Éppen csak megélik századik életévüket Magyarországon a nyilvános telefonfülkék, ugyanis fokozatosan lecserélik őket, és helyettük a csak segélyhívásra használható berendezésekkel találkozhatunk majd az utcákon, köztereinken. Az idehaza 1928 decemberében indult nyilvános telefonszolgáltatás korszaka ezzel vitathatatlanul véget ér, és miután egy teljes évszázadnyi történelmünk szem- és – még inkább – fültanúi voltak ezek a készülékek, a köréjük épített kis pavilonok, mindenképpen érdemes egy kisebb kultúrtörténeti sétát tennünk a búcsújuk apropóján. Az elektronikus hírközlésről szóló törvény rögzíti, és egy erre épülő NMHH (Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság) rendeleti szabályozás írja elő a nyilvános telefonállomások működtetési kötelezettségét a szolgáltatóknak – pontosabban a közelmúltig telefonállomások üzemeltetését tette kötelezővé, de 2025 tavaszától módosította a rendeletét, így ennek értelmében a szolgáltatóknak elegendő olyan berendezést üzemeltetniük, amelyek kizárólag díjmentes segélyhívást tesznek lehetővé, és teljes körű telefonhálózati-elérést már nem tartalmaznak. Az előírás szerint 4000 lakosonként szükséges egy-egy ilyen berendezést fenntartani. „A Telekom ennek megfelelően átalakította nyilvános telefonkészülékeit, így azok 2025 augusztusa óta kizárólag díjmentes segélyhívásra alkalmasak. Emellett a vállalat fokozatosan megkezdte országszerte új, esztétikus és szintén kizárólag segélyhívás indítására alkalmas berendezések telepítését” – tudtuk meg a Magyar Telekom Vállalati Kommunikációs Igazgatóságától.
Fotó: KecsUP Hírek
Ez utóbbiak azok a bizonyos „totemoszlopok”, amelyek a rajtuk található gomb megnyomásával automatikusan a 112-es segélyhívószámot tárcsázzák, tehát csak a mentők, a rendőrség és a katasztrófavédelmi szervek hívására szolgálnak. Ahogyan a még megmaradt nyilvános telefonfülkékben található készülékeken is kizárólag a 104, 105, 107 és a 112-es segélyhívó számokat érhetjük el (természetesen ingyen, használatukhoz nem szükséges pénzérme vagy telefonkártya). „Kizárólag közvetlen vészhelyzetben – életveszély, baleset, bűncselekmény vagy tűz esetén – javasoljuk a segélyhívó használatát, amikor azonnali segítségre van szükség és a bejelentő számára nem áll rendelkezésre vagy nem elérhető egyéb, segélyhívásra alkalmas eszköz” – olvashatjuk a Magyar Telekom Vállalati Kommunikációs Igazgatóságának válaszlevelében. Azzal kapcsolatban talán már minden olvasónknak „leeshetett a tantusz”, hogy napjainkban miért szűkült le a nyilvános telefonszolgáltatás feladatköre a segélyhívó funkcióra, elég csak egy pillantást vetnünk a mobiltelefonjainkra, amelyek az elmúlt évtizedekben még gyors „okosodásnak” is indultak, így számos lehetőségét kínálják az ismerőseinkkel történő kapcsolattartásnak. Az utcaképünknek eddig szerves részét képező, különféle építészeti megfontolásoknak és vitáknak apropót biztosító, várostörténetileg is számos érdekességet hordozó nyilvános telefonfülkék kora tehát vitathatatlanul lejárt, egy korszak lezárult, ugyanakkor amit megtartunk, a segítségkérés felhangosításának folyamatos és mindenki számára biztosított elérhetősége épp az a mára nélkülözhetetlen társadalmi funkció, ami nem is jöhetett volna létre a nyilvános telefonállomások technológiája nélkül.
