A friss Nobel-díjas Karikó Katalin visszatért egy látogatás erejéig az egyetemi évei helyszínére, ahol tömeg fogadta. „Minden jó, ami történt, az Szegeden történt” – mondta elérzékenyülten. A rektori épület dísztermében tartott ünnepélyes köszöntőn ünnepélyesen átadták Karikónak a Szent-Györgyi Albert egykori dolgozószobájához járó kulcsot is.
„Ez az első Nobel-díj, amit kaptam” – viccelődött, majd megjegyezte, még nem is tudja teljesen felfogni, hogy ez történt. Arra a kérdésre, hogy mennyire tartja magyarnak a díjat, azt válaszolta: „nem úgy mentem el, hogy nem jövök vissza.” Felidézte, a mesékben is batyuba csomagolták a hamuban sült pogácsát, és útnak indultak, ehhez hasonlította kutatói útját a világban.
Arra az újságírói kérdésére, hogy lenne-e mRNS-vakcina, ha a kutató Szegeden marad így válaszolt: „Mindent, amit fölfedeznek, előbb-utóbb valaki más is fölfedezte volna”. A Nobel-díj utáni kilátásokról elmondta, hogy „egy kutatónak az a célja, hogy megértsen valamit”, nem a Nobel-díj elnyerése, mondta. A díjjal járó pénzösszeget pedig inkább oktatásra fordítaná, de hogy melyik országban és hogyan, az még a jövő zenéje.
Az oltásellenességgel kapcsolatban Karikó úgy látja, hogy a tudománykommunikációval nemcsak Magyarországon, hanem Amerikában is volt probléma. Fontosnak tartja, hogy a kutatók mondják meg, ha valamit nem tudnak, de árulják el a nyilvánosságnak, amit már igen. Szerinte az emberek jobban elfogadják az őszinteséget, mert nem azt látják, hogy a tudósok „össze-vissza beszélnek”.
A kutatónő szemináriumot is tartott a nemrég újranyílt JATE Klubban, ahol szóba került, hogy Amerikában problémát is neveztek el a tudósról. A Karikó-probléma lényege, hogy hajlamosak a már eleve ismert kutatóknak nagyobb esélyt adni a nagy potenciállal rendelkező tudományos ötletek helyett. Karikó szerint azért nem kapott soha pályázati pénzt, mert ismeretlen ország ismeretlen intézményéből érkezett, és nem volt egy elismert tudós pártfogója sem. „Most már nektek ez nem igaz az egyetemen” – mondta a hallgatóknak.
„A szívünk, a férjem szíve és az én szívem mindig is itt volt, itt is maradt Szegeden. Visszajövök majd az éremmel is, és megmutatom!” – mondta a Dómmal szembeni erkélyen Karikó Katalin az ünnepség zárásán.
A cikket a Szegeder és a KecsUP együttműködésének keretében szemlézzük, a teljes cikket itt olvashatja.