Drámai hangon szólalt meg a Szabad Magyar Rádió 1956. november 4-én, vasárnap hajnalban, 5 óra 19 perckor, a forradalom 13. napján, amikor Nagy Imre utoljára szólt Magyarország és a világ népéhez. Mindössze öt mondatot mondott el, amelyek bekerültek a 20. század legmegrázóbb beszédei közé.
„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével."
Nagy Imre beszéde után még néhány órán keresztül hallható volt a Magyar Rádió. A drámai mondatok után még Háy Gyula író és felesége négy nyelven – magyarul, angolul, németül és oroszul – olvasta be a Magyar Írók Szövetségének felhívását:
"Itt a Magyar Írók Szövetsége! A világ minden írójához, tudósához, minden írószövetségéhez, akadémiájához, tudományos egyesüléséhez, a szellemi élet vezetőihez fordulunk segítségért. Kevés az idő! A tényeket ismeritek, nem kell ismertetni. Segítsetek Magyarországon! Segítsetek a magyar népen! Segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munkásokon, parasztokon, értelmiségi dolgozókon! Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!"
Ez először reggel 7 óra 57 perckor hangzott el az éterben, majd a rádió elestéig többször is megismételték.
Ugyanezen a napon egy másik, angol nyelvű rádiófelhívás is bejárta a világ rádióhullámait. Magyar idő szerint 13 óra 32 perckor sugározta a titkos Rákóczi Rádió azt az üzenetet, amelyet a Szabad Európa Rádió monitorozó szolgálatának magyar emigráns munkatársai Münchenben fogtak el, majd erősítettek fel. Ebben a kétségbeesett felhívásban a következőket közölték:
„Itt Magyarország beszél! Itt Magyarország beszél! Az utolsó megmaradt állomás. Felhívás az Egyesült Nemzetekhez: Ma kora reggel a szovjet csapatok általános támadást indítottak Magyarország ellen. Kérjük, hogy azonnali segítséget küldjenek ejtőernyős alakulatok formájában a Dunántúl fölé. Lehetséges, hogy adásunk hamarosan ugyanarra a sorsra jut, mint a többi magyar rádióállomás. Ebben az esetben kérjük, folytassák segélykiáltásunk továbbítását… Istenért és a szabadságért, segítsenek Magyarországon!"
A táviratot olyan ismert íróknak is elküldték, mint Albert Camus, Graham Greene, Ernest Hemingway vagy John Steinbeck, de rajtuk kívül még sok más alkotónak is.
Mire ezek a mondatok elérték a világ közvéleményét, a Szabad Magyar Rádió már régen elhallgatott. November 4-én 8 óra 7 perckor a rádió adása egy zenei részlet – Liszt Ferenc A Villa d'Este szökőkútjai című műve – közben hirtelen megszakadt, a hullámhosszon pedig ezután már csak morzejelek és sistergés volt hallható.
Aligha lehetett olyan kecskeméti, aki ne hallotta volna Nagy Imre kora reggeli, sötét és borús hangvételű mindennél világosabb bejelentését. Aki viszont az újságból szeretett volna friss hírekhez jutni, annak a nyomtatott sajtó műfajából fakadóan egészen más kép tárult a szeme elé. A Kossuth-címerrel a jobb felső sarkában megjelenő Petőfi Népe november 4-i száma azzal a szenzációval került az újságosstandok polcaira, hogy:
„Tegnapelőtt éjjel hadifogolyként letartóztatták a megyei főosztály 63 AVH-s tagját. Az ávósok ügyét a katonai ügyészség tárgyalja. Birtokukban van minden olyan írásos dokumentum, mely fényt derít aljas és szadista ténykedésükre.”
„WASHINGTON. Eisenhower elnök 20 millió dollár értékű élelmiszert és más segélyszállítmányt ajánlott fel pénteken a forradalmi Magyarországnak.”
De ekkor közölték a Bács-Kiskun megyei Forradalmi Bizottság öt pontos fölhívását is, mely szerint:
- a munkásság sztrájkjogának elismerése mellett az akkori körülmények között indokoltnak tartották a munka azonnali fölvételét, különösen a vasúti közlekedésben.
