Jókai Szalon Kecskeméten – demokratikus, polgári, szabad légkörre vágynak

Itt a homoki vidéken és az országban mindig kevés volt a polgár. A magyar társadalom polgárosodási kísérletei mindig félbemaradt. Megítélése sem egyszerű, ahogy a jelentése sem, ami sokat változott, mert nem pusztán városlakóról, állampolgárról, középosztálybeliről beszélünk; és nem is a párt által használt politikai termékről.

Itt-ott azonban kitűnik a polgári erények és a polgári életmód tisztelete, és a polgári szalon köré gondolt, a mai közállapotokon túl mutató világosabb, demokratikusabb, szabad légkör igénye. Értelmiségi nosztalgia? Kritika? Eltűnt kor elsiratása? Értékmentés? Ellenzékiség? A szabadság kisköre? Egymásrautaltság? Nyugati civilizációs minta? Igen is, és nem is, mindenesetre olyan helyként képzelik el szervezői a szalont, ahol elbeszélhetik merev konvenciók nélkül a valóságot alakító és befolyásoló gondolatokat.

A kecskeméti Jókai Szalon terve hosszú évek óta érlelődött a baráti közéleti vitaasztal körül; szélesebb közegükben a rossz hazai társadalmi közérzetben, ahol összekarmol mindent a pártpolitika beteg logikája. Nem lenne kötelező, hogy így legyen, vallják azok a kecskeméti, magukat értelmiséginek, polgárnak, nyitott gondolkodású, szabadelvű hazafinak vallók, akik a Jókai Szalont szervezik.

„Volt egy ethosz a ’89-es rendszerváltoztatáskor, amikor egy olyan Magyarországot képzeltünk el, függetlenül attól, hogy milyen politikai nézeteket vallottunk, amelynek alapját akkor mindenki elfogadta. A három pillérre épülő országunkat a parlamenti demokrácia, a piacgazdaság és az euroatlanti integráció mentén képzeltük el.”

– emlékeznek vissza az alapítók – Farkas Zoltán és Fazekas Péter – a több mint három évtizeddel ezelőtt közösen megfogalmazottakra.

Fazekas Péter jogász, ügyvéd, a Jókai Szalon ötletgazdája. Nem volt kérdés számára, hogy Jókai Mórról nevezzék el szellemi szabad körüket. 10 éves kora óta olvassa Jókait. Egy magyar nábob volt kisiskolásként az a Jókai-olvasmánya, melynek világa egy életre bevonzotta a Jókai-galaxisba. Mai napig meghatározóak számára Jókai írásai, világlátást, szemléletet adott s ad máig is. Nem kérdés szerinte, hogy ha Széchenyi a legnagyobb magyar és Deák a haza bölcse, akkor Jókai pedig a legcsodálatosabb magyar: egész élete, jelleme, gondolatai, liberalizmusa, munkássága, humora, hazafisága.

„Volt egy értékrend, amire építkezve képzeltük el a jövőt” – folytatja Farkas Zoltán közgazdász, akinek a neve azok számára ismerősen csenghet, akik évtizedekkel ezelőtt már nyomon követték a kecskeméti közéletet.

„Polgári értékrenden nyugvó berendezkedést gondoltunk kialakítani az említett három pilléren, ami hosszú távú vízióban, közös stratégiában jelenik meg a különböző szereplőknél; amit nem vitatunk el, miközben értékként fogadjuk el az értékpluralizmust. A demokrácia arról szól, hogy különböző nézetek megférnek együtt. Ezzel szemben régóta végtelenül leegyszerűsített, mindenféle színvonal nélküli világot érzékelünk magunk körül” – összegzi Zoltán a honnan hová jutottunk állapotot, ami a Jókai Szalon szervezéséhez is lökést adott.

„A jogi egyetem elvégzése után mindig maradt bennem nosztalgia az egyetemi beszélgetések, vitakörök iránt. Itt vitakészséget tanultunk, beszélő életmódot folytattunk, a nyitottságunkat fejlesztettük. A mindennapokban ezek idővel elmaradtak a munka és a család mellett, amik a világon a legértelmesebb dolgok, miközben szükség van erre a közösségi életre.” – meséli Péter azt, hogy miért érezte fontosnak a szalon életre hívását. „Ki kell jönni a buborékból. A politikaiból is. A szalon a valóság képét csiszolgatja értelmes keretek között” – erősít rá Zoltán.

