A kecskeméti polgármester az ’56-os ünnepségen indította be a Fidesz kampányát

Érezhető közelségbe került az önkormányzati is az uniós választás. Színpadi műsort és polgármesteri beszédet kapott a kecskeméti közönség október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepén. A mintegy fél órás kulturális műsorban táncosok, énekesek, zenészek és versmondók szerepeltek, Barta Dóra rendezésében, aki a Hírös Agóra ügyvezetője. A Himnusz és a Szózat keretezte a műsort. Melynek végén Szemereyné Pataki Klaudia fideszes polgármester mondott beszédet. Az egész eseményt élőben közvetítettük a Facebookon, a polgármesteri beszédet pedig hallásból leírtuk. Pontok és vesszők eltérhetnek az eredeti szövegtől, de a tartalom az elmondottakkal azonos.

A beszéd legeleje még valóban az akkori eseményekről szólt, azonban hamar átcsapott választási beszédbe, romantikus közhelygyűjteménybe csomagolt, ellenségképet felvázoló szónoklatba, amellyel Kecskemét polgármestere beindította a Fidesz kampányát. Harcot hirdetett az ellent kiszolgáló árulók, a múlt árnyai ellen, mindezt az összefogás és béke nevében. Kecskeméten több tízezren gondolkodnak másképpen, mint a polgármester és pártja. Több tízezren lehetnek, akik esetleg a korábban kormányzókra szavaznának ismét. De ha nem is rájuk, nem a Fideszre. Könnyen lehet, hogy Kecskemét polgármestere több tízezer kecskemétivel (a szöveg szerint: zöldekkel, vörösökkel és szivárvány színűekkel, a múlt árnyaival) venné fel a harcot.

Volt a beszédben:

• Nyugatról érkező veszély
• Szivárványozás
• A 2010-es gonosz legyőzése (Gyurcsány és az akkori országvezetők)
• A múlt árnyai, a biberachok, akik árulóként itt járnak köztünk
• Arról is beszélt, hogy a múlt árnyait le kel győzni, és ebben a szellemben kell nevelni a gyerekeinket: igaz magyaroknak
• A 2024-ben esedékes választásokról is beszélt, ahol fontos döntéseket kell hozni: a szabadság vagy az elnyomás között

Íme tehát a beszéd (mi emeltük ki a szerintünk fontosabb mondatokat)

Tisztelettel köszöntöm a kecskeméti polgárokat nemzeti ünnepünkön! Köszöntök minden magyar embert, aki ma itt van és velünk ünnepel!

1956-ban történelmet csináltunk. Ezt soha nem szabad elfelednünk, egy kis nemzet legyőzte a gonosz, hatalmas birodalmát. Akkor és ott a mi parittyánkból kihajított kőtől megroggyant a vörös góliát. Emlékezzünk hát a lehetetlent nem ismerő, erejükön felüli áldozatot vállaló, bátor, magyar harcosokra, akik mindezt kivívták nekünk.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Oly sokszor próbálták a magyarokat leigázni Keletről és Nyugatról egyaránt. Oly sokszor akarták elvenni tőlünk nemcskak a jelenünket, hanem a jövőnket is. Olyan sokszor akartak bennünket elsöpörni e Föld színéről. De mindannyiszor sikertelen. Azok a srácok és lányok megmutatták a világnak, hogy nemzetünk szabadnak született. Hogy a magyar, ha az életéről, jövőjéről van szó, akkor nem ismer lehetetlent, és, hogy mindig mindenkor győzedelmeskedünk, mert az igazság a mi oldalunkon áll.

Tisztelt Kecskemétiek!

Hős forradalmárjainknak köszönhetjük, hogy ma szabadon élhetünk. Életük árán, lehetetlent nem ismerve, kivívták számunkra azt, ami nélkül semmi sincsen: a szabadságot. Legszentebb ünnepünk hát a mai. Nekünk magyaroknak ugyanis minden más nemzetnél fontosabb a szabadságunk. Ha szabadság van, minden van. Béke, gyarapodás és jövő. Most szabadok vagyunk, ezért élhetünk boldogan, békességben, saját és gyermekeink jövőjét tervezve, itt a szabad világ kellős közepén, Kecskeméten. De nincsen szabadság hazaszeretet és összefogás nélkül. Csak az a nép szabad, amelyik szereti a hazáját, és szereti önmagát is. Ez egy olyan igazság, amit mi magyarok véstünk bele a történelemkönyvekbe. Ezért a mi szívből jövő kötelességünk is, ezt az igazságot tovább éltetni.

Kedves Kecskemétiek!

