A Hírös Agóra és Barta Dóra körüli események után már többet tudunk, nyilvánvalóan komoly belső feszültségek alakultak ki. Hódi Zsuzsanna dokumentált személyi és vezetési problémákról beszélt, Bán János pedig megerősítette, hogy a Hírös Agórán belüli konfliktusok kritikus pontra jutottak.
Ezt komolyan kell venni. De egy alapvető kérdésre továbbra sem kaptunk választ: miért kellett Barta Dórát gyakorlatilag egyik napról a másikra felmenteni?
Mi indokolta az azonnali felmentést?
Ha valóban konkrét és súlyos problémák álltak fenn, akkor érthetően és világosan el kellene tudni magyarázni, miért tették ezek szükségessé az azonnali döntést.
- Milyen dokumentált tények indokolták Barta Dóra azonnali felmentését?
- Miért nem volt lehetőség további vizsgálatra? Miért nem lehetett rendezett átmenetet biztosítani? Miért kellett egy ilyen jelentőségű döntést ilyen gyorsan meghozni?
Ki kezdeményezte a döntést – és ki mikor tudott róla?
Bán János elmondása szerint eredeti előterjesztése nem tartalmazta Barta Dóra felmentését. Az erre vonatkozó módosító indítványt Hódi Zsuzsanna terjesztette elő a Kulturális Bizottság zárt ülésén.
Ez egyszerű kérdéseket vet fel:
- Mikor készült ez a módosító indítvány?
- Ki tudott róla előzetesen?
- Voltak-e korábbi egyeztetések?
- És mikor szerzett róla tudomást Szemereyné Pataki Klaudia polgármester és Bán János alpolgármester?
Az átláthatóság nem azt jelenti, hogy bizalmas személyügyi adatokat nyilvánosságra kell hozni. Azt viszont igen, hogy egy politikai és közigazgatási döntés megszületésének folyamata a nyilvánosság számára érthető és követhető legyen.
Miért nem fogadták el először a beszámolókat?
A Kulturális Bizottság először nem fogadta el a Hírös Agóra 2026. első félévi gazdálkodási beszámolóját. Ezt követően a város szakemberei ismét megvizsgálták a dokumentumot, majd polgármester arról számolt be, hogy nem találtak olyan hibát, amely indokolta volna az elutasítást.
A 2025. évi belső ellenőrzési jelentés esetében is felmerül a kérdés, hogy milyen konkrét kifogások indokolták annak el nem fogadását. Mert ha egy beszámolót nem fogadnak el, a nyilvánosságnak joga van megismerni ennek szakmai indokait.
Hogyan kapcsolódik mindehhez a kulturális intézményrendszer átszervezése?
Ezzel párhuzamosan Kecskemét kulturális intézményrendszere is átalakul. A Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek és a Hetényegyházi Közösségi Ház kikerülnek a Hírös Agóra szervezetéből. Ez önmagában lehet egy indokolt szervezeti átalakítás része.
De éppen ezért tisztázni kell:
- A Hírös Agóránál meghozott személyi döntés ettől független volt – vagy a két folyamat összefüggött egymással?
- Számomra a legnagyobb ellentmondás: miért előbb dönteni, és csak utána elemezni?
Barta Dóra felmentése után most átfogó elemzés készül a Hírös Agóra elmúlt öt évéről. Vizsgálni kívánják a szakmai fejlődést, az eredményeket, a szervezeti struktúrát, az egyes divíziók működését és a jövőbeni fenntarthatóságot. Ez az elemzés szolgál majd alapul ahhoz is, hogy meghatározzák a jövőbeli ügyvezetővel szembeni követelményeket.
Ez önmagában helyes és indokolt. De akkor óhatatlanul felmerül a kérdés:
- Miért nem előzte meg ez az átfogó elemzés egy ilyen horderejű személyi döntés meghozatalát?
- Nem ez lett volna a meggyőzőbb sorrend?
először elemezni → aztán értékelni → és csak utána dönteni
Különösen annak fényében, hogy a polgármester kifejezetten elismerően beszélt Barta Dóra szakmai munkájáról, Bán János pedig arra utalt, hogy a változásnak nem feltétlenül ilyen módon és ilyen gyorsan kellett volna megtörténnie.
Most már Kecskemét vonzerejéről, a bizalomról és a megbecsülésről van szó.
Hosszabb ideje intenzíven foglalkozom Kecskemét történetével – a legkorábbi időktől egészen 2026-ig. És számomra egy figyelemre méltó minta rajzolódik ki:
A Duna–Tisza közén fekvő településből jelentős mezőváros fejlődött ki. A város túlélt háborúkat, idegen uralmat, válságokat és politikai rendszerváltásokat. Fejlődött az oktatás és a kultúra, Kecskemét közigazgatási központtá vált, majd a modern iparosodással – különösen a Mercedes-Benz letelepedésével – rendkívüli gazdasági fejlődési pályára került.
