KecsUP: Ön lesz Kecskeméten az ellenzék közös polgármesterjelöltje?
Lejer Zoltán: Ha eljön az idő, bejelentjük a csapatot. Akkor minden kiderül. Ez hamarosan megtörténik.
KecsUP: Diplomáciából jeles. Tegyük fel, hogy Ön lesz az! Mit mondana egy színpadról annak a sokszínű közönségnek, amelynek az együttműködő ellenzék elvárja a támogatását? Pl. éppen az együttműködésről.
L.Z.: A magunk részéről megteszünk mindent, hogy leváltsuk a városvezetést. Több párt, különböző ideológiák, különböző politikai oldalak, mégis meg tudunk állapodni közös jelöltekben. Ez már fél siker. Mérföldkő, ha úgy tetszik. De még meg kell értetnünk a választóinkkal, hogy csak együtt tudjuk leváltani a fideszes városvezetést. Meg kell érteniük, hogy most félre kell tenni minden korábbi nézeteltérést, és behúzni az ikszet. Mert ha ezt nem teszik, akkor saját politikai kedveltjeiknek is ártanak. Mert most egy csapatot fogunk alkotni. Kecskemét a Zombor-Szemerey érában beleragadt az országos politika mocsarába. A választók úgy hiszik – és joggal hihetik – hogy mondhatnak bármit, cselekedhetnek bárhogy, úgyis az számít, amit üzennek fentről. Mert lássuk be, egypártrendszer van, kézi vezérlés. Ettől akarjuk megszabadítani most Kecskemétet is, később az egész országot.
KecsUP: Milyen Kecskemétet képzel el Ön személy szerint?
L.Z.: Olyan várost kell megteremtenünk, ahol párbeszéd folyik a városlakókkal, ahol közös cselekedetek lesznek, és ahol nyitott városháza fogadja az itt élőket. Meg kell mutatnunk a kecskemétieknek, hogy a mi csapatunk jobban tudja csinálni. Hogy nekünk fontos a lakosság véleménye, és annak súlya van. Jobb utak kellenek, ez egyértelmű. Valamint egészségesebb, európai várost fogunk felépíteni.
KecsUP: Mi a baja a helyi vezetéssel?
L.Z.: Túl sok időt vesztegetett el ez a város az elmúlt években arra, hogy ipari várossá alakítsa Kecskemétet, miközben nem fejlesztette ezzel párhuzamosan lakhelyünk mezővárosi jellegét, amely leragadt a 80-as években. Vannak fejlesztések, amelyekre érthetetlenül megy a pénz, és mintha megmaradnának az álmok szintjén, nem valósulnak meg. Gondoljunk csak az intermodális pályaudvarra! Most ünnepeljük az álom 10 éves évfordulóját. Az ember úgy érzi, hogy a városháza egy szűk hatalmi elit játszótere, miközben a városvezetők nem erre szerződtek az itt lakókkal. A vezetés feladatokkal jár, amelyeket közösen kell megoldani a kecskemétiekkel. Felfogásunk szerint együtt kell tervezni és együtt kell építeni szűkebb hazánkat.