Nem gyakran van olyan egységes kiállás egy ügyért, mint amilyen a kormány pedofilellenes törvényének tervezete volt. A parlamenti felszólalásokban bár ellenzéki részről volt kaletázás, vagyis a kormánypárti képviselők kaptak fricskákat, de az ellenzék pártjai támogatásról biztosították a tervezett törvényt.
A jogszabály lényege az, hogy a pedofil bűncselekmények elkövetői sokkal keményebben legyenek büntetve, és még a nevük is olvasható legyen egy kereshető listában. A kormánypárti nyilatkozatok alapján nem kapkodták el a tervezet kidolgozását. Kocsis Máté szerint összetett munka volt, és ehhez még a teljes gyermekvédelmi rendszert is át kellett nézni.
Ehhez képest úgy tűnik, mégsem volt olyan alapos a kidolgozás, hiszen újabb passzusokat tennének bele a törvénybe. Leegyszerűsítve: megtiltanák, hogy 18 év alatt a homoszexualitásról és a nemváltoztatással kapcsolatban felvilágosítsák a fiatalokat. Számukra ilyen tartalmú, „népszerűsítő” előadást iskolában nem lehetne tartani, és nem minden civil szervezetnek engednék meg, hogy szexuális felvilágosítást tartson iskolákban. Talán ott még nem tartunk, hogy 18 év alatt homoszexuálisnak is tilos lesz lenni.
Itt a csapda?
Csakhogy mindezt akkor passziroznák bele a törvénybe, amikor annak egyöntetű támogatásáról már nyilatkoztak a parlamenti pártok. Az ellenzék még azt is lenyelte, hogy ebbe a törvénybe is beleírnák, hogy az apa férfi, az anya nő. Most pedig ott tartunk, hogy a pedofiloktól néhány nap alatt eljutottunk a saját nemükhöz vonzódókhoz, mintha ok és okozati összefüggés lenne a kettő között. Már önmagában ez is bicskanyitogató, azonban az ellenzéki pártok még úgy is érezhetik, hogy csapdába kerültek. Mitöbb: csapdába csalták őket.
Mert mi lesz akkor, ha most az új passzusok miatt azt mondja az ellenzék, hogy ez már disznóság, és nem lehet támogatni egy olyan pedofil ellenes törvényt, amely beemeli sorai közé a homoszexuálitást is, mint valami fertőt, amelyről jobb ha nem is beszélnek 18 év alattiaknak. Abban a pillanatban rájük süthetik, hogy mégis a pedofilokat támogatják inkább a védtelen gyermekek helyett. Ha pedig rábólintanak, akkor azok az LMBTQ szervezetek és tagjaik érezhetik hátba támadva magukat, akiknek eddig reményt jelentett, hogy a politikai paletta egyik oldala kiállt mellettük, de legalábbis nem támadta őket. És véleményem szerint nem csak ez a kérdés. Hanem az, hogy rendben van-e, ha a homoszexualitást úgy kezeljük, hogy arról a bűnözők kemény megbüntetése érdekében formálódó törvényben kell néhány godnolatot elhelyezni?
És akkor arról nem is beszéltünk, hogy célravezető-e, ha egy valós társadalmi kérdést a szőnyeg alatt dugdosunk kamaszok, majdnem felnőttek előtt, és ha sikeresen működik az elszigetelés, akkor felnőtt emberként találkoznak először olyanokkal, akik saját nemükhöz vonzódnak. Miközben akár maguk is érintettek, esetleg segítségre szorulnak, de nem mernek szólni, mert azt látják, sőt tudják, hogy a törvény szerint ez tabu téma.
És mi az, hogy a törvény szerint nem lehet „népszerűsíteni” a homoszexulatitást és a nemváltoztatást? Mert van, akik ezt teszik? Győzködik az embereket mint valamilyen ügynökök, hogy megéri melegnek lenni, az pedig főleg nagyon jó, ha még át is műttetik magukat? Netán ha beszélnek ezekről, az már kimeríti a népszerűsítést? Agyrém!
Már-már azt hitte az ember, hogy lehet valami, amiről mindenki ugyanúgy gondolkodik. És akkor valaki belepiszkál ebbe. Úgy tűnik, naiv voltam.