- Továbbá helyeselték a Nemzeti Kormánynak a semlegességre vonatkozó határozatát miszerint: „Világosan és egyértelműen jelentjük ki, hogy mi független és szabad Magyarországot akarunk”.
- A harmadik és a negyedik pont a munkástanácsokhoz és a fogyasztókhoz szólt a pénzügyi fegyelem megszilárdítása érdekében, vagyis „A béralapon felül csak a legszükségesebb és a legindokoltabb esetben vegyenek ki a bankból pénzt”.
Erre azért volt szükség mert, elterjedt az a rémhír, hogy elromlik a forint, másodsorban pedig az, hogy nem lesz elegendő áru. A Petőfi Népe november 4-ei száma arról számolt be, hogy „az állami áruházak üzletei előtt nagy a tömeg, mindenki vásárol és vásárolni akar. A vásárlási láz már négy napja tart”. A pénzromlást Kovács Lajos, a Magyar Nemzeti Bank 6-os számú területi irodájának vezetője nemcsak a fegyveres harcokkal magyarázta, hanem egy folyamat részeként írta le: „a forint születésétől (1946-tól – a szerk.) kezdve egészen az október 23-i forradalomig veszített az értékéből. Például egy tehén ára a forint megszületésekor 700 forint volt, most pedig körülbelül 7000 forint. Számtalan példával lehetne ezt bizonyítani, de ez az egyetlen példa is híven igazolja a fenti állítást. A pénz romlását főleg az okozta, hogy az eddigi kormányok részünkre kedvezőtlen és egyenlőtlen kereskedelmi szerződéseket kötöttek más államokkal.”
Petőfi Népe 1956. november 4-én
- Az ötödik pontban a Megyei Forradalmi Bizottság arra szólította fel a járások, valamint – Kecskemét kivételével – Baja, Kalocsa, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas városok forradalmi tanácsait, hogy „járásonként három, városonként kettő honfitársat jelöljenek a Megyei Nemzeti Bizottság Intéző Bizottságába. Majd a meghatalmazottak írással ellátva 1956. november 5-én 10 órakor a Forradalmi Bizottságnál jelenjenek meg“.
Erre azonban már nem került sor. November 4-én a szovjet invázió az ország egész területén megindult. A szovjet túlerő harckocsikkal vonult a fővárosba, és bár az ellenállást csak többnapos utcai harcok során tudták felszámolni, végül november 11-én az utolsó ellenállási gócpontként a munkáskerület, Csepel is elesett a túlerővel szemben.
A vidéki Magyarország a pesti utóvédharcok előtt már napokkal korábban – a második világháborút követően másodszor – orosz megszállás alá került.
A Petőfi Népe fejlécéről már november 5-én lekerült a szabadságot szimbolizáló Kossuth-címer. Helyére cinikusan a „…néppel tűzön vízen át!” felirat került. A címlapon pedig egy nyílt levelet közöltek, amelyet a Nagy Imrével szembefordult és Moszkva mellé átállt Kádár János, Apró Ferenc, Münnich Ferenc és Kossa István írt alá. Ők korábban Nagy Imre kormányának tagjai voltak, a levélben pedig bejelentették:
„hogy 1956. november 1-én megszakítva ezzel a kormánnyal minden kapcsolatunkat, kiléptünk a kormányból és kezdeményeztük a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását.”
Petőfi Népe 1956. november 5-én
Közben a szovjet megszállók átvették az ellenőrzést a rádió felett, amely azonnal megkezdte a Moszkva-barát üzenetek sugárzását: „A november 4-i események Magyarországon a reakciós erők teljes szétveréséhez vezettek. Nagy Imre kormánya, amely megtisztította az utat a reakciós forradalmi erők számára, létezett és megszűnt létezni...”
A forradalom véget ért, ahogy a következő évtizedekre a szabad rádiózás és a szabad újságírás is.
2013 óta november 4-e nemzeti gyásznap.