A szalon szervező eddig is jártak különböző baráti-közéleti beszélgetésekre, de idővel azt érezték, hogy rendszeres alkalmakra és több nézőpont beemelésére van igény. A törzsgárda 20-25 fő, az élet különféle területeiről érkeztek: jogászok, műszakiak, tanárok, közgazdászok, vállalkozók.

A beszélgető kör megvolt már, de hiányzott valami, inkább valakik. Ezért döntöttek úgy, hogy előadókat fognak hívni. Karmazsin Sándor ezredes, a kecskeméti repülőezred volt parancsnoka az orosz-ukrán háború kapcsán katonapolitikáról beszélt, a kecskeméti kötődésű, külpolitikai szakértő Szent-Iványi István, aki idén márciusban a KecsUP-nak is adott interjút, pedig Magyarország külpolitikai dilemmáiról. Tartalmas volt a kecskeméti származású Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő előadása is. Vendégül látták Magyar Bálintot, aki A posztkommunista rendszerek anatómiája című könyvét ismertette. Petőfiről Szilágyi Márton irodalomtörténész adott elő, Falusi Norbert történész az erdélyi magyar nemzetépítőkről a huszadik század elsőfelének időszakából, legutóbb pedig Füzi László József Attila-díjas irodalomtörténész Németh Lászlóról.

„Az alkalmaink interaktívak, minden esetben élénk beszélgetés szokott kialakulni az előadó és a szalon tagjai között” – állapítják meg az alapítók.

Ami a jövőt illeti, helyi és országos nevek is szerepelnek listájukon, akiket szeretnének meginvitálni. Neveket a nyilvánosság előtt most még nem mondtak, de titkosszolgálati témában, oknyomozásban, ideológiai kérdésekben, irodalomban, művészetekben jártas személyekben gondolkodnak. Bogár Lászlót biztos nem hívják meg, bár roppant szórakoztatónak tartják, de épp elég zavaros összeesküvéselméletet hallani a magából kifordított közmédiában – ecsetelte Péter és Zoltán a Jókai Szalon repertoárját.

A hely kiválasztása nem másodlagos.

Fazekas Péter és felesége bocsátja rendelkezésre nem állandóan lakott belvárosi lakásukat helyszínül. Nem vendéglátóipari egység melléktermét keresték, hanem bensőségesebbet. Az első szalonok is Franciaországban főúri palotákban, később a nagypolgárság házaiban, majd polgári magánlakásokban működtek, megtörve a merev és hivalkodó ünnepélyességeket. A kecskeméti szalonlakást természetesen senki ne úgy képzelje el, ahol a belmagasság 4 méter, süppedő szőnyegek és barokk fotelek emelik a színvonalat. Puritán egyszerűség. Semmi sznobság. A hely a szónak nem a sznob értelmében az „eszmecsere helye”. A cél is ez, ahol szerény, de kellemes vendéglátással egybekötötten lehet vitázni, eszmét cserélni, ismereteket szerezni. Aki eljön, az kapjon többet, mint az újságolvasó.

„Van hová visszanyúlni hazánkban is, ha szalonokat keresünk” – mutat rá Péter. Ilyen volt Sárközi Márta legendás szalonja a század derekán, ahol a háború utáni nehéz időkben „polgáriak” és „népiek” rendszeresen megfordultak. Vagy Triznya Mátyás római lakásán a Triznya-kocsma néven ismert művészeti szalon, meg Bohuniczky Szefi szalonja is. Ehhez hasonlatosak voltak a nyolcvanas években a demokratikus ellenzék lakásokban megszervezett eszmecseréi is.

Civilizációs, polgári lenyomatok ezek, párizsi és sajátosan magyar mintákra alapozva. Nincs felhajtás, de fontos az, hogy oldott legyen a hangulat, ezért harapnivaló, zsíroskenyér, és saját szüretelésű szőlőből készült bor is kerül a kecskeméti szalon asztalára.

