Sportújságíróként csatlakozik a KecsUP Hírek csapatához Nyitray András. Portálunkon sportrovat indul, amiben oroszlánrésze lesz új kollégánknak. András 2011 óta foglalkozik sportújságírással, azóta töretlenül dolgozik a Kecskeméti TE kötelékében, de megfordult a (mára megszűnt) Kesportnál és hosszú éveket húzott le a Petőfi Népénél is, ahol Vincze Miklós újságíróval feleltek a sportért.
Nyitray Andrással egy rövid interjút is készítettünk, hogy olvasóink közelebbről megismerhessék eddigi munkásságát, pályafutását. Újdonsült kollégánk ugyan kosárlabdával kezdett, de mára abszolút a labdarúgás áll nála a középpontban. Újságírói vénájára a Lila Ködnél talált rá, ami egy KTE-vel foglalkozó blog, azonban a Kesportnál jobban beleláthatott a többi sportba is - magát e téren „mindenevőnek“ tartja.
A KecsUP Hírek új sportrovatának célja nem az lesz, hogy a létező összes sporteseményről és azok eredményeiről beszámoljon, sokkal inkább az, hogy bemutassa a sportolók mögötti személyiségeket - akár nagyinterjúkban is.
Hirdetés
Sportújságíróként érkezel a KecsUP Hírekhez, mesélnél egy kicsit az eddigi pályafutásodról?
– A sporthoz való kötődésem onnan indult, hogy gyerekként kosárlabdáztam, napi szinten benne voltam a sportban. Az írói vénámat az akkor divatos blogolásban találtam meg, a Lila Köd nevű blognál, ami a KTE-vel foglalkozik. Ott figyeltek fel rám, majd 2011 végén már a klubnál (KTE - a szerk.) dolgoztam és dolgozom jelenleg is, nagyon hosszú ideje. Ott a felnőtt és az utánpótlás csapatokról is én írok.
Idővel elindultam egyéb újságírói vonalak felé is, az első ilyen a Kesport volt, ami egy független kecskeméti, sporttal foglalkozó hírportál volt. Én azt gondolom, hogy sokat hozzá tudtam tenni és az én nézőpontom is szélesedett azáltal, hogy más sportágakat is megismertem a városban. Bár a futball a legfőbb prioritás számomra, de azért minden sportot követek és abszolút mindenevő vagyok, ezt nyugodtan mondhatom.
A Kesport sajnos annak idején különböző okok miatt megszűnt, de én nem szerettem volna lezárni ezt a fejezetet, mert élveztem, hogy sok sportágról írhatok. Így kerültem a Petőfi Népéhez, ahol Vincze Miklóssal dolgoztunk együtt sportosként print és online vonalon is. Most pedig izgatottan várom ezt az új időszakot a KecsUP-nál.
Hirdetés
Vannak, akik még mindig úgy azonosítanak, hogy a Lila Köd nevű blognál írsz. Tart még ez a hobbid?
– Nem, amióta a csapatnál dolgozom, felhagytam ezzel, hiszen úgy gondoltam, hogy összeférhetetlen lenne a két dolog. A Lila Ködöt egyébként szinte még mindig azok az emberek csinálják, akik eddig, maximálisan jó viszonyban vagyunk, alkalmanként segítünk is egymásnak, tudják, hogy bátran kereshetnek. Mindig hálás leszek, hogy annak idején írhattam náluk, csapatban dolgozhattam, fejlődhettem – nélkülük talán a KTE sem kerülhetett volna képbe nálam.
Miért döntöttél úgy, hogy nálunk folytatod a pályafutásod?
– Nekem olyan szempontból nagyon vonzó volt a dolog, hogy fel akarnak építeni itt egy sportrovatot, ami azt is jelenti, hogy az ötleteim, elképzeléseim meghallgatásra találhatnak. Nagyon sok kollégával dolgoztam már együtt vagy ismerem őket valahonnan, akár a múltból, futballmeccsekről vagy a szakmából.
Hirdetés
Ez egy olyan rovat lehet, ahol nem feltétlenül az a cél, hogy minden mérkőzésen ott legyünk vagy minden eredményről beszámoljunk, a klubok ezt egyébként is megteszik. Itt talán lehet egy kicsit a – számomra igen fontos – sportemberi oldalról is többet írni, többet beszélni a sportoló mögötti személyiségekről, akár nagyinterjúkban is. Ez mindig is nagyon közel állt hozzám, ennek kifejtésére most több idő, tér és hely juthat.
Hol szurkolóként, hol a klub munkatársaként, de végig tudtad kísérni a KTE legsikeresebb időszakait. A két legnagyobb eredmény a kupagyőzelem (2011-ben) és az NB I-es ezüstérem (2023-ban) voltak - melyiket volt nagyobb élmény átélned, melyik volt a meghatározóbb az életedben?
– A kupagyőzelem után fél évvel kerültem a klubhoz, tehát azt még maximálisan szurkolóként éltem meg, ahogy a 2008-as feljutást is, de azoknak is megvolt a maga szépségük. Az a kétéves utazás fantasztikus volt, amikor feljutott a csapat az NB II-ből és aztán NB I-ben ezüstérmes lett - utóbbira akkor senki sem számított, nyugodtan kimondhatom, hogy még mi, klubon belül sem. Akkor nem nagyon fogtuk fel, hogy mit értünk el. Így az évek távlatából tudatosul még bennem is, hogy mekkora dolog volt azt végigcsinálni, mert lehet, hogy egy hasonló hagyományokkal rendelkező klub életében ez száz év alatt egyszer sikerül. Az, hogy ennek részese lehettem, leírhatatlan, nagyon jó érzés.
Nyilván megéltem a nehéz időszakokat, többek között a kizárást is - az egyik pillanatban még az Újpest pályáján játszottunk, aztán a következő szezon első hazai meccse már egy Kunszállás elleni, megye egyes mérkőzés volt. Ezek után tanulja meg az ember igazán értékelni a sikereket. Nyugodtan mondhatom, hogy számomra a feljutás és az NB I-es ezüst volt a csúcs, főleg azért, mert egy nagyon családias, jó kollektíva alakult ki akkor a klubnál.
Hirdetés
