Deák Bill Gyula hivatalos Facebook-oldala csütörtök délelőtt adott hírt arról, hogy elhunyt a legnagyobb magyar bluesénekes.
„Elnémult a mikrofon. Elment az ember, a legfeketébb hangú fehér énekes, aki mankóra támaszkodva is óriás volt a színpadon. 77 éves korában egy sikeresnek mondott műtét után a magyarok blueskirálya, Deák Bill Gyula váratlanul örökre elaludt“ - jelent meg a hír.
Deák Bill Gyula 1948. november 8-án született Budapesten, Kőbányán. Gyerekként még futballistának készült, ám tizenegy éves korában egy súlyos műtéti szövődmény miatt elveszítette bal lábát. Később a bal szemére is elvesztette a látását. Az élet olyan akadályokat állított elé, amelyek sok embert megtörtek volna.
Őt azonban nem.
Mankóval a hóna alatt állt a színpadra, és amikor megszólalt, már senkit nem érdekelt, hogy mi hiányzik belőle. Mindenki azt hallotta, ami benne van. A blues-t.
Országos ismertségre azt követően tett szert, hogy a hetvenes évek végén a Hobo Blues Band tagja lett. A HBB első kislemezén, az 1980-ban megjelent Rolling Stones blues / 3:20-as blues című korong B-oldalán már Deák Bill Gyula énekelt.
Karrierje innen csak emelkedett, bár nehéz a karrier szót használni egy olyan énekes kapcsán, akinél hitelesebben Kőbányát, illetve azt a világot, amit az ő dalaiban Kőbánya képviselt – és amely nem csupán a főváros X. kerületéről szólt – Magyarországon nem énekelte meg senki.
Jött az első HBB-lemez, majd a Kopaszkutya című film, aztán az István, a király, ahol Torda táltosaként ismerte meg őt a szélesebb közönség. Szólókarrierje során olyan lemezekkel és dalokkal írta be magát a magyar könnyűzene történetébe, amelyek generációk számára jelentettek valamit. A Rossz vér nem csupán egy album címe lett: egy korszak és egy életérzés jelképe.
1987-ben pedig megalakította a Deák Bill Blues Bandet. Ettől kezdve saját zenekarával járta az országot, de Dániában és az egykori Nyugat-Németországban is fellépett. A kilencvenes évektől pedig már újra és újra megtöltötte a hazai színpadokat.
Deák Bill Gyula soha nem akart másnak látszani, mint aki volt. Kőbánya fia maradt. A munkásnegyed, a külváros, a kemény élet, a veszteségek és a túlélés mind ott voltak a dalaiban. Aki csak a 3:20-as bluest, az Édes otthont vagy a Kőbánya bluest ismeri, már az is tökéletes képet kap arról, milyen hitelesen tudta megmutatni azt a kőbányai világot, amelyből jött.
Bill kapitánynak nem kellett szerepet játszania ahhoz, hogy hiteles legyen. Az élete maga volt az a történet, amelyet elénekelt.
Bill kapitányról már életében megszülettek azok a dalok, amelyek ma szinte nekrológgá változnak. Az 1990-es Bill kapitány blues cirkusza albumon hangzik el az a sor, hogy „Hol lesz a sírod, Bill kapitány?” Ma egészen más súlya van ennek a kérdésnek.
Búcsúzzunk tőle a Kocsma-blues című dalának soraival, amely az 1988-as Szerelmem, Budapest című lemezen jelent meg.
„Ez az a kocsma, hol nincs már pincér –
ez az a kocsma, hova senki se jár.
Ebbe a kocsmába, temetni jöttem
A múltat, a jövőt, s egy cimborát.”
Deák Bill Gyula - Deák Bill Gyula Facebook oldala
