Az elején szeretném leszögezni: alapvetően szigorpárti vagyok. Viselem a maszkot is, nem morgolódom; betartom a szabályokat; felvettem az első adag oltást, a digitális oktatást pedig már hetekkel ezelőtt megléptem volna, ha én dönthettem volna el. Ennek pedig az az oka, hogy hiszek az orvostudományban, az összeesküvés-elméletek pedig hidegen hagynak.
De! Amikor hülyítés megy, ha nem is szándékosan, hanem bénázás, kapkodás, meggondolatlanság miatt, azt nehezen viselem. Az iskolai ügyelet (és az óvodai is ennek okán) számomra ebbe a kategóriába tartozik. És nem az intézményeket, valamint a pedagógusokat okolom. Ők csak végrehajtják a rendeleteket, határozatokat. Nem lennék most igazgató, sem pedagógus. Szülőnek lenni is éppen elég mostanság.
Óvodás és alsós gyermekem is van. Valamint feleségem pedagógus. Minden oldalról megéltem, ami történt az elmúlt napokban. Miután Gulyás Gergely bejelentette március 4-én, hogy zár az ország, este tantestületi értekezletet tartottak feleségeméknek az iskolában, online. Fiam osztályfőnöke (és feleségem munkatársa-ugyanebbe az intézménybe jár a fiam) pénteken reggel küldött erről egy rövid összefoglalót. Ez volt az első lényegi tájékoztatás, nézzük innentől, milyen leveleket kaptunk mint szülők.
