Régóta nehéz helyzetben vannak azok az újságolvasók – köztük a kecskemétiek is -, akik még objektív hírfogyasztás céljából keresik a nyomtatott lapokat. Nemcsak azért nem találják a sokfelé kitekintő médiumokat, mert eltűntek azok a megyei és kecskeméti lapkiadók, akik papír alapon és forintért cserébe próbálnák a híreket értékesíteni. És nem is feltétlenül azért, mert az elektronikus korszakban egy régi kor lenyomataként már alig találunk újságosokat. Az ok sokkal prózaibb, ami az újságolvasók szűkölő táborának keserves tapasztalata, hogy a még printben megjelenő kecskeméti és megyei nyomatoknak már jó ideje nem céljuk betölteni az újság klasszikus szerepét.
Bács-Kiskun megye nyomtatott napilapja, a Petőfi Népe alternatív politikai univerzumba röpíti az újságolvasót. Ha keresnénk sem találunk egymással is vitázó közéleti beszámolókat a hazai és az európai politikai történésekről. Ennek ellenére visszaolvastuk az elmúlt félév cikkeit, amik megjelentek a fideszes médiabirodalomba (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) tartozó lapban. Ezen tapasztalataink alapján kijelenthetjük, hogy a kiadványban megjelenő cikkek szűkítik a nyilvánosságot, már amennyiben az újságra úgy tekintünk, hogy egyik elsődleges célja a sokszínű álláspontok ismertetése.
Fókuszunkat a terjedelem miatt arra helyeztük, hogy a Petőfi Népe elbeszélésében miként jelenik meg Oroszország háborúja Ukrajnában és maga az Európai Unió. Nem fogjuk írásunkban különösebben elemezgetni ezeket a cikkeket, mert amellett, hogy politikai kordokumentum, csakúgy mint egykor, amikor a Petőfi Népe még az MSZMP megyei lapja volt, a leghangsúlyosabb motívumok ma is az oroszbarátság, a Nyugat és az EU ellenesség. Nem is bíznak semmit sem az olvasó fantáziájára vagy egyéb ismereteire, már a címek is pontosan irányítanak, hogy milyen képet közvetít a fideszes média a fideszes közönségnek.
Az orosz szemüveg
A cikkek zöme a háborúról, és ezzel szoros kapcsolatban az orosz gáz függőségről szóltak. Az orosz gáz jelentős részének kiváltása, az arról való leválás (amely néhány országban már megtörtént), az egyik kulcstéma az unió tagállamai között mióta Oroszország háborút indított Ukrajna ellen. Számtalan tervvel álltak elő, hogy milyen módon lehetne Európa energiaellátását diverzifikálni, és köztük természetesen azzal is, hogy a háború ellenére az orosz gázszállítást ne szankcionálják. A Petőfi Népe cikkeiben egyetlen narratíva jelent meg ebből, amit a szászországi példa is mutat: „Orosz gázt követel a német politikus”.
A megyei lap a frontról szóló cikkeiben sem enged egy tapodtat sem, hogy miként zárulhat a szomszédunkban zajló orosz-ukrán háború. Íme a címek:
„Szakértő: Az oroszok győznek Ukrajnában”
„Még több zsoldos indul Ukrajna ellen”
„Kijevnek nincs sok esélye”
„Túl vékonyka a páncélzat – Csak a külföldi pénzügyi támogatások tartják víz fölött Ukrajnát”
„Ukrán fegyverek a Hamásznál?”
„Az ukrajnai katonai műveletek egyelőre csak növelték a keménykezű elnök népszerűségét.” A képhez írt mondatban szó sincs békéről vagy meggyőzésről; a népszerűséget az erőszak is elhozhatja, üzeni a fotó.
A „Kiváló keleti kapcsolatok” című írás néhány nappal „a keménykezű elnökről” szóló cikk után jelent meg, ahol Kínában Orbán Viktor kezet fogott Putyinnal, aki ellen márciusban a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott kiháborús bűncselekmények miatt.
„Virul az orosz gazdaság”. A cikkből csak az a fontos tétel maradt ki, hogy Magyarország is megszavazta az Oroszország ellen irányuló szankciót.
