Hosszú évek óta bizottsági elnökként foglalkozik városüzemeltetési és városfejlesztési kérdésekkel, jelenleg is Kecskemét önkormányzatának Városüzemeltetési és Fejlesztési Bizottságát vezeti. A városra úgy tekint, mint egy élő organizmusra, ahol az úthálózat az érrendszer szerepét tölti be, és ahogyan nagy bajok okozója lehet egy-egy vérrög vagy érszűkület, akár trombózis és sztrók kialakulásához is vezethet, útjaink egészségére is ugyanígy kell vigyáznunk. A közlekedést érintő aktuális témákról beszélgettünk Király Józseffel.
Induljunk el a kályhától! Igen sokszínű a bizottság munkája, rengeteg terület tartozik hozzá, a hulladékgazdálkodástól a távfűtésig, és természetesen a közlekedéssel kapcsolatos ügyekig. Hogyan képzeljük el a működését?
Számomra városlakóként is az egyik legfontosabb, a város életének meghatározó része, hogy hogyan működik a város, ennek a felelősségét érzem a bizottsági munka során is. Előírás szerint minden közgyűlés előtt ülésezünk, ahova napirendi pontok szerint kerülnek be különféle témák. Egyrészt a közgyűlési anyagokban automatikusan megjelölik, hogy mit kell véleményeznünk, de vannak a bizottságnak saját előterjesztései is. Témákat természetesen a bizottság tagjai és az elnök is hozhatnak, de bárki, akár a civilek is élhetnek kezdeményezéssel.
Hatékonyan és kellő szakmaisággal képes a bizottság ellátni a feladatát?
Sajnos itt már vannak komoly problémák. A jelenlegi működésben vajmi kevés szakmaiságot látok, kötelező programokat futunk, és jellemzően politikai döntések születnek. A véleményezésre megküldött indítványok nem igazán illeszkednek a város aktuális kihívásaihoz, sokkal rugalmasabban kellene ezeket az önkormányzati munkában kezelni. Ez pedig elsősorban az előkészítésen, az anyagok összeállításán múlik. Korábban két munkacsoportot is tudtam működtetni, neves szakemberek – pl. építészek, várostervezők, környezetvédelmi szakemberek – és a civilek bevonásával, de ezt a lehetőséget most megszüntették, azzal az indokkal, hogy az apparátusra plusz terhet rak, illetve egy plusz döntéshozatali szintet jelent, amit a jelenlegi városvezetés nem igazán szeret. Ez viszont azt eredményezi, hogy fontos alátámasztó dokumentumok hiányoznak, így közlekedési koncepciónk sincs gyakorlatilag, hiszen a legutóbbi is 2008 előtti, a Mercedes-beruházás pedig ugye óriási változást jelent e tekintetben is.
Közlekedjünk is akkor végre, először a belvárosban! Élhetőség, zaj- és légszennyezettség, zsúfoltság tekintetében a helyzet nem túl rózsás, ezt talán mindenki elismerheti. Egyetért-e a bizottság abban, hogy jelentős forgalomcsillapításra lenne szükség?
Úgy érzem, a bizottság tagjai között ebben jelentős véleménykülönbség nincs. Viszont elsősorban a külső városrészek képviselői részéről van egy elvárás, hogy onnan miért ne jöhetnének be a belvárosba autóval az ott lakók, miért kellene ezt a lehetőséget tőlük elvenni.
Pedig ezzel a problémával szembe kell nézni. Ha csak azt nézem, hogy a Nagykörúton belül az elmúlt néhány évtizedben a szűk utcákban is sokemeletes társasházak építését engedélyezték, és már csak ezzel mennyire zsúfolttá vált belvárosunk… Ahol korábban 2-3 család élt, most tízegynéhány lakik, illetve egy-egy családnak akár több autója is lehet, és ezeket valahol tárolniuk is kell. Rengeteg a burkolt felület, nyáron elviselhetetlen a meleg.
Holott még 2013-ban született közgyűlési döntés egy zéró emissziós zóna létrehozásáról. Ebből mikor lehet végre tényleges kijelölés?
