Jelentéktelen közút Lakitelek és Szentkirály között, de megannyi zászló mutatja több száz méteren keresztül, hogy van itt valami, ami miatt legalább lassítani érdemes. Egyik oldalán a Hungarikum Liget (lánykori nevén Lakitelek Népfőiskola), szemben pedig a Nemzeti Művelődési Intézet. A Lezsák-birodalom – mondják sokan. Hol is járunk? Mi is van itt?
Lezsák Sándor neve mára egybeforrt a Bács-Kiskun megye határán fekvő alföldi településsel, Lakitelekkel. A Kecskeméttől alig 30 kilométerre lévő nagyközség sokáig a nyolcvanas évek végén megtartott „lakiteleki találkozókról” volt ismert, aminek következtében megalakult az 1989-es rendszerváltás egyik vezetőpártja, az azóta már megszűnt Magyar Demokrata Fórum. Ahogy az elmúlt étvizedben alább hagyott nemcsak a kommunista egypártrendszert felváltó demokratikus működésbe vetett politikai akarat, úgy vált mára jelentéktelenné a lakitelekiek azon követelése is 1987-ből, ami a társadalmi párbeszéd szükségességét, a sajtószabadságot, az önálló és független nézetek, programok kifejtését hirdette. Az élet minden területét leuraló kormányzati politika ugyanis zsákutcába juttatta a magyar társadalmat, mert semmilyen történelmi időben nincs abból hosszú távon fejlődés, ha egyetlen szűk politikai körtől függ egy ország.
A főszereplő
Lezsák Sándor a Fidesz országgyűlési képviselője, 1949-ben született Budapesten, itt érettségizett, ami után néhány hónapig rakodómunkás és az Országos Széchényi Könyvtár könyvtári segédmunkatársa volt. 1969-ben képesítés nélküli tanítóként került a lakiteleki-szikrai tanyasi iskolába. Ebből az időből egy neve elhallgatását kérő lakiteleki interjúalanyunk, aki a Lezsák Sándor szervezte irodalmi körhöz tartozott, így emlékezett vissza a fiatal Lezsákra: a testalkata nagyon vékony volt, dohányzott, a fogai rosszak voltak, hosszú haja volt. Aktívan lépett fel, jó szervező volt, egy irodalmi kört szervezett, ahol különböző darabokat is elpróbáltak. Az anyagi lehetőségei nagyon szerények voltak, mindenhová egy rozsdás kerékpárral járt, a hűvösebb napokon hosszú, divatját múlt lódenkabátot viselt.
Lezsák időközben elvégezte a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakot levelező tagozaton, a hetvenes évek közepén diplomázott és a szikrai tanyasi iskolából a lakiteleki általános iskolába került. Verseket írt, továbbra is szervezte az irodalmi kört, majd a helyi amatőr színjátszó csoport vezetőjeként a művelődési ház népművelőjévé nevezték ki.
Volt tanítványa mesélte Lezsákról, hogy egészen másként tanította a történelmet, mint az a könyvekben meg volt írva. Különcsége miatt alapvetően kedvelték a faluban, aki nagy lelkesedéssel szervezte az irodalmi esteket, ami a kommunista hatalomnak egyre inkább szemet szúrt. A faluba besúgókat küldtek, és volt, hogy letiltották az irodalmi összejöveteleket. Lezsákot, de Gyöngyösi Györgyöt, a művelődésiház-igazgatót is az 1985- ben tartott Antológia című est megtartása után elbocsátották állásukból, mert a kiállítás és irodalmi est ellenzéki személyeket vonultatott fel, sokak közül Buda Ferenc, Csoóri Sándor, Szécsi Margit személyében. Az elsőre ártatlannak tűnő képzőművészeti kiállítás nagy politikai botrányt kavart, az összejövetelről a sajtó nem számolhatott be, a róla egyedüliként tudósító Kovács Júliát pedig kirúgták a Népszavától. Az est a hatalom szemében a tabunak számító 1956 emléke előtti demonstrációt szimbolizálta, a jelenlévőknek pedig további lépést a rendszerváltás felé vezető politikai úton.
A Lezsák-birodalom kezdete és egy furcsa adósság
A Lakiteleki Népfőiskolát működtető alapítványok alapítója, Lezsák Sándor, akkor az MDF volt elnöke az RTL Klub Akták című műsorában úgy nyilatkozott az 1994 nyarán fölvett 120, majd az 1997-ben felvett 50 millió forintos, kamatokkal együtt 210 millió forintnyi hitelről, hogy:
“amikor felvettük is pontosan tudtuk, hogy ezt nem fogjuk tudni visszafizetni”
– írta meg a Magyar Hírlap az 1999. augusztus 28-i számában.
Lezsák Sándor konkréten beismerte, hogy már a hitel felvételekor tisztában voltak azzal, hogy nem tudják visszafizetni a Princz Gábor által vezetett Postabanktól fölvett kölcsönt. A Magyar Hírlap ügyészségi forrásból úgy értesült, hogy Lezsák Sándor nyilatkozata beismerő vallomás volt a csalás bűntettének alapos gyanújához, amely különösen nagy értékű kár esetén 2-8 évig terjedő börtönnel büntethető. Az ügyészség azonban a közvádas bűncselekményt nem vizsgálta – az indoklásuk szerint azért, mert a sajtónyilatkozatok nyomán elszabadulna a pokol –, amíg valakitől feljelentés nem érkezik az ügyben. Már pedig ilyen feljelentés nem érkezett.
A kétes hitelkihelyezéssel a Postabank is tisztában lehetett, amit az bizonyított, hogy a Lakitelek Alapítvány kölcsönére százszázalékos, a Népfőiskoláéra ötvenszázalékos céltartalékot képeztek. Ez azt jelentette, hogy előbbit behajthatatlannak, utóbbit kétes adósságnak ítélték.
