Jászszentlászlón, a szennyvíztisztító telep bővítését megelőző, mintegy kétezer négyzetméteren folytatott régészeti munkálatok során találtak bronztűt, miniatűr agyagkanalat, és feltehetően az egykori települést védő erődítés nyomait is. A megelőző feltárást a kecskeméti múzeum munkatársai a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet megbízásából végezték.
A régészeti munkák jelentősége, hogy egyrészt korábban nem végeztek Jászszentlászló területén feltárást, másrészt egy olyan korszak emlékanyagát sikerült megtalálni, amelyből az elmúlt időszakban szinte egyáltalán nem kerültek elő leletek ebben a régióban. Ráadásul erről a korszakról nincsenek írásos emlékek, így viszonylag keveset lehet tudni az akkori népességről és az őskori kultúráról.
Nagyjából Kr. előtt 1100-1000-es években, szemben a Dunántúllal vagy a Tiszától keletre, feltehetően nem lakták nagy számban ezt a területet, így kevesebb késő bronzkori település létesült.
„A lelőhely kis mérete ellenére nagyon sok információval szolgál a szakembereknek. Kiemelkedően sok a korabeli leletanyag mind az elfogyasztott állatok csontját, mind az összetört edényeket, kerámiadarabokat tekintve. Ezek mellett viszonylag nagyszámban találtak őrlőkő töredékeket, és fémtárgyakat is. Ebben az időben már magas szintű fémmegmunkálás volt jellemző, ennek emléke az a teljes épségében megmaradt egyszerű bronztű is, ami feltehetően a ruha összetartására szolgált” – mondta Wilhelm Gábor régész.
Felhívta a figyelmet a 14 tagból álló gödörsorra is, amelyek egy erődítmény vagy egy komolyabb települést védő kerítés nyomára utal. A teljesen szabályos, közel egy méter átmérőjű, kerek gödrök, egymástól valamivel több, mint két méterre helyezkednek el és egy teljes sort alkotnak. A leletek közül kiemelkedik még az a miniatűr, nagyjából 4-5 centiméter hosszú díszítetlen, téglaszínű agyagkanál is, amelyről egyelőre nem tudják a szakemberek, hogy étkezési célra használták vagy esetleg egy korabeli gyermekjátékot találtak.
A feltárt emlékek alapján a régészek rekonstruálni tudják a területen élők mindennapjait, akik nagy valószínűséggel agrártevékenységet folytattak: művelték a földeket és állatokat tartottak. A tárolóvermek és az őrlőkövek is arról tanúskodnak, hogy a talaj akkoriban kiválóan megfelelt mezőgazdasági célokra, míg az állatcsontok azt bizonyítják, hogy jelentős volt a szarvasmarhatartás. A leletanyag feldolgozását követően a Kecskeméti Katona József Múzeumba kerül.
via Földjáró