Olyan időket élünk, amikor a hazaszeretetre és az egymás megbecsülésére, szeretetére, mindennél nagyobb szükségünk van. Nehéz idők járnak. A szomszédban véres háború dúl, nyomában gazdasági válság lépdel, mely újra veszélyezteti mindennapjaink biztosnágát. A Közel-Kelet lángba borult ismét, közben családjainkat, kultúránkat, hitünket romboló vihar közelít Nyugatról. És nem mehetünk el szó nélkül azok mellett a biberachok mellett sem, akiknek a haza és annak szeretete semmit sem mond. Nem mehetünk el a múlt körülöttünk lengő árnyai, az ellent kiszolgáló árulók mellett sem. Akik a szabadságot lecserélnék a szabadosságra. És akik a jövő helyett a múlt, mégpedig a sikertelenséggel és az elnyomatással járó közelmúlt felé fordulnának. Köztünk járnak és mérgezni próbálják közösségeinket. A legkisebbektől, a családoktól kezdve a legnagyobbakig, egész Kecskemétig. Tehát a veszélyek korába léptünk és élünk. Megrettennünk azonban nem szabad. Sem a külső ellenség erejétől, sem pedig a belső ármánykodásaitól. Nem szabad hátra sem néznünk. Nincs miért. Csakis előre. Ott van az a Kecskemét, amelyet mi meg akarunk teremteni önmagunknak és a gyermekeinknek.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Nézzenek körül, milyen sokan gyűltünk ma itt össze! Lássák, mily sokan szeretjük ezt a várost, és akarjuk számára a legjobbat, hogy békében, biztonságban és boldogságban élhessen. Rengetegen érezzük ugyanúgy, elképesztően sokan akarjuk ugyanazt. De ma nem csak emlékezni jöttünk össze, hanem erőt gyűjteni ahhoz a nagy feladathoz, amely most ránk vár. Megvédeni városunk, közösségünk szabadságát, mely szavatolja békénket és biztosnágunkat. A gonoszt sokszor legyőztük. 1956-ban, 1989-ben és 2010-ben is. Most is képesek vagyunk rá. Ahogy forradalmunk hősei tették egykoron, egymásba karolva, együtt mozdulva, együtt fog dobbani a szívünk, és ha együtt dobban a szívünk, akkor nem lehet minket legyőzni. Együtt erő vagyunk, amely Kecskemétet szabaddá, erőssé teszi.

Kedves Kecskemétiek!

Őrizni a lángot, melyet hőseink gyújtottak szívünkben. Erősíteni a közösségünket, mely pajzsként védi szabadságunkat, ez most mindannyiunk közös dolga. A szabadság elengedhetetlen a teljes, méltó emberi élethez. Nekünk megalkuvást nem tűrően, ki kell hát állnunk a magyar szabadság mellett, ehhez mindannyiukra szükség lesz. Az élet minden területén, a nap minden pillanatában. Most már a mi dolgunk, hogy éltessük a forradalom lángját. Azaz ne csak emlékezzünk a hőseinkre, hanem emlékeztessük a következő generációkat is rájuk. Aktívan álljunk ki azon értékek mellett, amelyekért ők küzdöttek. És amelyek Kecskemétet azzá a hellyé tették, amilyennek most ismerjük és szeretjük. Csapjunk oda és győzzük le végleg a múlt árnyait, körülöttünk szaglászó, hol vörösbe, hol zöldbe, hol pedig a szivárvány színeibe burkolózó helyi szolgáit. Neveljük gyermekeinket és unokáinkat ebben a szellemben, igaz magyaroknak. Nálunk jobban senki sem szereti ezt a várost. Itt dobog a szívünk, itt éljük az életünket, itt képzeljük el saját és gyermekeink jövőjét. Fontosabb hely nincsen számunkra, Kecskemétet minálunk senki sem szereti jobban. Ezért bármire képesek vagyunk érte.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nézzünk egymás szemébe, kapaszkodjunk egymásba, hozzunk létre egy olyan erős, elszakíthatatlan köteléket, amellyel körbefonjuk szeretett otthonunkat, megvédve őt a jövőnknek. 2024-ben nagy és fontos döntések várnak ránk. Választanunk kell a békés és szabad jövő, valamint az elnyomást és a szétszóratást jelentő, fenyegető múlt között. Minden kecskeméti tudja, hogy mire van szükségünk. Minden kecskeméti tudja azt is, nem elegendő tisztában lenni azzal, hogy mi a jó, hanem meg is kell cselekedni azt, amit közösségünk érdeke megkövetel. El kell mennünk dönteni, hogy megvédjük ne csak a jelenünket, hanem gyermekeinknek és unokáink érdekében a jövőnket is. Fogjunk hát össze, védjük meg békénket, védjük meg jövőnket, mostantól kezdve minden áldott nap. Együtt bármire képesek vagyunk. Sem magasság, sem mélység nem rettent! Éljen a szabadság! Éljen Kecskemét!