A politikai tér nem homogén, és éppen a kaotikus kormányzás paradigmája ruházhatja fel a vezetőt exkluzív tudással, aki úgy jelenik meg előttünk, mint a káoszból előálló rend fejedelme. Ehhez eredetinek kell lennie, amennyiben valóban kormányozni akar, és meg kell tudnia mutatni a (helyi) társadalomnak, hogy válságban az általa követett vízió termékeny erővel és hatással bírhat. Nos, mindebből a nyomát sem látni a politika által – sokak szerint túlzottan is – átszőtt Kecskeméten. Akkor tehát erről volna szó: a káoszon belül kormányozni és nem ellene? A kérdés azonban úgy is feltehető: a polgármester képes kézben tartani azt a káoszt, amely egyre inkább körülveszi a városvezetést? Ahelyett, hogy hatalmával uralná a káoszt, még nagyobbat okoz.
Politikailag értelmezhetetlen ugyanis, hogy miközben Szemereyné Pataki Klaudia fideszes polgármester egyik héten még megvédi a szociális bérlakásügybe keveredett alpolgármesterét, Fekete Gábort, néhány nappal később, lényegében kirúgja őt, még három másik alpolgármesterrel együtt takarékosságra hivatkozva. Mindez azután történt, hogy néhány nappal korábban lemondott Homoki Tamás alpolgármester, akinek jogvégzett politikusként már azzal is lehetett problémája, hogy minden eljárásrendet felrúgva, a szakbizottsági ülésen kirúgták a város kulturális intézményvezetőjét, Barta Dórát.
A sűrű eseményeket követni próbáló olvasó pedig szinte nem győz kattintani egyik cikkről a másikra. Csütörtökön továbbá a Kecskeméti Járásbíróság elrendelte Hankó Balázs fideszes országgyűlési képviselő, korábbi kulturális és innovációs miniszter előzetes letartóztatását, a vád szerint a részben pártpolitikai célokra elsíbolt 17 milliárdos NKA-ügyben. A közpénzszórásból nem maradtak ki a kecskeméti Fideszhez közeli egyesületek sem. És még szó sem esett a kecskeméti egyetemi alapítvány egykori tagjainak (köztük még ma is több regnáló fideszes politikus) döntése nyomán elszalasztott 127,5 milliárd forintnyi fejlesztési lehetőségről.
Az utóbbi napokban szinte minden közéleti hír a Fideszről szól, de már nem olyan kontextusban, ahogyan azt április 12-e előtt éveken át, több mint kreatívan tálalták: jót a Fideszről, semmit vagy negatívan az ellenzékről, és azokról a civilekről, újságírókról, diákokról, szakmai szervezetekről, akik a túlhatalommal bíró politikai, illetve a velük összefonódó gazdasági elit kritikusai voltak.
Érdemes egy pillanatra hátrébb lépni a napi politikai történésektől, mert ami Kecskeméten most a felszínen zajlik, annak van egy kevésbé látható, de sokkal fontosabb dimenziója, és ez a helyi politika működéséről és a hatalom természetéről árulkodik. Móricz Zsigmond 1932-es regénye, a Rokonok mindmáig az irodalmi közbeszéd sokat emlegetett referenciapontja, amelynek azonban sokkal mélyebb politikaelméleti mondanivalója van, amiről a kelleténél jóval kevesebbet beszélünk. Holott Móricz tudatosan a politikai valóság emberközeli és hétköznapi rétegét, az önkormányzati szintet helyezte fókuszba: azt a teret, amelyről úgy gondolkodunk, hogy képes a helyi politikai közösség számára optimális együttélési kereteket teremteni.
Csakhogy ezt a keretet Kecskeméten már évekkel ezelőtt felrúgták azzal, hogy semmibe vettek minden olyan íratlan hagyományt, korábban kialakult közösségi és morális normát, kulturális tudást, amelyek miatt a politikusok önként is gyakran korlátozzák magukat, vagyis nem élnek az elérhető hatalom teljességével.
Nem mintha Boston és Kecskemét összehasonlítható lenne, viszont a városi dimenziót hangsúlyozva vált ismertté a Kevin White polgármestersége alatt kialakult „bostoni politika” modellje is. Röviden arról van szó, hogy az amerikai politikus az említett „korlátozó” szokások tradícióival szakítva leginkább azzal foglalkozott, hogy bármi áron érvényesítse politikáját. Ehhez – feltételezhetjük – rendkívül erős meggyőződés kellett arról, hogy a közösség egésze számára helyesek a célkitűzései, így azok elérése legitimálja politikai útját. White ráadásul ehhez, amennyire csak tudta, szélesítette – a demokrácia és az autokrácia határán mozogva – a politikai cselekvési lehetőségeit, és a hetvenes években létrehozott egy sajátos helyi politikai rendszert is. Kétségtelenül megosztó személyiség volt egy faji alapú, zűrzavaros és erőszakos korszakban. Követői azzal védték meg, hogy a bostoni közbeszerzések során a pártszempontok nem írták felül a szakmaiakat, csak kiegészítették azokat.
Általában véve az ilyen hatalomgyakorlás aligha oszlatja el a kételyeinket.
———
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni. Van véleménye? Szeretné másokkal megosztani? Írjon nekünk a [email protected] címre.
