A Duna Aszfalt visszaváltaná az afrikai útépítését finanszírozó, állami bankoknál lévő 400 millió dolláros kötvénycsomagot, és azt állítja, saját forrásból is folytatni tudja a beruházást. Ezzel azonban nem feltétlenül érne véget a magyar állam szerepe a projektben: a cég szerint korábban is nyitottak voltak arra, hogy az állam tulajdonrészt szerezzen, és ez a lehetőség most is fennáll. Cikkünkben a Duna-csoport és a GED Africa nyilvános közléseit, a G7 friss interjújának új információit, valamint a projekt korábbi sajtó- és KecsUP-feldolgozásait vetettük össze.
A Kongói Demokratikus Köztársaság és Zambia határán épülő új út egyik legfontosabb eleme a Luapula folyón átvezető híd. A térségben jelenleg komp biztosítja az átkelést, miközben az esős évszakban a földutakon akár több hétig is eltarthat egy néhány száz kilométeres út. Az épülő kapcsolat ezen változtatna: a kongói réz- és kobaltbányák térségéből távolságban mintegy 500 kilométerrel, időben pedig napokkal rövidebb útvonalat nyitna Zambia, majd a tanzániai Dar es-Salaam kikötője felé.
A közel 184 kilométeres közútból, egy 362 méteres hídból és két határállomásból álló beruházás azonban az elmúlt hetekben nem az afrikai közlekedési viszonyok miatt került a magyar belpolitika középpontjába, hanem azért, mert finanszírozásának jelentős részét két magyar állami bank biztosította. A projekt hátterét és a finanszírozás körül kialakult vitát korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk.
Hirdetés
A Duna Aszfalt volt az adós, az állam a bankok mögé állt
A Duna Aszfalt 2025 novemberében 400 millió dollár értékű kötvényt bocsátott ki az afrikai projekt finanszírozására. A papírokat az állami tulajdonú Eximbank és Magyar Fejlesztési Bank jegyezte le; kibocsátáskori árfolyamon ez mintegy 113 milliárd forintos finanszírozást jelentett. A kötvények értékének 80 százalékára a magyar állam vállalt kezességet.
Ez vált a konstrukció egyik legtöbbet vitatott elemévé. Magyar Péter miniszterelnök július 23-án jelentette be, hogy a kormány hűtlen kezelés gyanúja miatt feljelentést tett az ügyben. A kormányfő azzal érvelt, hogy a két érintett afrikai ország magas hitelkockázata mellett jelentős állami kitettség keletkezett, miközben a projekt későbbi koncessziós bevételei nem a magyar államot illetnék.
A Duna-csoport szerint ugyanakkor az állami kezesség nem jelentette azt, hogy egy esetleges projektbukás veszteségét elsőként az állam viselte volna. A kötvényt ugyanis nem az afrikai projekttársaság, hanem a Duna Aszfalt Zrt. bocsátotta ki, így a visszafizetésért elsődlegesen maga a magyar vállalat felelt. A kezesség kedvezményezettje az Eximbank és az MFB volt: az állami garancia a finanszírozó bankok kockázatát csökkentette arra az esetre, ha a Duna Aszfalt nem tudta volna teljesíteni fizetési kötelezettségeit.
Hirdetés
A társaság ennél is tovább megy: közlése szerint az állami kezesség csak akkor lépett volna működésbe, ha a Duna Aszfalt a rendelkezésére álló eszközei és vagyona ellenére sem tud fizetni. A kezességi szerződés részletes feltételei ugyanakkor nem nyilvánosak, ezért kívülről nem ellenőrizhető, hogy egy esetleges nemteljesítés esetén pontosan milyen feltételek és eljárási lépések után lehetett volna érvényesíteni az állami garanciát.
A vita ezért pontosabban nem arról szól, hogy a magyar állam viselte volna a projekt teljes vagy akár elsődleges pénzügyi kockázatát, hanem arról, hogy két állami bank 400 millió dolláros finanszírozása mögé az állam 80 százalékos kezességet adott. A Duna-csoport közben azt hangsúlyozza, hogy a konstrukció nemcsak kockázatot, hanem bevételt is jelentett az állami oldalnak: a vállalat kezességvállalási díjat fizetett, az Eximbank és az MFB pedig kamatbevételhez jutott. A társaság szerint az eddigi finanszírozás már több milliárd forint bevételt termelt a két banknak, ennek részletes elszámolását azonban nem hozták nyilvánosságra.
Most kivennék az állami bankokat a konstrukcióból
A Duna Aszfalt augusztus 24-én kezdeményezte a két állami banknál lévő kötvények önkéntes visszaváltását. A társaság névértéken, az addig felhalmozott kamatok megfizetése mellett vásárolná vissza a papírokat, és arra számít, hogy a folyamat a szerződéses feltételek szerint nagyjából tíz munkanapon belül lezárulhat.
