Mások káosznak hívják, az isztambuliak otthonnak – ilyennek láttuk Sztambult

Utcái zajosak. Az árusok hangos kiáltásaikkal kínálják egész nap portékáikat, amit pillanatokra többször elnyom a városi hajók kürtje. Isztambul európai dombjain épült mecsetjei, ezernyi házai néznek szembe az Aranyszarv-öböl túlpartján magasodó, Krisztus néven is ismert Galata-toronnyal. Az öblöt összekötő hídon reggeltől késő estig, napsütésben és esőben, pecások százai várják a fogást. Friss fogyasztásra kínálják a faszénporos sült kukoricát, sült gesztenyét, diót, és a gyűrű alakú szezámmagos kenyeret, a simit. A kutyák ugatással jelzik, hátha leesik nekik néhány falat.

Eladó minden, amire csak szükségünk lehet a februári esős napon – esernyő, sál, sapka, kesztyű, kabát, csizma. Sétálni sokat nem kell ahhoz, hogy választhassunk a bőséges árukból, hiszen egész Isztambul óriási piac. Egyben pedig konyha, ahol cukrászdákban, éttermekben, teázókban, kávéházakban szolgálják fel az édesebbnél édesebbféle baklavát; olajbogyót, tzatzikit, köftét, pilakit, böreket (vékony tésztarétegekből készült étel hús, sajt vagy zöldség töltelékkel), dolmát (rizzsel vagy hússal töltött szőlőlevél, padlizsán vagy paprika), humuszt, tenger gyümölcseit magába foglaló mezét. Végtelen mennyiségű fűszer, kézműves áru, aranyműves, horgonyzó hajó, dudaszó. Színes kelmébe csomagolt varázslatos világ – Isztambul.

Aki előszőr jár itt, is azonnal érzi a kelet-nyugat kapujában, mintha a jelen összeolvadt volna a múlttal. Aki pedig másodszor is visszatér, azt egészen biztosan harmadjára, negyedjére, újból és újból visszahívja a város.

A keletről nyugatra nyomuló keresztény kultúra végcélja Róma volt, de miután a Római Birodalom hanyatlásnak indult, mert minden birodalom előbb vagy utóbb összeomlik; lépett elő a Földközi-tenger partján az új birodalmi központ, az új Rómának szánt Konstantinápoly. Évszázadokra itt rendezkedett be a Bizánci Birodalom – görögökkel, latinokkal, zsidókkal, örményekkel, szírekkel, arabokkal. Míg az arannyal telt város, a sok templomú, tengervíz levegőjű város magához nem hívta kelet lovas nomád népeit – hunokat, avarokat, bolgárokat, besenyőket, magyarokat, kunokat, mongolokat, nyomukban a törököket. 1453-ban elesett Konstantinápoly. A keresztény Bizánc örökösévé a muzulmán oszmánok léptek.

Sok kimagasló épület közül is legkiemelkedőbb a bizánci eredetű ortodox bazilika, a Hagia Sophia, mint minden más sztambuli mecsetnek az ősmintája. Kultúrák találkozása ez az épület, ami architektúrájában bontakozik ki. Kós Károly Sztambul könyvében, amit 1918-ban fejezett be, érteti meg velünk, hogy mindmáig az egyik legnagyobb művészeti és technikai eredményt látjuk magunk előtt.

Az oszmán-törökség örökségképpen hozta magával Isztambulba a jellegzetes dzsámikupolát. A két építészeti stílus összeépítkezéséből születik meg a mai Hagia Sophia, az egységes, monumentális belső térrel. Előtte ugyanis a hosszhajós templom, apróbb terecskékből állt, felettük díszítésként kupolával; nem a mai centrális kupolatemplom. Az oszmán-török architektúra ebben kapta meg későbbi formáját; típusára épült minden az Aranyszarv-öböl fölé magasodó dzsámi.

A ma Isztambuljában évszázadok érnek össze, a város utcahálózatának szerkezete kibogozhatatlan, vonalai kivehetetlenek. Egzotikus metropolisz, gazdag történelemmel és kultúrával, amely lüktet a modern élettől. Városi környezet, ami tűnhet színtiszta káosznak. A város fő élettere több mint kétezer éven át az Hagia Sophia téren keresztül zajlott, és zajlik részben ma is, azzal a kiegészítéssel, hogy a mára 15 milliósra duzzadt várost sugárutak, két boszporuszi híd köti közvetlenül össze Ázsiával.

Városok léteznek a városban. Az utcák szűkek, a fa- és téglaházak legtöbbje felújításra szorul. És mégis bájosak és hangulatosak ezek az utcák, amit a homlokzatok felső kiugró részei tesznek igazán isztambulivá. Európai értelemben azonban itt nem volt sem tér, sem park. Az áruforgalom a bazárokban zajlott, és zajlik ma is. Csakhogy a város ma óriásivá nőtt, ami zöld terek után kiált, és kevesebb autóért, ami azonban egyelőre beláthatatlannak tűnik.

Isztambul a világ egyik legváltozatosabb városa, hatalmas kultúra centruma, amit át- és besző a 21. század. Üvegpaloták, felhőkarcolók, az üzleti negyednek számító Levent, ipari és kereskedelmi kerületek, futballstadionok, metróhálózat, repterek, toronyházak – érezhetjük néhol magunkat Los Angeles-ben is. Amerika hatása jelen van, és a törökök le is követik; tekintsünk csak Mashattan 33 emeletes blokkjaira, luxus apartmanjaira medencéivel, teniszpályáival, fitnesztermeivel, kávézóival és éttermeivel.

Isztambul a múlt örököse, de a jövő felé is tör. Város, valódi építészeti remekekkel, amikben együtt szédülhetünk a kerengő dervisekkel, csodálhatjuk a fakó félhold fényeit a 29. emeleti panorámalakásból, vagy vonulhatunk el megtisztulni a hammamba.

Falusi Norbert írása