Vannak hajléktalanok a Homokbányán, de nem azért mert odaköltöztették őket

A Kecskeméten hallottam 27 ezer tagú Facebook-csoportba írta ki valaki pár napja, hogy sok a hajléktalan Homokbányán. Az illető tudni vélte, hogy a Városrendészet “költöztette ki” őket a külső városrészbe, és azt is, hogy “a Máltai Szeretetszolgálat minden nap házhoz hordja nekik az ebédet”. Azt is hozzátette, a hajléktalanoknak egy ideje kutyája van, “persze szabadon, minden arra mozgó lényt megugat, megkerget”.

A poszt sok és indulatos hozzászólást generált, már maga ez is tanulságos, hiszen mutatja, a téma milyen érzékeny, hogyan látja és miként közelíti meg a kérdést társadalom vagy egy kisebb lakóközösség. A legtöbben teljesen elítélően, általánosítva írtak (nem is konkrétan Homokbányáról), szerintük milyenek a hajléktalanok, milyennek látják a problémáikat és viselkedésüket.

“Mindig nekik kell segíteni, nekik jár minden, de hogy egy kicsit alkalmazkodnának, no azt már nem!”

“Én a belvárosban élek ami nyári hónapokban borzalom volt az emberi ürülék és eldobált szemét közt. Egész éjjel tartó ordibálások. Gondolom most oda dugták el ezt a brigádot. Kevésbé van szem előtt így a probléma vezetés részéről megoldva.”

“A Dobó körúti szökőkútban mosakodnak, a mellette lévő bokrokban végzik a dolgukat, a padon alszanak. Mindezt fényes nappal, kicsit sem elhúzódva a tágra nyílt gyermektekintetek elől. A felnőtt szemérmesen félrenéz, és igyekszik nem venni levegőt, míg elhalad mellettük. Sietős léptekkel menekül, gyermeke kezét erősen szorítva, mikor minden felmenőjével szidják, mert nem ad cigit, pénzt, bármit. Évek óta így megy.”

“És hogy állat módjára üvöltöznek egész nap, belakva a környéken az se az én hibám legyen már..”

“Micsoda cigánytanya lett ez a Kecskemét, most amikor beszélek az otthoniakkal mindenki ezt a problémát mondja…. Nagyon sajnálom pedig olyan szép város volt.. Nem értem a város vezetést, ezt miért hagyja, hogy élhetlen legyen a város.”

“Nem egyszer kitakarítottak utánuk a közmunkások. Ujra és újra termelik a kupit. Amikor örjöngve késelik egymást vagy a kutyájuk kergeti a gyerekeket, ugrik neki a kisebb pórázon sétáltatott kutyaknak, pintosan hogyan segítsek? Alig teszem a zsákom a kukába, már szaggatják és dobálják szét. Mit segítsek, azon kívül, hogy összeszedem a disznóólat?” Más hozzászólók igyekeztek empátiát és megértést vinni a témába, mégha vannak is olyanok a fedél nélküliek között, akiknek a viselkedése minden jóérzésű embert taszít. “Lehet önkéntesként segíteni, ahelyett, hogy ítélkeztek!”

“Nem lehet egyszerű, ha nincs hol laknod, nem tudsz mosdani, és nincs mit enned, és egy olyan országban élsz, ahol öntik rád a gyűlöletet. Szerintem éppen ez a társadalom termeli ki rohamos gyorsasággal azt a réteget akik most ellenséggé válnak.”

“Tisztelettel megjegyezném, nem őket akarom védeni, mert tényleg gusztustalan.. Viszont egyszer ők is rendes emberek voltak, rendes munkával és nem lehet tudni miért kerültek ebbe a helyzetbe.. Mindenki kerülhet ilyen szituációban. Emlékezzünk arra Pesten hogy dobálták ki az embereket az otthonukbol.. Undorító dolog. Nekem se tetszik ami történik. A kutyák miatt az állatvédőket kellene esetleg hívni.. A hajléktalanokat pedig esetleg az államnak foglalkoztatni mint pl az utcák seprése takarítása.. Mint a börtönbe a rabokat is befogják társadalmi munkára..Senkinek nem esne jól ha ki kerülne az utcára és mit sem tudva el kezdenék köpködni, lehet bárkinek fullos munkája fullos élete, de egyszer üt be a sz.r és ide kerül..”

A Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjától megtudtuk, hogy nincs szó költözésről. A Matkói úti központban és a Hoffmann János utcai nappali melegedőben fogadják változatlanul is a hajléktalanokat. A Kecskeméti Városrendészetet is megkerestük, mivel említették a szervezetet a Facebookon, de nem kívántak reagálni,

Miután tehát az illetékesek cáfolták, hogy kiköltöztették a hajléktalanokat a Homokbányára, kimentünk ide és szétnéztünk, vajon miből gondolhatták ezt többen. Nem nagy ez a rész, így gyorsan meg is találtuk a lehetséges kiváltó okot. Az egyik szélső kis házikóba, ahol korábban is meghúzták magukat hajléktalanok, visszaköltöztek néhányan. Hogy mikor és mennyien, azt nem tudjuk, a nyomok alapján nem mostanában mehettek oda. Amikor odaértünk, három férfi is állt ott, de kis idő múlva elmentek, így bementünk a romos házba. Szemét szemét hátán, és arra utaló nyomok, hogy valakik életvitelszerűen használják az épületet. Ruhák, ételmaradékok, cigarettacsikkek minden felé. Minden romos laktanyaépületbe nem néztünk be, csak néhányba. Azokban nem tapasztaltuk, hogy hajléktalanok lennének bennük. De nem zárható ki, hogy ezekben az elhagyatott épületekben még valahol máshol is meghúzzák magukat. A romok azonban lassan eltűnnek, a Homokbányán új épületek (lakások, munkásszállók, bérlakások) épülnek a helyükre.

Korábban pont ez volt az egyik olyan helyszín, amelyet állami támogatással sikerült megtisztítani. Erről az akkori alpolgármester Szeberényi Gyula Tamás beszélt. Régebbi cikkünkben meg is mutattuk az előtte és az utána fotókat. Sajnos mára szinte visszaállt a régi állapot, és újra tele van szeméttel a Téglás utca elején található romos épület és környéke. Így az állami támogatással elvégzett munka csak tűzoltásra volt elég, tartósan megtartani a tiszta környezetet nem sikerült.