Szkeptikus vagyok, nem látok esélyt a zóna létrehozására a közeljövőben, nincs meg a vezetői akarat. A ciklus elején elmondtam a polgármester asszonynak, hogy most kell nagy levegőt venni, és a fájó döntéseket meghozni: Kiskörút szakaszonkénti lezárása, hurokrendszer, logikus egyirányúsítások, és a kerékpáros közlekedés ésszerű kialakítása. Sajnos nemhogy változást nem látok, hanem épp ellenkező irányba teszünk lépéseket, például amikor a város vezetése többemeletes parkolóházban gondolkodik a város közepén.
Miközben a város számtalan stratégiai dokumentuma kiáll elvi síkon a fenntarthatóság gondolatisága mellett…
Ezek kiváló és lelkiismeretesen összerakott szakmai anyagok. Épp a legutóbbi közgyűlésen fogadtunk el egy újabb, a kereteket és célokat jól kijelölő alapdokumentumot, de akkor is elmondtam, hogy akkor ér a papíron lefektetett vízió bármit is, ha aztán a benne foglaltakat lépésről lépésre megvalósítjuk. Jelenleg valós koncepció nélkül sodródunk, az adódó pályázati lehetőségekre reagálunk. Csak válaszokat adunk, ami egy követő magatartás, ahelyett, hogy távlati módon, előremutató és kezdeményező magatartással mozognánk.
Miközben látom az itthoni példákat is – Székesfehérvár, Szeged, Győr, Pécs – a lehetőségek jó hasznosítására, és ilyenkor mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy mi vajon mennyit tudtunk profitálni abból, hogy a Mercedes nálunk építette fel a magyarországi gyáregységét.
Szőrmentén érintettük, de akkor beszéljünk konkrétan is az egyelőre csak ötlet szintjén létező belvárosi parkolóházról. Ebben az ügyben felállt egy vizsgálóbizottság, de minek fog egészen pontosan utánajárni?
Először is fontos tudni, hogy ezt a vizsgálóbizottságot a Szövetség a Hírös Városért Egyesület frakciója indítványozta, ennek ellenére a szokásjogot felrúgva a közgyűlés a Fidesz frakciójából választott elnökkel fogadta el. Nem tartom korrektnek ezt az eljárást, ettől függetlenül a vizsgálóbizottság tagjaként igyekszem mindent megtenni, hogy a telek átminősítésének, illetve az ingatlan értékesítésének, a becsérték meghatározásának, az ingatlancserének a jogszerűségét átvizsgálhassuk. Ez ugyanis ennek a bizottságnak a konkrét meghatározott feladata.
A helyben lakók, és számos városi polgár tetszését sem nyerte el a parkolóház gondolata. Az utóbbi időszakban egyébként jó néhány esetben fordult elő, hogy lakossági és civil tiltakozások késztették újragondolásra a városvezetést. Legutóbb a Bajza utcai bölcsőde terve, de előtte az intermodális csomópont kerékpáros felüljárójának a helykiválasztása, vagy éppen a színházunk körüli átalakítási elképzelések vertek fel nagy port. Nem lenne jobb az érintettekkel konzultálni ilyenkor még a tervezési fázis előtt?
Mindenképpen, és látok ennek a megkerülésében némi szándékosságot is. Vannak különböző jogszabályok, ezeknek megfeleltetve kikerülnek mondjuk a Városháza hirdetőfalára felhívások, de ezt nagy nyilvánosságnak, széleskörű társadalmi egyeztetésnek nevezni aligha lehet. Pedig demokratikus körülmények között alapvető lenne lefolytatni az előzetes véleménykikéréseket, akár olyan lakossági fórum keretében is, mint amit választókerületi képviselőként szerveztem márciusban a parkolóházas elképzelések kapcsán. Elkerülhetőek lennének az említett pofonok.
Viszont ahogy az előbb mondtam, a vizsgálóbizottság most még nem ezt a problémakört vizsgálja, de persze később beszélni kell majd például arról is, hogy különféle építészszakmai, várostervezési, környezetvédelmi és közlekedésszakmai szempontok felől közelítve mit jelentene itt egy parkolóház, jó elgondolás-e, vagy valami egészen mást kellene kezdeni azzal a térrel.
