„Ha kicsi a tét, a kedvem sötét” – juthatott eszünkbe a minap szervezett piacfejlesztési munkacsoporti ülésen, ahol a kecskeméti piacok ügyes-bajos dolgait, fejlesztési ötleteit beszélték át. Persze a Nagybani Piacon zajló lakossági vásárlások az ismert vígjátéktól eltérően korántsem csalnak mosolyt azoknak a termelőknek és kereskedőknek az arcára, akik a Budai utcai piacon szeretnének boldogulni, szerintük Kecskeméten kívül sehol a világon nincs olyan nagybani, ahol már egy kiló áru megvásárlásával vevő lehet a vevő. De szó esett ezen kívül még a parkolási nehézségekről, román nepperekről, a beszerzési ár alatt értékesítő multikról és a piaccsarnok klímarendszeréről is az elmúlt hetekben folytatott kérdőíves felmérés kiértékelése kapcsán.
Nagybani kiskereskedelem
„A kecskeméti Nagybani Piacon egy kiló árut is kivihet a vevő. Ilyen a világon sehol nincs, ezzel tönkreteszi a Budai utcai Piacot meg az összes többi piacnak az eladóit és piacfenntartóit” – helyezte asztalra a kétségtelenül legfájóbb témát Bűdi Sándor, a Bács-Zöldért egyik tulajdonosa, aki szerint így minden nyereség a Nagybani Piacnál csapódik le. Pedig – ahogy hangsúlyozta – csak a vonatkozó szabályokat kellene betartani és betartatni, ahogy ez Szegeden, Budapesten, illetve az országban mindenhol történik. Mindenhol belépti díjat szednek, eladói engedéllyel kell rendelkezni, és legalább 30-50 kiló vásárlása kötelező, ellenben Kecskeméttel, ahol már előre csomagolt kilós kiszerelésekkel várják a lakossági vásárlókat. Ráadásul Bűdi Sándor elmondása szerint a nagybanin rengeteg olyan román kereskedővel is lehet találkozni, akinek semmilyen engedélye sincs, és nem ad róla számlát, de gyakorlatilag mindent árusít, a magyar termelő pedig hoppon marad. Ezeket az áfacsalásokat kellene rendszeres és jobb ellenőrzésekkel kiszűrni – és ha már áfa, a több száz hektár gyümölcsössel rendelkező vállalkozás résztulajdonosa az áruforgalmi adó jelenleg 27%-os értékének 5%-ra csökkentésében is reménykedik, mert szerinte ez is sokat segíthet majd az ágazaton, a magyarországi termelőkön.
Hirdetés
Piacfejlesztési Munkacsoport megbeszélése, 2026. augusztus - KecsUP Hírek
Hasonló tapasztalatokról számolt be Törőcsik Ernőné is, aki több mint harminc éve piacozik. Hat órakor engedik be a nagybanira, nagyjából fél óra alatt tud szétnézni, és ahogy reggel hétkor bezúdulnak a lakossági vásárlók, a nagy tömegben 20-30 percre is beragad egy sorba, még bepakolni sem tud: „Amikor megyek a teherautómmal, arra kell figyelnem, hogy a vevőknek az arcát vagy a fejét vagy a vállát a tükrömmel ne vigyem el, annyian vannak. A fél város odajár.” A Budai utcai piac eközben majdhogynem teljesen üres, szinte már árus sincsen, akik maradtak, azok is panaszkodnak Törőcsikné szerint, hiszen oda senki sem jár vásárolni. A kereskedőknek ugyanis fizetni kell a helypénzt, az asztalbérletet, a parkolást, a mosdóhasználatot és még sok egyéb költséget, majd a nap végére vevők, tehát eladás nélkül mínuszba jönnek ki egy újabb megszólaló szerint. Ördögi a kör, hiszen sokan panaszkodnak az áraikra, viszont ha több vevőjük lenne, akkor ők is olcsóbban tudnák adni a portékáikat, és persze több termelőtől is lehetne vásárolni. De miután megtehetik, a város erre lehetőséget ad, a vevők is a nagybanira mennek, pedig nem oda kellene kiszorítani a vásárlókat, inkább a városközponti piacra kellene vonzani őket.
Budai utcai Piac - KecsUP Hírek
Hirdetés
