„Tegnap reggel még nem ismertük egymást. Nem tudtuk, hogy ki kicsoda. Megszerveztük magunkat. Elég érettek vagyunk ahhoz, hogy elmondjuk a véleményünket arról, hogy továbbra is a saját iskolánkban, a saját tanárainkkal szeretnénk tanulni. Nem akarunk hátrányba kerülni az érettségi vizsgáinkon.” – mondják kérdésünkre a kecskeméti egészségügyi, a Gáspár és a Károlyi középiskolák végzős tanulói. Múlt héten három iskola diákküldöttsége 12 pontból álló petícióval fordult a Kecskeméti Szakképzési Centrum (KSZC) vezetőségéhez, amit a kecskeméti polgármesternek is eljuttattak.
A rezsiárak elszabadulása miatt a Szent-Györgyi Albert Technikumot a város másik részében található Gáspár András Technikumba költöztetnék. A Széchenyi István vendéglátó iskolát pedig a Gróf Károlyi Sándor kereskedelmivel vonnák össze. Szó van további oktatási intézmények átszervezéséről is. A Kecskeméti Szakképzési Centrum alá a hét kecskeméti, egy kunszentmiklósi és egy tiszakécskei iskolán túl kollégiumok is tartoznak. Több mint 6000 tanulójuk, 500 pedagógusok és 100 további dolgozójuk van, akiket közvetlenül és közvetve érintenek az iskolaösszevonások, a rövidített órák, a tervezett kollégiumi összevonások.
De mit mondanak a diákok? Hogyan élik meg, hogy érettségi előtt költözniük kell? Mik a félelmeik és hogyan szólalnak fel tanulótársaik érdekében? Ezekről kérdeztük Horváth Lili és Török Noémi egészségügyis, Ungor Bence Gáspáros, Zavaczky Richárd és Orbán Dominik Gróf Károlyis tanulókat, a diákok küldöttségének vezetőit.
“Eüsök vagyunk, maradni akarunk!”
Múlt hét csütörtökön több száz tanuló és tanár spontán demonstrációba kezdett az iskolaösszevonás bejelentésének a hírére. Nem akarnak olyan helyre menni, ahol nincsenek profilba illő eszközök a tanulásukhoz. Tiltakozásul ezután kivonultak az iskolaudvarra. “Eüsök vagyunk, maradni akarunk!”, „Nem költözünk – írták fel ezeket a molinókra és skandálták a tiltakozó diákok.
További tájékoztatás céljából pénteken reggel nyolcra összehívták az egészségügyis diákokat, ahol Dr. Papp Zoltán iskolaigazgató, önkormányzati képviselő, Leviczky Cirill KSZC kancellár, önkormányzati képviselő és Ignácz Bence KSZC főigazgató jelentek meg. Széket a diákokkal telt aula közepén kaptak. Előadták ismét azt, amit a diákok és a tanárok már tudtak, a magas rezsiárak miatt költözniük kell. A tanulók ezt, ahogy az előzőnapon is, nemtetszéssel fogadták. Belenyugvás és csendes tudomásulvétel helyett, mindenki meglepetésére a diákok egy csoportja lépett elő, hogy előadják 12 pontból álló petíciójukat.
„A szó megkapása sem volt egyszerű. Ki akartak küldeni az iskolából, mire jeleztem, hogy Károlyis diák vagyok és a KSZC tagja. Jogom van itt lenni.” – meséli Dominik.
Csütörtök egész délután fogalmazták a petíció szövegét. Sokat gondolkodtak rajta, hogy mi kerüljön bele és mi ne. Nagyon fontosnak tarották azt, hogy minden követelési pontjuk világos legyen, mi az, amiben kompromisszumot tudnak kötni és mi az, amiből nem engednek. A saját iskoláikban akarnak tanulni és ragaszkodnak a 45 perces órákhoz, mert így sem elég az irreálisan nagy tananyagra 45 perc – érveltek egybehangzóan a diákok. El tudják fogadni azt viszont, hogy a reggeli és a délutáni tanítás helyett egyik héten jelenléti oktatás, a következő héten pedig online formában tanuljanak. Bár sok negatív tapasztalatuk van a digitális oktatással – tették hozzá. Azzal viszont nem értenek egyet, hogy késő estig kelljen iskolában lenniük, miközben több diáktársuk vidékről ingázik. És abban sem partnerek, hogy 35 perces órák legyenek 5 perces szünetekkel. A Károlyiban például nincs minden mosdó megnyitva, így esélytelen, hogy időben visszaérjenek az órára – fejtik ki az intézkedéssekkel szembeni ellenérvüket a Károlyis tanulók.