Nem túl sikeresen zajlik a társadalmi egyeztetés folyamata az intermodális csomópont esetében sem. Igaz, ott sok egyéb probléma is jelentkezik, egészen hányattatott sorsa van, pedig egy kapavágás sem történt eddig. 2016 elején a Modern Városok Program egyik részelemévé vált, aztán szinte semmit sem hallottunk róla egy idén áprilisban tartott lakossági fórumig, ahol bemutatták a látványterveket. Vajon az illetékes önkormányzati bizottságokkal tartották-e a kapcsolatot a NIF Zrt. (Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő) képviselői az évek alatt?
Sajnos nem, bár vélhetően a főépítésszel történt egyeztetés, és amikor néhány éve egy bizottsági ülésen napirend előtt bejelentkeztek a NIF Zrt. képviselői, abban sem volt sok köszönet. Bemutatták az elképzeléseiket, és gyakorlatilag ultimátumot adtak, hogy vagy ezt valósítjuk meg, vagy semmit. Kecskemétiként és bizottsági elnökként is kikérem magamnak, hogy ilyen lekezelően, egy pesti irodából „megmondva a tutit” bánjanak velünk, és dőljön el egy ennyire fontos beruházás sorsa!
Volt egy jó koncepciójú elgondolásunk közel egy évtizeddel ezelőtt, bevonva az építész szakmát, a tervtanácsot, a civileket is a kidolgozásába. Ráadásul nem is előzmények nélkül, hiszen már Kada Elek is szerette volna a Rákóczi út tengelyébe helyezni a pályaudvari épületet, hogy valahonnan valahova meg tudjunk érkezni itt. Jelenleg a Rákóczi út nem érkezik meg sehova. Lehetett volna rendezni az elhanyagolt volt KTE-pálya sorsát is, komplex rehabilitációt jelentett volna ennek a térségnek.
Viszont éveken keresztül ment a huzavona, a kormányzati szándékok nem igazán támogatták a megvalósítást…
Igen, és ez valahol mutatja is városunk és országgyűlési képviselőink gyenge érdekérvényesítő képességét, meg azt is megtapasztalhattuk, hogy most is első körben vették el innen az erre szánt forrásokat. Én magam egyébként egyáltalán nem tudtam azonosulni a legutóbbi változattal, fércmunkának tartom, a lényeget – a Rákóczi út tengelyéhez igazodást – vették ki belőle, arról nem is beszélve, hogy a Hunyadiváros felől mindenféle szűk és zegzugos utcákon keresztül megközelíthető parkolási kialakítást egészen hajmeresztő butaságnak tartom.
Ha az eredeti – és már nem kevés tervezési pénzt felemésztett, de végül elvetett – elképzelést nem tudjuk megvalósítani, mit lehetne kezdeni mégis a jelenlegi elhanyagolt és lepusztult állapottal?
Mind a buszpályaudvart, mind a vasúti pályaudvar épületét fel kellene újítani, légkondicionálttá tenni. Ez utóbbinál fedett peronokat létrehozni, aluljárós megközelítési lehetőségekkel, a kerékpáros felüljáró helyett pedig a mostani aluljárókat rendbe tenni, korszerűsíteni. Azt viszont nem szabad megengedni, hogy a zöldfelület csökkenjen.
Ha már a pályaudvaroknál járunk, a város közösségi közlekedésének újraszervezése általános vélekedések szerint jó úton halad. Ön is így látja?
Örülök, hogy mertünk változtatni. A DAKK Zrt. utolsó időszakában már nem is lehetett szolgáltatásnak nevezni, amit kaptunk, nehéz olyan mélyről visszatornázni a közösségi közlekedés nimbuszát. Most látjuk a lépéseket, hogy utasbarát működés valósuljon meg, az üzemeltető cég szellemisége is innovatív, a környezetkímélő megoldásokra is fogékonyak.
Ugyanakkor a közösségi közlekedés legfontosabb mutatója az utasszám, amely csekély mértékben javul egyelőre, és ebben a városnak van még tennivalója bőven. Hiszen visszatérve a korábban taglalt témánkra, egyáltalán nem mindegy, hogy hova engedjük be az autókat, egy esetleges korlátozással, vagy éppen a közösségi közlekedés előnyben részesítésével gyorsabbá, és vonzóbbá tehetnénk a tömegközlekedést. Buszsávokat kellene kialakítanunk, például a jelenleg zajló Izsáki úti négysávosítás esetében is, ahol lehetővé tennénk pluszban a kerékpáros közlekedést is.
