vidéki újságírás helyzetén külön is gondolkodnunk kell.

A nemzetközi példák azt mutatják, hogy erre vannak működő modellek. A skandináv országokban a sajtótámogatás rendszereinek egyik fő célja a piacon gyengébb, de a politikai és területi sokszínűség szempontjából fontos közéleti tartalmat szolgáltató orgánumok működtetése. A francia példa ezen felül ösztönzi a digitális és ökológiai átállás kihívásainak leküzdése céljával a kutatás-fejlesztést, valamint az új szereplők megjelenését és támogatását is. Ausztria ugyancsak jogilag szabályozott sajtótámogatási rendszert működtet, melynek céljai között a sokszínűségen felül az újságíróképzés és az olvasásnépszerűsítés külön hangsúlyt kap. Azon európai országokban, ahol ilyen állami alapok működnek, a támogatások odaítélésének egyik szempontja éppen az, hogy egy szerkesztőség mennyiben járul hozzá a helyi közélet sokszínűségéhez és a demokratikus nyilvánosság működéséhez.

Partnerek vagyunk

A Fülke egy erős, független, a hiteles tájékoztatást, a hírekhez való hozzáférést és a szakmaiságot szem előtt tartó, szervezett csatorna lehet a vidéki nyilvánossághoz, ezért partnerként, együttműködve veszünk részt a médiaszolgáltatások megújításáról szóló társadalmi vitában. Független szerkesztőségekként olyan gyakorlati tudással rendelkezünk, mellyel látjuk, milyen akadályok nehezítik a helyi újságírást, milyen forrásokra volna szükség a működéshez, és milyen feltételek mellett lehet hosszú távon fenntartható, közérdeket szolgáló szabad helyi médiát működtetni.

Egyetértünk a véleménypluralizmus, a demokratikus közvélemény és a jogállamiság érvényesülésének elősegítésében. Egyetértünk a Közszolgálati Chartában foglalt valamennyi szabály helyi szinten történő érvényesítésében is, így például az álhírek és a dezinformáció elleni fellépésben, a tényszerűség és a sokoldalúság bemutatásában, az etikus és független újságírás elősegítésében.

Partnerek és érdekeltek vagyunk a hírközlési piac zavartalan működésében, a hírközlési tevékenységet végzők és a felhasználók érdekeinek védelmében, valamint a tisztességes, hatékony verseny kialakulásában. Továbbá abban, hogy a Sajtóalapból az etikus újságírás normái szerint a vidéki Magyarországon működő sajtótermékek részére is átlátható pályázati rendszert alakítsunk ki.

Álláspontunk szerint a 2010 utáni közmédia mostani reformja nem érhet véget pusztán a központi intézményes átszervezéssel. A demokratikus fordulat egyik legfontosabb mércéje ugyanis az lesz, hogy sikerül-e megteremteni a hiteles médiaszolgáltatást és etikus újságírást művelő médiumok működésének feltételeit azokon a településeken és régiókban, ahol az elmúlt másfél évtizedben eltűnt vagy jelentősen csorbult a valódi médiapluralizmus.

Aláírók: a miskolci Borsod24, a Debreciner, a kecskeméti KecsUP Hírek, a Szabad Pécs, a nyíregyházi Szabolcs24, a Szegeder, a szolnoki Szol24 és a Veszprém Kukac