„Az első pillanattól kezdve meg volt az összhang” – vette át a szót Noémi, az egészségügyi iskola tizenkettedikes diákja. „Készültünk a reggelre, előre megbeszéltük, hogy másnap kik beszélnek majd. Senki nem tudta, hogy külsős diáktársainkkal jövünk. Meglepetésként ért mindenkit. Látható volt, hogy nem mindenki örült ennek. A társaink viszont tapsoltak.” – idézte fel az eseményeket.
A diákok elsőre nem kaptak szót. Többszöri győzködést követően a kancellár, ha nehezen is, de megadta a szólás jogát a diákok küldöttségének. 12 pontjuk ismertetését taps fogadta és hangos egyetértés. Kifejtették, hogy a tervezett intézkedések az életpályukra is kihatással lesznek.
„Gondoljunk csak arra, hogy mekkora hátránnyal indulunk mi a gimnazistákkal szemben az érettségin, miközben ugyanazt fogjuk írni.” – szól a diákok első pontja. Azt üzenik a vezetőségnek, hogy továbbra is a saját iskolájukban és a saját tanáraikkal akarnak tanulni. Jogaikat is ismertették: „Jogunk van az egyenlő elvárásokhoz egyenlő oktatásban részesülnünk. Miért van az, hogy másnak szabad, nekünk meg nem?” – tették fel a kérdésüket a diákok.
A hangulat parázs volt – idézték fel a diákok a délelőttöt. Az igazgatók és a főigazgató mintha kínpadon ültek volna, a rögtönzött fiatal szónokok pedig nagyon izgultak a számukra szokatlan szituációban. Kritikaként azt kapták – vetette közbe Noémi és Dominik, hogy nem képesek ilyen szöveg megírására, nem elég érettek hozzá és biztosan tanári segítséggel fogalmazták meg a petíciót.
„Előszőr remegett a kezem, de nagy reményt adott az, ahogyan a tanáraink és a diáktársaink egyöntetűen ránk néztek – biztattak bennünket.” – beszéli el Noémi azt, hogy milyen volt kiállni mindenki elé. „Izgultam én is. Beszéltem már tömeg előtt, de ilyen magas beosztású személyek előtt még nem. Éreztük viszont azt, hogy mellettünk az iskola, a tanárok, a szülők. Ekkor már nem is olvastuk a szöveget. Arról beszéltünk, ami a szívünkből jött.” – reagált Noémire Dominik. „Az egyértelmű egyetértés nagy erőt adott. Meg kellett mutatnunk, hogy egyenlő felek vagyunk.” – szúrta közbe Bence.
A diákok azt érezik, hogy van mögöttük támogatás. A délelőtt folyamán többen is odajöttek hozzájuk, a tanárokon kívül a konyhások, a recepciósok, a diákok, akik megköszönték, hogy elmondták az ő véleményüket is.
A petíciót nem vette át a KSZC vezetősége, választ nem kaptak a diákok
Miután a diákok ismertették a 12 pontjukat, azt a vezetőség asztalára tették és kérték, hogy tekintsék át, majd vegyék azt át. A vita ekkor még folyt, majd a vezetőség úgy állt fel az asztaltól, hogy a petíciót az asztalon hagyták. Ekkor az egyik diák lépett utánuk azzal, hogy itt felejtették a 12 pontot. Kénytelen kelletlen, félkézből sikerült végül átadni a diákok követelését – mesélte Dominik és Bence.
A KecsUP kereste ezzel kapcsolatban (sikertelenül) a KSZC vezetőségét, hogy miután megismerték a tanulók 12 pontját, van-e olyan, amiben engedni tudnak.
A diákok attól is tartanak, hogy az intézkedések miatt több tanár fel fog mondani. Amikor arról kérdeztük őket, hogy ezt mire alapozzák, azt felelték, nagyon sok tanár kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy így nem lehet minőségi oktatást végezni és nem látják biztosítottnak a feltételeket. Többen kifakadtak, hogy ezt nem csinálják végig és felmondanak. Az egészségügyiben már két tanár fel is mondott. A tanárhiányt érzik, ami régi probléma. Például a Károlyiban sok az óraadó, itt is többen felmondtak, de akik tanítják őket, róluk úgy beszéltek a tanulók, hogy általában jók. „Az elmúlt négy évben jó tanáraim voltak” – véli Bence. „A tanáraink nagyon küzdenek értünk, ez csodálatra méltó. Túl vannak terhelve. Ezek az intézkedések további nyomást gyakorolnak oktatóinkra. Itt nem minket kell kiemelni, hanem őket. De az ő mozgásuk korlátozott.” – támasztja alá Lili és Noémi.