De éppen ebből következik a következő nagy kihívás. Kecskemétnek most a következő fejlődési lépcsőt kell meglépnie, a következő évek központi kérdése már nem lehet csupán az:
- Hogyan hozzuk Kecskemétre a következő beruházást?
Ugyanilyen fontos kérdés: hogyan teremtsünk olyan várost, ahol az emberek nemcsak dolgozni akarnak, hanem élni, maradni és jövőt építeni is? Mert a verseny már régen nemcsak vállalatok vagy ipari helyszínek között zajlik. A városok is versenyeznek egymással.
Kecskemét egészen konkrétan Szegeddel, Debrecennel, Győrrel, Székesfehérvárral, Péccsel és más magyar városokkal is versenyben áll. Nem egyetlen rangsorban, és nem minden tekintetben azonos feltételek mellett. De ugyanazért a szűkös erőforrásért versenyeznek: az emberekért. A képzett szakemberekért és vezetőkért. Mérnökökért, orvosokért és tanárokért. Vállalkozókért és befektetőkért. Egyetemistákért és friss diplomásokért. Fiatal családokért.
És különösen azokért a kreatív, elkötelezett és motivált emberekért, akik ötleteket, energiát és identitást adnak egy városnak. És pontosan itt van az egyik döntő pont.
Egy városnak, amely kreatív, elkötelezett és motivált embereket akar megnyerni és megtartani, olyan környezetet kell biztosítania számukra, ahol érzik, hogy szívesen látják, tisztelik és megbecsülik őket.
Egy környezetet választanak.
Azt nézik, hogy megbecsülik-e a munkájukat. Megbízhatóan működnek-e az intézmények. Követhetők-e a döntések. Lehet-e kritikát megfogalmazni. Értéknek tekintik-e az elkötelezettséget. És bízhatnak-e abban, hogy a nehéz döntéseket is tisztességesen és méltó módon hozzák meg.
Aki ilyen embereket akar megnyerni, annak bizalmat kell teremtenie. Aki pedig hosszú távon meg akarja tartani őket, annak ezt a bizalmat nap mint nap meg kell erősítenie.
Éppen ezért az, ahogyan egy város az elkötelezett személyiségeivel bánik, nem pusztán belső személyügyi kérdés. Ez a város működési és befektetői kultúrájának része. A más városokkal folytatott verseny ezt még fontosabbá teszi.
- Szeged erős egyetemmel, tudományos háttérrel, pezsgő diákélettel és kulturális hagyományokkal rendelkezik.
- Debrecen az egyetemet, a nemzetközi beruházásokat és gazdasági, valamint városi infrastruktúrájának jelentős fejlesztését kapcsolja össze.
- Győr évtizedek óta ötvözi az ipart, a felsőoktatást és a városi életet.
- Székesfehérvár gazdasági jelentőségét Budapest és a Balaton közötti kedvező fekvésével és történelmi belvárosával kapcsolja össze.
- Pécs pedig egyetemével, építészetével és kulturális életével egészen más, de ugyancsak karakteres profilt képvisel.
És Kecskemét? Kecskemét nemzetközi jelentőségű ipari központtal, rendkívüli gazdasági dinamikával, kedvező földrajzi fekvéssel – és figyelemre méltó kulturális hagyományokkal rendelkezik. Kodály, a zene, a színház, a kerámia, a fotográfia, a múzeumok, a fesztiválok és számos elkötelezett ember ugyanúgy részei ennek a városnak, mint a Mercedes-Benz és az ipari fejlődés.
Pontosan ezeket az erősségeket kell Kecskemétnek sokkal jobban összekapcsolnia. Hisz a gazdasági siker önmagában még nem teremt vonzó várost. Egy vonzó városnak jó munkahelyekre van szüksége.
De ugyanígy szüksége van jó iskolákra, egészségügyi ellátásra, vonzó lakhatási lehetőségekre, működő utakra és közlekedésre, zöldterületekre, vendéglátásra, szabadidős lehetőségekre és élő belvárosra. És szüksége van valamire, amit sokkal nehezebb forintban mérni:
A színház, a zene, a fesztiválok, a múzeumok és a közösségi terek nem egy sikeres iparváros szép dekorációi. Ezek is valódi telephelyi tényezők.