„Nem nyilvános, de nyitott. Az érdeklődő érdeklődője jön, és akiket meghívunk. Amikor Szilágyi Márton professzor jött el hozzánk Petőfiről beszélni, tudatosan hívtuk kecskeméti középiskolák magyar szakos tanárait, s örömünkre többen el is jöttek. Szalont lakásban, házban kell szervezni. Túl nagyra sem lehet növeszteni. Mindenki meg tudja csinálni” – feleli Péter.

Léteztek valaha Kecskeméten a kaszinók, ahol a találkozások intézményes keretek között zajlottak. A szalon „csak” szervezést igényel, és nem intézményes formát. „Nem tervezzük, hogy a Jókai Szalont egyesületi, alapítványi keretek közé szorítjuk; és főként senkihez, semmiféle támogatásért nem folyamodunk. Saját erőnkből működünk kényesen ügyelve a függetlenségünkre”” – ecseteli Péter.

• Demokrata. Demokratikusan és szolidárisan áll a honfitársaihoz.
• Érték számára a jogállamiság, a normativitás; – ami Magyarországon ma nincs.
• Olvas. Művelődik. Nyitott.
• A teljesítménye számít igazán. Emberi, szellemi, szakmai, intellektuális szempontokból mit tesz le az asztalra, hogyan jár el embertársaival. Ez a mérce.
• Egzisztenciálisan független. De ez nem mindenkinek adatik meg. Például a pedagógusok nehéz helyzetben vannak anyagilag, pedig nekik kellene a polgárság derékhadát képezniük. Nem véletlenül verte szét a hatalom két nap alatt a kata-adót, ami elsősorban a kiskereskedőket, kisiparosokat, szabad értelmiségieket, tehát a polgári kisegzisztenciákat érintette hátrányosan.

– fogalmazza meg Farkas Zoltán és Fazekas Péter milyen is lenne a polgár.

Nem. Nem erről van szó. Nem új ellenzéki szervezet szerveződik. A Jókai Szalon biztosan nem indul a jövő évi választásokon, nincs ilyen szerepe, nem is lesz soha. Nem szeretnék, hogy emiatt valaki lemorzsolódjon a közösségből. Vannak viták, hiszen ebben a körben mindenki követi a közéletet. Mindenkinek van véleménye, néha olyanok is, amik feszegetik a határt, és vannak nagyon megértők, elemzők is

– érkezik a válasz azonnal.

Azt azonban nem zárták ki, hogy esetleg megszólalnak kecskeméti közéleti kérdésekben, például a város autonómiájának támogatásában, a város környezetének védelmében, a szabad művészeti alkotás gyakorlásában. De ekkor is csak értékalapon reflektálnának, és azt is a szalon körének jóváhagyásával – ismerjük meg a irányelveket.

„Ady Endre 120 éve írt leveleit olvasva, olyan érzésünk van, mintha egy tapodtat sem léptünk volna előre. Miért nem tudunk túllépni a régi dolgainkon?” – teszi fel hipotetikus kérdését Zoltán keserédes mosollyal. Amit egyetértően Péter megerősít:

„Újra és újratermeljük a régi kérdéseinket. Majd megoldás nélkül a homokba dugjuk a fejünket.”

„A szalon segít a közéletben való eligazodásban. A szalon a világ jobbik arca egymás között” – magyarázza Zoltán, keresve a választ a léthelyzetre adható magyarázatok között. „Fontos ugyanis az, hogy lássuk az egészet, mert az nem segít, ha kiemelünk egyes részeket. Nem lehet relativizálnunk azt a világot, amiben ma élünk, ahol a politika szétfolyosít; ahol a döntéshozók tudatosan aláássák a tudományba vetett hitet. A világról sokféle magyarázat létezik, amiket egy határon belül el tudunk fogadni, de a háttérhatalmakról szóló politikai narratívákat már nem. Laposföld-hívőkkel a politikában még nagyobb káosz lesz. Mi itt a Jókai Szalonban elfogadjuk a tudást, a szakembert, a tudományt, a racionális magyarázatokat, mert számunkra fontos megérteni azt, hogy a dolgok hogyan működnek, mi miért történik.”

– magyarázzák a szervezők azt a keretrendszert, amiben a szalon közössége elhelyezhető.