Hogy lehet felelősséget vállalni egy 10-15 éves autó műszaki állapotáért? Egyre több autókereskedőt és vásárlót foglalkoztat a kérdés, de nincs egyszerű válasz.
Tavaly 820 ezer használt autót adtak el Magyarországon, ami új rekordnak számít, ráadásul ez a mennyiség közel duplája az egy évtizeddel korábbinak. Az eladott autók kétharmada minimum tízéves, a teljes autóállomány átlagos kora tizenöt év. Egy részüket magánszemélyek adták-vették egymás közt, és ha az autó elromlott, ilyen esetekben mindig a vevőnek kellett bizonyítania, hogy rejtett hibás autót sóztak rá.
Mindez nem változott, fordulat viszont, hogy
januártól szigorúbb szavatossági szabályok védik azokat, akik magánszemélyként kereskedésből vásárolnak használt autót,
vagyis, ahogy a jog fogalmaz, fogyasztói szerződést kötnek. Ez a szerződési forma nagyon erősen védi az autóvásárlókat, feltéve, hogy tisztában vannak a jogaikkal és olyan kereskedésben vásároltak, amely nem szokott bújócskázni.
Csodafegyver vagy átok a kereskedőkre az egyéves szavatossági szabály?
Amint elromlik az autó, azonnal szólni kell a kereskedőnek és egyeztetni a továbbiakról. Meg lehet kérni, hogy küldjön autómentőt és saját szervizében vizsgálja ki a hibát, esetleg javítsa meg. Ha egy autó a szerződéskötést követő első éven belül megy tönkre, akkor a kereskedőnek kell bebizonyítania, hogy a hiba a vásárlás után keletkezett, és nem előtte. Korábban hat plusz hat hónapos határidő szerepelt a törvényben, vagyis az első félévben a kereskedőnek kellett bizonyítania, hogy hibátlan autót adott el, a másodikban pedig a vevőnek, hogy rejtett hibás autót adtak el neki. (A változásról a 373/2021. (VI. 30.) kormányrendelet tizenegyedik paragrafusa ír bővebben.)
Már az eddigi határidő miatt is sok autótelepen szívták a fogukat, mert úgy gondolták, hogy képtelenség felelősséget vállalni egy tizenéves, több százezer kilométert futott autó állapotáért. Nagyjából az volt az ökölszabály, hogy minden vevő vegye tudomásul, hogy egy használt autóval nagyobb kockázat jár, pontosan ezért olcsóbb, mint egy új.
Valójában viszont az autókereskedő érdeke, hogy idejében kezelje a reklamációkat, illetve fizesse a hiba kivizsgálásának költségét. A törvény szakkérdésként kezeli a műszaki problémákat, vagyis egy perben a kereskedőnek kell igazságügyi szakértői vizsgálatot kezdeményeznie a helyzet tisztázására, és nem fordítva. Amikor egy kirendelt szakértő nem teljes bizonyossággal állapítja meg a hiba keletkezési körülményeit, akkor a bíróság valószínűleg a vevő mellé áll majd, a kereskedő kénytelen lesz fizetni a javítást és a szakértői vizsgálat díjával súlyosbított perköltséget is, tehát az ügy könnyen a körmére éghet.
Mivel a kereskedő felelőssége objektív, azzal sem védekezhet, hogy nem tudott a hibáról, illetve, hogy az a korábbi tulajdonosnál keletkezett, ezért nem mondta el a vevőnek. Ha pedig esetleg kiderül, hogy tudott róla, de elhallgatta, akkor annak büntetőjogi következményei lehetnek.
Nem csak lappangó műszaki hibákkal, de visszatekert kilométerszámlálóval is sok használt autót adnak el Magyarországon. Ezen csak részben enyhített az állami lekérdezőrendszer, a Jármű Szolgáltatási Platform két évvel ezelőtti elindulása, de továbbra sem jellemző, hogy valakit elítélnek óratekeréses csalásért, mert a tettenérés szinte lehetetlen. Ez viszont azt jelenti, hogy a leleplezett óratekerések következményeit is az eladónak kell viselnie.
A pórul járt autóvásárló ezután is kérheti majd a hiba kijavítását a kereskedőtől, ám az eddigiekkel ellentétben, ha a kereskedő ezt megtagadja, nem nyújthatja be a javíttatás számláját, hanem visszakérheti az autó árának egy részét. Az utólagos árleszállításnak nevezett megoldással sokszor az a probléma, hogy a kereskedők nem érzik a hibával és annak értékével arányosnak a összeget, így bizonyos ügyek azért billegnek, mert a hiba ellenére használható marad egy-egy autó.
Egyelőre kérdés az is, hogy a joggyakorlat az utólagos árleszállítás összegét a javítási költséghez igazítja-e majd, vagy sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyja a természetes elhasználódás lehetőségét, kopó-fogyó alkatrészek miatt viszont egyszerűen nem érdemes reklamálni, mert a perindítás több százezer forintba kerülhet.
Az új korszak autós fogyasztóvédelmi ügyeiben sokkal fontosabb szerepe lesz a kezelési útmutatónak és a szervizkönyvnek is. Ha ezeket nem kapjuk meg az autóhoz, akkor a kora és futásteljesítménye lesz a kiindulópont egy vita rendezésekor. Amikor viszont a korábbi javítási számlákat és a szervizkönyvet is átadják a kereskedésben, az ezekben leírtakat számon lehet kérni a cégeken. Például mindenki joggal hivatkozhat arra, hogy a gépkönyv gyári alkatrészek használatát javasolja a javításokhoz, ezért amikor elhárítanak egy „rejtett” hibát, akkor a kompenzáció összegében is az új, nem pedig a bontott/utángyártott alkatrész ára lesz a támpont. Kérdés, hogy a gyakorlat mennyire veszi majd figyelembe az értéknövekedés elvét, tehát azt, hogy az új alkatrésztől elvileg emelkedik a használt autó értéke, hiszen ez hivatkozási alap volt a korábbi ügyekben.
Mostantól érdemes még alaposabban elolvasni az autóhirdetéseket is, hiszen amikor egy kereskedő azt állítja egy autóról, hogy végig vezetett szervizkönyves, de a szervizkönyvről utólag kiderül, hogy hamis, vagy hiányos, esetleg a javítás volt hibás, akkor a bíróság szintén azt állapítja majd meg, hogy a cég félretájékoztatta ügyfelét, ezért kártalanítania kell.
Az biztos, hogy a nem kifejezetten autóvásárlási ügyekre kitalált fogyasztóvédelmi szabályok ezután is sok vitát váltanak majd ki.
via telex.hu
