A hunyadivárosiak Pászti András képviselő tenyeréből ettek a kampányindítónak is tekinthető évértékelőn

19. alkalommal tartott évértékelést Hunyadiváros önkormányzati képviselője, Pászti András. Beszélt a küzdelmeiről a Városüzemeltetési Kft-vel, a Hunyadivárosi Közösségi Ház sikereiről, a 12-es busz éjszakai járatáról, de a közösségteremtés és a postapontok is szóba kerültek.

Már önmagában az is elismerésre méltó, ha valaki 5 választási ciklusban folyamatosan és egyértelműen megnyeri a helyi választást és mindemellé még közösséget is tud építeni azokból akik rá szavaztak és azokból is akik nem.

Idén már olyan sok résztvevő jelezte érkezését az évértékelőre, hogy két külön alkalom kellett arra, hogy mindenki meg tudja hallgatni a 45 percesre ígért, valójában bőven több, mint egy órás beszámolót, melynek végére szokás szerint megérkezett Szeberényi Gyula Tamás is, idén már országgyűlési képviselőként. Természetesen érezhető volt a rendezvényen, hogy ráfordultunk a 2024-es önkormányzati választás kampányára, de a sok siker mellett azért belefért a beszámolóba pár nehézség megemlítése is.

Nézzük sorban, hogy mit történt idén a Hunyadiban és mi fért fel a 98 diából álló prezentációra.

Pászti András örökmozgó mindig, mindenhol jelen van

Pászti Andrásról azt érdemes tudni, hogy nagyon sokat mozog a körzetében, gyakorlatilag nincs olyan ember a Hunyadivárosban, aki ne ismerné, akivel ne fogott volna kezet. Előadása nagy része ezt mutatta be, hogy mennyi rendezvény szervezésében vett részt, hány és hány helyen fordult meg tüzifával, gyerekjátékkal, nőnapi virágcsokorral, közösségi kert megbeszélésen, faültetésen (ahol még kép is készült, ahogy gödröt ás a fáknak), gyereknapon, ökokert és esőkert tervezésen,… Felsorolni is nehéz, érdemes megnézni a diasort, amibe még a hunyadivárosi gólyák is befértek, akikről megtudtuk, hogy idén két fiókával gazdagodtak.

Természetesen hosszasan beszélt a városrész legnagyobb beruházásának megvalósulásáról, a Hunyadivárosi Közösségi Házról is. Itt tudtuk meg, hogy a tavaszi átadás lehetetlennek tűnt év elején, de sikerült „házon belül” olyan üzemeltetőt találni, aki gyorsabban és rugalmasabban tudta intézni az engedélyeket, így áprilisban meg tudott nyílni az épület. És szinte azonnal meg is telt élettel: jóga, tanácsadó testületi ülések, tánc, gyerekprogramok, nyugdíjas klub, közéleti beszélgetések (persze, csak kormányoldali vendégekkel, de az vesse rá az első követ, aki nem a párt- és elvtársaival indítana egy ilyen sorozatot) és év végére még egy postapont is helyet kap itt.

András büszkén mesélt arról, hogy a 12-es busz éjszakai járatait sikerült visszaállítani, de ehhez sokat kellett tárgyalnia a helyi közlekedési céggel és meg is kérte a lakosokat, hogy használják ezeket a járatokat, mert ez a feltétele a további üzemeltetésüknek. (Halkan teszem hozzá, hogy az önkormányzati tömegközlekedést szervező cégnek talán proaktívabban kéne hozzáállni az ilyen kérésekhez és nem apró zsarolást jelezni azért, hogy az alapfeladatát ellássa és este 7 után is közlekedtessen 3 járatot egy tizenezres lakosságú városrészbe.)

Ezen a ponton szóba került a KecsUP is, miszerint:

„Fenntarthatósági kerekasztal 10 órában kapott helyet, melyről a KECSUP is pozitívan írt.”

A fideszes képviselő élete „sem csak játék és mese”

És a beszédben több helyen is bekerült egy kis „panaszkodás” vagy „dicsekvés”, döntse el ki-ki ízlése szerint: Pászti András mesélt a Városüzemeltetési Kft-vel zajló küzdelmeiről. Például heteken keresztül kérte egy kereszteződésben a veszélyes nagyságúra nőtt bokrok levágását, de fülük botját se mozdították, így egy baleset után neki kellett másfél óra várakozás után személyesen beszélni a cégvezetővel, ahol megoldásra továbbra se jutottak. Így végül a képviselő ment ki a területre és metszette meg önhatalmúlag a bokrokat.

Az utak állapota miatt is sok bejelentéssel élt a cég felé, de ezek ügyében is nagyon lassan és nagyon kevés dolog történt meg, bár a Szent István vársorészben sikerült párszáz méter földutat elegyengetni, ami ma már megint egyengetésre vár, még egy jó darabig. Szóba kerültek a rongálások és ehhez kapcsolódó karbantartások, amiket szintén helyi összefogással kellett megoldani, mert még a fideszes képviselő közbenjárása is kevés volt arra, hogy a város érdemben lépjen.

Szeberényi a hunyadivárosiasságról és a postáról beszélt leginkább

A beszámoló végére megérkezett Szeberényi Gyula Tamás is, aki kiemelte, hogy egy olyan közösség jött itt létre, ami ritka a városban és ő nagyon örül ennek, hogy az ittenieken érezhető egyfajta „hunyadivárosiasság”, összetartás. Persze ő is kiért a postapontra, büszke arra, hogy Pászti Andrásnak sikerült elintézni a Hunyadivárosi Posta újraindulását és a Vacsi közi pospapont elindítása is az ő nevéhez fűződik. Mesélt a postai szolgáltatások megváltozásáról (online ügyintézés, elektronikus csekkbefizetés), de persze nem tért ki arra, hogy országgyűlési képviselőként, a kormánypárt tagjaként mit tudtak volna tenni azért, hogy ne utólagos igények alapján nyissanak újra postákat, hanem előzetes felmérés alapján „csak” azt zárják be, ami tényleg fenntarthatatlan.

És végül a vacsora és beszélgetések

Az évértékelő immár hagyományos bivalypörkölttel ért véget, ahol Pászti András ismét kitett magáért, a megjelent 50 vendég kiszolgálásában személyesen segített, hordta a tálakat, mindenhol megállt pár szót beszélgetni, hátba veregetni régi és új ismerősöket. Tombolát árult, bort töltött és mindenkihez volt egy jó szava. Talán ez, talán a „hunyadivárosiasság” miatt, a jelenlévők is ellazultak, előkerültek a nyugdíjasklub tagok táskáiból a pálinkásüvegek, a házi sütemények és valódi piknikhangulat alakult ki.

Mert egy kampány itt kezdődik, az emberek között. Van egy mondás politikai marketingesek között: annyi ember fog rád szavazni, ahány ember kezet fogott veled és ebben Pászti András nagyon jó, fel kell kötnie a nadrágszárat a 2024-es kihívójának.