Hirdetés
A vállalat közlése szerint ehhez azért van meg a pénzügyi mozgástere, mert stratégiai fókuszát egyre inkább Afrikára helyezi, és ennek megfelelően csoportosítja át forrásait. A G7-nek Jászberényi Tamás, a projektért felelős vezető azt mondta: a kötvények visszaváltása lényegében azt is jelenti, hogy a cégcsoport a magyarországi gyorsforgalmiút-koncesszióban tervezett további fejlesztések helyett az afrikai beruházást részesíti előnyben.
A Duna-csoportnak van ehhez saját tőkéje: 2025 végén konszolidált szinten 214 milliárd forintos pénzállománnyal rendelkezett. Ebből ugyan 108 milliárd forint előleg volt, amelyet csak meghatározott magyarországi projektekre használhatnak fel, de így is nagyságrendileg százmilliárd forintnyi szabadabb forrás maradhatott.
A projekt költsége közben emelkedett. Korábban 473–500 millió dolláros beruházásról volt szó, Jászberényi azonban most már 600 millió dolláros teljes költséget említett a G7-nek. Ezt az összeget független forrásból egyelőre nem lehet ellenőrizni. A nyilvánosan hozzáférhető információk szerint a kivitelezés nagyjából 25–30 százalékos készültségnél tart, vagyis a kötvényből származó pénz jelentős részét még nem használták fel.
Az állam hitelező helyett tulajdonos is lehetne
Hirdetés
A kötvények visszaváltása ugyanakkor nem feltétlenül jelentené azt, hogy a magyar állam végleg kiszáll az afrikai projektből. A G7 azt kérdezte a Duna-csoporttól, hogy ha az állam ekkora kockázatot vállalt a finanszírozásban, miért nem kapott inkább tulajdonrészt a beruházásban, amelyen keresztül a projekt esetleges magasabb nyereségéből is részesedhetett volna.
Jászberényi Tamás válasza szerint a Duna-csoport korábban is nyitott lett volna az állami tulajdonszerzésre, de az állam akkor nem kívánt részesedést szerezni. A vállalat szerint ez a lehetőség most is nyitva áll.
Ez alapvetően más konstrukció lenne, mint az eddigi: a kötvényfinanszírozásban az Eximbank és az MFB meghatározott kamatot kap, miközben az állami garancia révén a kockázat egy része az államot terheli. Tulajdonosként viszont az állam nemcsak a kockázatokból, hanem a projekt későbbi eredményéből is közvetlenül részesedhetne.
Hogy valóban létrejöhet-e ilyen megállapodás, egyelőre nem tudni. A Duna-csoport nyitottsága önmagában nem jelenti azt, hogy a kormány is fontolgatja a tulajdonszerzést.
Hirdetés
Három évig nem találtak kereskedelmi bankot
Az ügy egyik továbbra is megválaszolatlan kérdése az, miért volt szükség ekkora állami szerepvállalásra egy olyan projektben, amelyet a Duna-csoport üzletileg kifejezetten ígéretesnek tart.
A vállalat korábban azt közölte, hogy három éven át próbált kereskedelmi banki finanszírozást találni, de nem sikerült olyan partnert bevonnia, amely a kialakított konstrukció mellett vállalta volna a projekt finanszírozását. A társaság szerint ebben az afrikai országkockázat, a magyar cégek finanszírozási felára és a projekt kivitelezési modellje egyaránt szerepet játszott.
A végül kialakított állami konstrukció pontos ára azonban továbbra sem nyilvános. Sem a Duna-csoport, sem az Eximbank és az MFB nem közölte a kötvények kamatát és valamennyi lényeges finanszírozási feltételét. Emiatt kívülről továbbra sem lehet pontosan megítélni, hogy az állam által vállalt kockázathoz milyen várható hozam társult.
Hirdetés
Ez azért is fontos, mert a projekt a Duna-csoport szerint komoly bevételi potenciállal rendelkezik. A 25 éves koncesszió alatt az utat használó teherforgalomtól szednének díjat, miközben a kongói bányavidék és a kelet-afrikai kikötők közötti jelenlegi útvonalaknak kevés igazán versenyképes alternatívájuk van.
Most már az a kérdés, mi következik a kötvények visszaváltása után. Ha az állami bankok kiszállnak a finanszírozásból, attól még maga az állam nem feltétlenül kerül ki a projektből: a Duna-csoport szerint tulajdonosként továbbra is beszállhatna az afrikai beruházásba.
Cikkünk a Duna Group és a GED Africa nyilvánosan elérhető közlései, a G7 2026. augusztus 25-i interjúja, valamint korábbi sajtó- és KecsUP-cikkek alapján készült. Ahol egy állítás kizárólag valamelyik szereplő közléséből vagy sajtóinterjúból származik, ezt a szövegben külön jelezzük.