Az adósságot végül – mint a Postabank veszteségét is – az állam (ekkor kormányon Orbán Viktor volt 1998–2002 között) egyenlítette ki a pénzintézetnek az év végi bankkonszolidáció alkalmával. Az adósság ezután a Postabank veszteséges ügyleteit kezelő céghez, a Reorg Apport Rt.-hez került, amely a követeléseket eladásra meghirdette, de a felhívásra nem érkezett semmilyen ajánlat. Amennyiben úgy folyósították a hitelt, hogy tisztában voltak annak behajthatatlanságával, fölmerül a nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés esete.
Hogy mégis miért adtak hitelt Lezsákéknak? Erre a kérdésre a politikus az RTL Klub Aktákban ezt válaszolta:
“Azt a Postabank garantálta nekünk, hogy akkor hoz olyan tőkéstársat, olyan beruházót, olyan befektetőt, akinek valamiért megéri az, hogy az alattunk lévő gyógyvizet hasznosítani fogja.”
Lezsák Sándor akkor örömét fejezte ki, hogy senki nem vásárolta meg a követelést a Reorgtól. Az Aktákban ugyanis annak is hangot adott:
“Megvolt a lehetősége bárkinek, hogy nagyon olcsón kivásárolja ezt a hitelt, és tulajdonosként megjelenjen. Na most ez a tulajdonos mit jelentett volna? Azt jelenti, hogy 50 százaléknál kevesebbet kap. Én kiszekáltam volna, hogy itt nekem kamionparkolót akar csinálni, vagy giccskiállításokat akar szervezni, vagy homoszexuális nem tudom én milyen show-műsorokat”
A lap az interjút követően kereste Lezsákot, akit arról kérdezték volna, mi a véleménye az ügyészség álláspontjáról és a csalás esetleges alapos gyanújáról, de nem sikerült utolérni a politikust.
Ha nem Princz Gábor vezeti a Postabankot, aligha van Lakiteleken Népfőiskola
A sokak által csak „zavaros” időszakként leírt ’90-es évek egyik legnagyobb botránya a Postabank körül alakult ki. Az állam és a Magyar Posta, illetve közel 100 részvényes által alapított Postabank, élén az elnök-vezérigazgatói székbe a rendszerváltás utáni évek sztárüzletemberévé előlépett Princz Gáborral a kilencvenes évek végére csődbe jutott. A kimutatott veszteségek miatt a bank több vezetője ellen hűtlen kezelés bűntettével eljárás indult.
A vizsgálat során olyan furcsaságok is napfényre kerültek, amelyek közül az úgynevezett VIP-listák váltak leginkább ismertté. A bank 1989-től 1997-ig összesen 1,3 milliárd forint kedvezményes hitelt adott befolyásos véleményformálóknak. A közel 10 évig tartó büntetőeljárásban a legfelsőbb bíróság (ma kúria) mondta ki a végső szót 2009-ben: Princz Gábort felmentették, hűtlen kezelés helyett hanyag kezelésért kapott 3,6 millió forint pénzbüntetést. Princz elhagyta Magyarországot, 62 évesen, 2018-ban hunyt el. A Postabank is megszűnt, pontosabban 2003-ban az állam privatizálta, amit az Erste Bank vett meg – foglalta össze cikkében az Origo 2018-ban a Postabank történetét.
Lezsák nekünk nem nyilatkozott
Leginkább akkor lehetne bemutatni a Hungarikum Liget történetét, ha maguk a főszereplők is nyilatkoznának. Kétségtelen, hogy Lezsák Sándor a legfontosabb szereplője a történetnek, és meg is kerestük. Kétszer is. Első levelünkre azt válaszolta munkatársán keresztül, hogy
“Lezsák Sándor a kecskeméti KecsUP.hu hírportállal nem kíván együttműködni, a forgatási engedélyhez (interjú, fotó, videó) nem járult hozzá.”
Ekkor újabb levelet küldtünk, pontosítottuk az amúgy is félreérthetetlen megkeresést.
“Mi nem együttműködésről beszélünk. Hanem sajtóként egy országgyűlési képviselővel szeretnénk interjút készíteni. Nekünk ez feladatunk, dolgunk. Lezsák úrnak pedig képviselőként hozzátartozik a munkájához, hogy válaszol a sajtó megkereséseire. Reméljük, nem gondolja ő sem másképpen. Miután jelentős közpénzből épül a Hungarikum Liget, a sajtó ellenőrző, tudósító szerepét kívánjuk gyakorolni. Bízunk benne, hogy Lezsák képviselő úr is szívesen bemutatja, mire megy el ott Lakiteleken az a sok milliárd közös adóforint. Azt is reméljük, hogy nincs semmi olyan a területen, amit ne mutathatnánk meg, ezért korábbi levelükben olvasható kijelentést átgondolják és állnak a közvélemény szolgálatába.
Nem gondolta meg magát.
“2022. május 30-án kelt levelére újra megerősítem, hogy a KecsUP.hu hírportál forgatási engedélyt (fotó, videó) a Hungarikum Ligetben nem kap, interjút pedig Lezsák Sándor nem kíván adni. Lakitelek Népfőiskola Alapítvány felújítási munkálatairól és az új beruházásokról az adatok nyilvánosak.” – kaptuk az újabb levelet.
Lezsák Sándor tehát nem adott interjút, és még azt sem engedte meg, hogy bemenjünk fotózni, videót készíteni. Ezért csupán kerítésen túlról tudtunk dolgozni, látszik is a fotóinkon és az alábbi videón.