Kerékpáros infrastruktúra, vagy külön vezetett kerékpárutak tekintetében egyébként is igen rosszul állunk, miközben akár a domborzati viszonyaink, akár a város közlekedési hagyományai felől nézve magától értetődő választás lenne a kerékpár.
Nagyon sok feszültséget okoz, hogy a kerékpárosok számára nincsenek a biztonságukat garantáló megoldásaink. Kerékpárúton, vagy pedig jármű lévén az úttesten kellene a helyüket megtalálni, de érthetően félnek a nagy forgalomtól, és felmennek a járdára. Ahol konfliktusos helyzetek alakulnak ki a gyalogosokkal, sokan haragszanak rájuk, miközben éppen pártolni, népszerűsíteni kellene a kerékpárt, hiszen a fenntarthatóság felől nézve is jó választás kerékpárral közlekedni.
Szatellittelepüléseink is kerékpárutakra áhítoznak, no meg jól szervezett helyközi közlekedésre. Mi mégis inkább a jelentkező egyéni autóhasználat igényének a kielégítését tűztük ki célul, négysávosítunk rendületlenül. Megoldás ez?
Biztosan nem, de a dolog még ennél is összetettebb. Ha a hivatalok, óvodák-iskolák, bevásárlóközpontok csak a belvárosban érhetők el, akkor értelemszerűen ez a túlterheltség ott biztosan jelentkezni fog. Meg kell oldani, hogy ezeket vagy helyben, vagy a külső városrészekben – Homokbánya egy jó példa erre – megtalálhassák a környező települések lakói, és ezzel párhuzamosan a körutakat is fejleszteni, hiszen jelenleg sok esetben nem is nagyon van más választás, mint a sugárirányú bevezető utakon a belváros érintésével az egész várost átszelni, és szinte állandóan közlekedési dugókban ücsörögni.
Le kellene ülni a szatellittelepülések vezetőivel is, meghallgatni őket, és felmérni a helyi igényeket, mert azt látom, hogy nincs meg ez a párbeszéd most, és ez nem rajtuk múlik.
Végül ejtsünk szót magáról a fenntartásról, az üzemeltetésről is. Alaposabb körüljárást érdemelne, hiszen meglehetősen mostohán bánnak vele. Mit lehetne tenni, hogy ne bosszankodjunk a foltozott és kátyús utak, a repedezett járdák láttán?
Legfontosabb mintegy 30-40 százalékkal megemelni a Városüzemeltetési Nonprofit Kft. finanszírozását. Tettem is erre javaslatot, de leszavazták. Nem csak az említett problémákat kellene orvosolni, még az akadálymentesítéssel, a kerékpárosok és a kerekesszékesek szegélymentes átkelési lehetőségeinek a megteremtésével is adós a város. Elhanyagoltak a zöldfelületek, nincs pénz gondozni, de még locsolni sem őket. A nagyobb útfelújításokról pedig ne is beszéljünk, azokra még ezen felül kellene a forrást megtalálni.
Szeptemberben mindig sok szó esik a közlekedésről. Iskolakezdés, és szimbolikus eseményként Mobilitási hét, illetve Autómentes nap kerül megrendezésre. Milyen gondolatok fogalmazódnak meg Önben?
Nem csupán gondolatok, mert képviselőként indítványoztam, hogy a közgyűlés legyen bátor, és tegye hétköznapra, a szeptember 22-i hivatalos Autómentes napra a városi rendezvényt. Idén még nem, de talán jövőre megnézzük, milyen is élesben autómentes módon megoldani a hétköznapi közlekedésünket. Ki kell próbálnia minél több embernek, egyébként is szinte belénk szuggerálja a világ körülöttünk, hogy mindent gyorsan akarjunk, rohanjunk, pedig időnként érdemes és egészséges is kicsit lelassulni, észrevenni olyan dolgokat magunk körül, amire amúgy nem szoktunk odafigyelni!
Kapcsolódó cikkünk:
Szeptemberben együtt közlekedünk – a KecsUP havi főtémája a kecskeméti közlekedés