Az országosan is ritka fehértorkú denevér egy példánya került szorult helyzetbe a minap egy kecskeméti háznál, egy ragasztós csapda foglyul ejtette. Szerencsére még életben volt, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai kiszabadították, majd miután ellátták, szabadon engedték. Egyúttal felhívták a figyelmet a denevérek védelmének fontosságára és a ragasztós csapda helyes használatára.
Mint az a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság honlapján megjelent cikkből kiderül, a napokban lakossági bejelentést kaptak Kecskemétről: egy ragasztós csapdába ragadt, de még életben lévő denevér kiszabadításához kérték a segítségüket. A szakemberek a helyszínen szembesültek azzal, hogy az országosan is ritka fehértorkú denevér egy példánya került bajba. Miután sikerült úgy kiszedni az állatot a ragasztóból, hogy ne sérüljenek a bőrvitorlái, egyeztettek a Fővárosi Állat- és Növénykert Vadállatmentő Központjával és eltávolították az állat testére került ragasztó maradékát is. Enni és inni adtak neki, majd miután megbizonyosodtak arról, hogy jól van és önállóan is képes folytatni életét, a csapdába kerülés helyéhez közel, de egy számára biztonságos területen szabadon engedték.
A KNPI felhívta a figyelmet, hogy a ragasztós csapdát nagyon körültekintően, a használati utasítást betartva kell kihelyezni, olyan zárt térben, ahol a nemkívánatos kártevőkön kívül más állat biztosan nem tud hozzáférni. A mostani esetnél szabályosan tették ki ki, és sajnos mégis megtörtént a baj, bár szerencsére jól végződött.
Enyedi Róbert, a KNPI zoológiai referense a Nemzeti Park honlapján megjelent cikkében a nem megfelelően használt ragasztós csapda súlyos következményeit részletezi. Mint írja, a ragacsos felületre szórt csali nemcsak az irtani kívánt célfajok egyedeit, hanem nyilvánvalóan más, élelmet kereső állatokat is vonz. A csapdába esett, vergődő zsákmányállatokra a velük táplálkozó ragadozók is felfigyelnek, lecsapnak rájuk, így ők is áldozatul esnek. A ragasztó foglyaként az állatok napokig is szenvedhetnek, mielőtt kimúlnak, de ha időben rájuk is találnak, megmentésük sok esetben már nem lehetséges.
„Felhívjuk a figyelmet, hogy alaposan gondolja át, aki a kártevőirtásnak ezt a módját választja! Ilyen csapdát nagyon körültekintően, a használati utasítást betartva kell kihelyezni, olyan zárt térben, ahol a nemkívánatos kártevőkön kívül más állat biztosan nem tud hozzáférni. Kültéren nem szabad használni, mivel a ráhelyezett csali nemcsak az esetlegesen gazdasági károkat okozó állatoknak, például egereknek és patkányoknak, hanem védett és fokozottan védett madaraknak, hüllőknek, emlősöknek, valamint macskáknak, kutyáknak is vonzó lehet és csapdába ejtheti őket” – figyelmeztet a szakember. Hozzáteszi: a most csapdába került fehértorkú denevér esetéről elmondható, hogy a ragasztós csapda szabályosan, körültekintően és zárt térben volt – tehát az üzemeltetője nem tehetett arról, hogy az épületbe véletlenül betévedt denevér a csapdába esett lepkéket és bogarakat szemelte ki zsákmányul –, de még így is megtörtént a baj. Szerencsére azonban minden résztvevő számára megnyugtatóan végződött a történet.
Nagy vándor a fehértorkú denevér
A fehértorkú denevér Európa nyugati részeitől Kelet-Ázsiáig fordul elő. Európában Franciaország keleti tartományaitól a Kaukázusig, valamint Skandinávia déli területeitől Görögország északi részéig jelenik meg. Ezt a denevérfajt vándorlóként tartják számon, esetenként nagy távolságokat is megtehet. A leghosszabb ismert európai vándorútja 1787 kilométer volt, sőt, a faj kóborló egyedeire az elterjedési területüktől igencsak messze, például a Feröer-szigeteken is rábukkantak már – derül ki Enyedi Róbert írásából.
A fehértorkú denevér Magyarországon ritka, szórványos előfordulású állat. Az országnak számos részéről előkerült már, sík és hegyvidéki területekről egyaránt, de többnyire csak magányos egyedeivel találkoztak a szakemberek. Csak egyetlen, hímekből álló kolóniája ismert a Mátrából és egy közel 200 példányos kölykező kolóniája a Zemplénből. A Kiskunságban és azon belül Kecskeméten is ismert a fehértorkú denevérek előfordulása. A faj kecskeméti szaporodására is van bizonyíték, hiszen 2019-ben szintén lakossági megkeresésnek köszönhetően egy bajba került kölyök példány jutott el a KNPI munkatársaihoz. Ezt az állatot a szakemberek sikeresen felnevelték és szabadon is bocsátották – részletezi a KNPI zoológiai referense.
Miért fontos védeni a denevéreket?
A denevérek természetes élettere egyre fogy, ezért sok faj arra kényszerül, hogy alkalmazkodjon az urbánus környezethez. Így a Magyarországon előforduló 28 denevérfaj közül 24 legalább részben épületlakó. Ennek eredményeként a konfliktushelyzetek száma is nagy, jóllehet a velük szemben felmerülő aggályok általában alaptalanok és az ismerethiánynak köszönhetők – hangsúlyozza Enyedi Róbert. A Nemzeti park szakembere arra is felhívja a figyelmet, hogy a denevérek az emberek számára is jelentős hasznot hajtanak, hiszen számunkra káros rovarokat is szerepelnek „étrendjükben”, egy-egy denevér egyetlen nyári éjszaka alatt akár 1000 ízeltlábút elfogyaszt, köztük szép számmal szúnyogokat is.
A búvó- és szaporodóhelyek fogyatkozása, a táplálékbázist jelentő rovarok számának csökkenése vagy éppen a klímaváltozás káros hatásai azt eredményezték, hogy a legtöbb denevérfaj állományai jelentős veszteségeken mennek keresztül. Ezért a hazánkban előforduló denevérfajok mindegyike védett vagy fokozottan védett, tehát vonatkoznak rájuk a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 43. § (1) pontjában foglaltak is, azaz „tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása”.
Hogyan segíthetünk a bajba került állatokon?
Sokaknak megesik a szíve, ha bajba került állatot látnak, és rögtön a segítségére sietnének. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy a természet védelméről szóló törvény szerint „a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges védett állatfaj egyedeinek gyűjtéséhez, befogásához, elejtéséhez, birtokban tartásához, idomításához” – figyelmeztet a zoológiai referens.
„Az engedély nélküli otthoni ‘állatmentés’ jogszerűtlenségén túl pedig sokszor maguk az állatok sínylik meg a „mentési” próbálkozásokat. Ugyanis a legjobb szándék mellett is előfordulhatnak olyan ismeretbeli hiányosságok, amiknek következtében például csontritkulás, belső szervi rendellenességek vagy éppen viselkedési zavarok lépnek fel a ‘megmentett’ állatoknál. Ezért arra kérünk mindenkit, hogy mentésre szoruló állat esetén vegyék fel a kapcsolatot egy hivatalos mentőhellyel vagy a nemzeti parkok munkatársaival, esetleg a területileg illetékes hatóságokkal” – kéri Enyedi Róbert.
