Nemcsak a MÁV jellegzetes sárga állomásépületének nyomait nem látni Tiszaalpáron, mióta tégláit az utolsó darabig elhordták 2022 szeptemberében, hanem az új utasforgalmi létesítményt sem, melyet az utazó közönség részére már 2023-ban át kellett volna adni. Tiszaalpáron forgattunk, ahol az utasok meséltek az állomásépület nélküli vasútállomásról.
Az alapos bontási munkálatokra 30 millió forint közpénzt költöttek, az új épületre egyelőre egyetlen forintot sem, pedig a kistelepülések helyi életminőség-javítását célzó Magyar Falu Program állta volna. Közbejött azonban a kormány beruházási stopja, ami miatt leállt a kétmilliárdos vasútállomás-felújítási program Tiszaalpáron és további öt településen, Basahalmon, Nyírbogáton, Püspökhatvanban, Sárrétudvariban és Szerepen.

– WC a Kisbakterben, de a fiúk gyorsan a bokorban is elvégezhetik a kis dolgukat – mondja keserédes mosollyal egy helyi férfi, amikor arról érdeklődünk, hogy az utasok állomásépület hiányában hová mehetnek mosdóba.

– Ez a nemzet szégyene – mondja egy másik, zöld-fehér sapkás úr, de már a Kisbakterben, ahol a pislákoló cserépkályha mellett beszélget a mosolygós pultos hölggyel, aki hozzáteszi, hogy van a fiatalok között, aki ingyen wc-ként használná a mosdót, de mások, leginkább az idősebbek, egy üdítőt vagy kávét kérnek, mielőtt igénybe veszik. A nők kevésbé jönnek be, már csak azért is, mert mit szólnak hozzá, ha látják, hogy kocsmába megy – ha csak mosdóba is. Ez szocializáció kérdése – alakul ki némi véleménykülönbség a vendéglátóipari egységbe időközben betérő vendégek között – az eltérő szokásokról.
Arról azonban nincs vita, hogy mióta ledózerolták a régi állomásépületet, a téli esők és fagyok idején méltatlan körülmények között, sárban és a szabad ég alatt, mosdó nélkül várakozhatnak az utasok.
Van most egy lámpa az állomáson, ami a köves peront világítja meg. Ez korábban nem volt ott, csak valaki majdnem összetörte egyszer magát leszállás közben, és a MÁV utólag tette oda erre az esetre reagálva – mesélte a deles vonatról leszálló egyik utas.

A Tiszaalpár nyugati szélén lévő megállóhely elérését az alföldi tájon szokatlanul kanyargós utak biztosítják. Az IV. személyszállítási kategóriába tartozó volt MÁV épületet a nyári hőségben platán árnyékolta. Vele szemben, a sínpárokon túl szántó terül el, ahol korábbi újságbeszámolók szerint gyakori vendégek a gólyák.
Máig megrázó történetek is fűződnek az alpári állomáshoz. Az egyik az volt, amikor nagyszámú közönség lepte el a pályaudvart, hogy csendőrök gyűrűjében tegyék vonatra az alpári hitvesgyilkost, aki megölte feleségét. A másik, amikor a második világháború közepén a falusi állomáson legalább háromezer ember szorongva fogadta a sebesült magyar katonákat.

A település lakói és dr. Vancsura István polgármester is értetlenül áll, hogy miért is kellett elbontani az épületet, amelyet 10-15 éve újítottak fel, és a felső szintjét éveken át lakták.