És ide tartozik még egy döntő tényező: a megbecsülés. Egy város milliárdokat fektethet épületekbe, utakba és iparba. De egy vonzó várost végül az emberek teremtenek meg. Azok, akik ötleteket hoznak. Akik felelősséget vállalnak. Akik létrehoznak valamit. Akik másokat is lelkesítenek. Akik azonosulnak a városukkal.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy sikeres vezető ne lenne számonkérhető, vagy hogy szükséges személyi változásokat ne lehetne végrehajtani. A teljesítményt, a vezetést és a szervezet működését természetesen kritikusan kell vizsgálni. De éppen ilyen helyzetekben válik különösen fontossá a tisztesség, a tisztelet, az átláthatóság és a megbecsülés. Mert annak is híre megy, hogyan bánik egy város az elkötelezett embereivel.
Aki embereket akar megnyerni, annak vonzónak kell lennie. Aki meg akarja tartani őket, annak kiszámíthatónak kell lennie. És aki elkötelezettséget vár tőlük, annak meg kell becsülnie őket. Ugyanez igaz a bizalomra is.
A politikai és közigazgatási kultúra ma már szintén egy város vonzerejének része. Egy modern városnak olyan intézményekre van szüksége, amelyek döntései követhetők. Olyan aközigazgatásra, amelyben az emberek megbíznak. Olyan politikai kultúrára, ahol a különböző álláspontokat nyíltan meg lehet vitatni. És különösen a nehéz döntéseknél kell megmutatnia, hogy azok szakmailag, tisztességesen és átláthatóan születnek meg.
Ha ehelyett a háttérben meghozott döntések mentalitásának benyomása alakul ki, annak következményei vannak. Emberek sérülhetnek, akár méltatlan helyzetbe is kerülhetnek. Csökkenhet a polgárok bizalma.
És egy idő után a kreatív, elkötelezett és magasan képzett emberek is felteszik maguknak az egyszerű kérdést: Kecskemét az a hely, ahol élni, dolgozni és tenni akarok a közösségért?
Van egy kép, amely azóta sem megy ki a fejemből. A Mercedes kecskeméti gyárának korábbi vezetőjét, Jens Bühlert megkérdezték, mi jut eszébe Kecskemétről. Meglepően őszinte válasza:
„Kátyúk, rossz utak."
Ezen érdemes elgondolkodni. Mert Kecskeméten egyrészt egy nemzetközi jelentőségű, ultramodern ipari központ működik. A város fejlődése azonban nem maradhat el ettől.
Ezért szeretném egy kicsit továbbgondolni Bühler képét:
- Valóban azt szeretnénk, hogy Kecskemétet a jövőben a kátyúkkal azonosítsák – az utakon, és talán még a döntéshozatalban is?
- Vagy olyan várost akarunk építeni, amelynek életminősége, kultúrája, infrastruktúrája és politikai kultúrája lépést tart gazdasági jelentőségével?
Számomra pontosan ez a következő évek valódi feladata. Kecskemétnek nemcsak további gazdasági növekedésre van szüksége. Kecskemétnek átfogó városfejlesztésre van szüksége:
- a sikeres iparvárostól a vonzó nagyváros felé,
- a munkahelyek letelepítésétől az emberek megnyerése és megtartása felé,
- az egyes kulturális programoktól az erős kulturális identitás felé,
- a közigazgatástól a modern, polgárközpontú városi működés felé,
- és a nehezen követhető döntésektől az átláthatóság, a bizalom és a megbecsülés kultúrája felé.
És ezért egy ilyen ügyben nemcsak a közvetlenül érintetteknek van szerepük. Kecskemét két újonnan megválasztott országgyűlési képviselője is hozzájárulhat ahhoz, hogy a nyitott kérdések tisztázódjanak. Nem azért, mert országgyűlési képviselőknek kellene önkormányzati személyi döntéseket meghozniuk. Hanem azért, mert a politikai megújulás éppen a konkrét helyi ügyekben válhat láthatóvá: kérdezni, meghallgatni, feltárni, megmagyarázni – és átláthatóságot követelni.
Kecskemét hosszú történelme során újra és újra bebizonyította, hogy képes a változásra. Az elmúlt évek gazdasági átalakulása rendkívüli volt. Most a következő átalakulás következik:
- egy sikeres gazdasági központból olyan várost teremteni, amely életminőségben, kultúrában, infrastruktúrában, bizalomban és megbecsülésben is Magyarország legvonzóbb városai közé tartozhat.
Ehhez beruházások kellenek. Ehhez ötletek kellenek. De mindenekelőtt olyan emberek kellenek, akik készek alakítani ezt a várost. És ezeket az embereket nemcsak meg kell nyerni. Okot kell adnunk nekik arra, hogy idejöjjenek – és arra is, hogy itt maradjanak.
Kecskemét történetének következő fejezetét most írjuk.
A kérdés az, milyen fejezet lesz.
———
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni. Van véleménye? Szeretné másokkal megosztani? Írjon nekünk a [email protected] címre.