A magyar kormány kényesen ügyel arra, hogy önmagát a béke hírnökeként tüntesse fel. Ezért is volt érdekes az az írás, ami július 26-án jelent meg az alábbi címmel: „A MOL-tól is vesznek olajat – Magyar segítség nélkül teljesen megbénulna az ukrán hadsereg?”. Néhány nappal később egy magyarázó, és ezt cáfoló cikk jelent meg ugyanebben a témában öles betűkkel: „Nem a miénk az olaj az ukrán tankokban”.
Európa szélén
2004 óta az EU tagja Magyarország, mely nemhogy közeledni nem tudott a Nyugat fejlettségéhez, hanem a régió országai közül is egyre nyilvánvalóbban eltávolodott attól. Az EU az intézményeivel, ahol hosszas és sokszereplős viták folynak a jobboldaltól a baloldalon át az EU szkeptikus pártokig bezáróan, bonyolult, vagy éppen ellenkezőleg a végletekig leegyszerűsített képet mutathat. Így van ez, ha az direkt módon így is van tálalva. Mutatunk néhány példát milyen címmel jelentek meg naponta írások a Petőfi Népében az EU-ról.
Július 1-jén Abszurd a bizottság kérése címmel jelent meg féloldalas írás, ami minden kritikai él nélkül kijelentette, hogy „lényegében pénzügyileg a csőd szélére sodorták az Európai Uniót”.
A július eleji párizsi zavargásokról szóló hírek, ami azután tört ki, hogy egy rendőrnek ellenszegülő 17 éves muszlim fiatalt lelőttek, már arról szóltak, hogy a lángoló Párizs a polgárháború szélén áll.
„Európát védjük a határon – Deutsch Tamás: A Soros-terv pontjait valósítja meg az Európai Unió”
„Kína most olyan lépést tett, amitől Brüsszelben csak pislognak – Borrel: Zárva van az aranykapu”. A cikk azt állította, hogy míg az unió meg akarta mondani Kínának hogyan zöldítsen, Pekingben a brüsszeli bürokraták orrára csapták az ajtót.
„Földeket vonna magához az EU.” Itt érdemes egy pillanatra megállni. A cikk azt állította, Európa-szerte úgy vélik, hogy az Európai Bizottság egyre több tagállami hatáskört próbál magához vonni, az Európai Parlament pedig ismét közelebb vitte Brüsszelt a birodalmi törekvései eléréséhez. Mindez az EP-nek a természetvédelmi reformokkal kapcsolatos állásfoglalása után jelent meg, amit egy meg nem nevezett lengyel jobboldali lapban megjelent véleménycikkel, az osztrák szélsőjobboldalinak tartott Szabadságpárt (FPÖ) és a német radikális jobboldali, euroszkeptikus párt, az Alternatíva Németországért (AfD) állásfoglalásával illusztráltak.
Az EU ezzel szemben valójában olyan intézkedések bevezetését célozza meg, amelyek révén 2030-ig az unió szárazföldi és tengeri területeinek legalább 20 százaléka, 2050-ig pedig az összes helyreállításra szoruló ökoszisztéma helyreállna. De arról is döntöttek, hogy a városi zöldterület és a városi lombkorona-fedettség ne csökkenjen nettó mértékben, melynek nem mellesleg kecskeméti vonatkozása is van, amiről Kevés zöldfelület jut a kecskemétiekre írásunkban írtunk részletesen.
„Gulyás: Az EP-ben a többség azt sem tudja, hogy fiú-e, vagy lány”
„Rétvári Bence: Brüsszel 800 milliárd forinttal tartozik a pedagógusoknak”
„Történelmi győzelmekre készül a német rendszerkritikus jobboldali AfD – Izgalmas alternatíva Európának.” A cikkben keretes írást is elhelyeztek, miszerint a fentebb is idézett euroszkeptikus párt példaképe Orbán Viktor.
„Kiskapuk a GMO-k előtt? – A gonosz boszorka helyett Brüsszel szállítaná a mérgezett almát.” A cím a napnál is világosabban jelzi annak politikai szándékát, a cikk azonban megsem próbálta eligazítani az olvasót a GMO körüli egyébként valós vitában. A génmódosított növények (GMO) termesztése megosztja a társadalmat, és az ilyen alapanyagokból készült ételeket az európaiak többsége nem szívesen fogyasztja. Elutasítóak a zöldek és a civil szervezetek is. Magyarországon abban konszenzus van a politikai pártok között, hogy nem támogatják a GMO-t, csakhogy attól még az jelen van országban. Az EU-s szabályok értelmében a tagállamok a GMO-k termesztését korlátozhatják területükön, azonban, ha egy adott GMO-t az EU-ban engedélyeztek élelmiszer- vagy takarmánycélú felhasználásra, akkor az áruk szabad áramlása okán azt forgalomba lehet hozni az Unió teljes területén, így Magyarországon is.
„Terítéken az uniós bajok – Orbán: Brüsszel a szemünk előtt épít orwelli világot”
„Meghívó a migránsoknak – Az új rendelkezések miatt milliók indulhatnak meg az unió felé”
„Srófolná a családok költségeit Brüsszel”
Az újságolvasó számára már kiderült, hogy az Európáról szóló viták ennél sokkal szerteágazóbbak. És tegyük hozzá azt is, hogy izgalmasabbak is, legyen szó a bal- és jobboldalról egyformán vitatott környezetvédelem szigorodó céljairól; az európai közlekedés átalakításáról. Vagy éppen a bevándorlás összetett problémáiról, mely ugyan politikai feszültséget generál, ám eközben a tagállamok, köztük Magyarország is, több tízezer harmadik országbeli vendégmunkásra számít a munkaerőpiacán. Ezek kifejtésére még csak kísérletet sem láttunk a megyei lapban.
A 2018-as év úgy vonult be a magyar médiatörténetbe, mint a tulajdonosi koncentráció látványos növekedésének az éve, állapította meg egyik tanulmányában a Mérték Médiaelemző Műhely. A hatalmat szolgáló KESMA megalakulása jelentősen átalakította a magyarországi médiaipar tulajdonosi szerkezetét és ehhez párosul az állami reklámköltés piactorzítása. A Petőfi Népe rendszeresen helyet ad hasábján a kormány politikai reklámüzeneteinek, aminek a bevételeire szüksége is lehet annak ismeretében, hogy 2022-ben 18 százalékot zuhant az eladott példányszáma. A Petőfi Népéből 2021-ben naponta valamivel több mint 9000 fogyott el, 2022 végén már alig 7500, tette közzé a lappiac adatait a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség (MATESZ).
Sokkal változatosabb a kecskeméti valóság annál, amit mutatnak
A közpénzből ingyenesen terjesztett Kecskeméti Lapokat havonta ugyan kézbe vehetjük – ami még 2006 tájékán hetente és 158 forintért került a pavilonok pultjára; azóta azonban a hazai nyilvánosság szerkezete radikálisan átalakult. Amit a szemünk előtt megváltoztattak az önkormányzati sajtóban az elsősorban az, hogy a helyi közéletről szóló tartalmak egyáltalán nem célozzák meg a városlakók széles rétegét.
A Kecskeméti Lapok évek óta a várost vezető pártról és politikusairól szóló politikai rovatként jelenik meg, amiben a várospolitikát érintő eltérő más vélemény, sem ellenzékitől, sem civiltől, sem a gazdasági és sem a kulturális életből más álláspont nem jelenik meg. Az egykor több szólamú Kecskeméti Lapok ma olyan konstans képet mutat a cikkeiben és a színes politikusi portré fotóin, ami a lehető legegysíkúbb szócsővé minimalizálta az egyébként sokkal változatosabb kecskeméti valóságot.
Könnyedén lehetne ezen az egyszínű képen változtatni, csak meg kellene kérdezni más szereplőket is. Illetve, ahogy a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló érvényben lévő törvény is rendelkezik, a hivatalos és közfeladatot ellátó személyeknek feltett kérdésekre válaszolniuk kellene. Hogy erre miért nem kerül mégsem sor, arról nemrég a KecsUP főszerkesztője írt, amikor Novák Katalin köztársasági elnök Kecskemétre látogatott, illetve Hraskó István kollégánk mutatott rá, amikor riportot tervezett írni a sajátos nevelési igényű gyerekekről (SNI) szóló pedagógiai módszerekről.
