Másfél éves májbeteg unokaöccse mellé, most húga koraszülött babáját is magához vette egy kecskeméti fiatalember, aki egy vele született betegség és egy kisebb stroke miatt maga is rokkant ellátáson él. A gyerekek anyukája nem járt terhesgondozásra, így a férfi a mindössze 63 ezer forintos rokkant nyugdíjából és két családi pótlékból próbálja pici és beteg unokaöccseit eltartani.
Közel kétszázan reagáltak egy kecskeméti fiatalember, Nándi segítségkérésre, ami pár hete futott be a helyi Medina Adománybolthoz.
„Szép reggelt! Segítséget szeretnék kérni! Egy másfél éves (krónikus beteg) kisfiút, valamint 5 napja koraszülöttként született testvérét (szintén kisfiú) fogom nevelni. A koraszülött baba még kórházban van, a jogi ügyintézés folyamatban. Édesanyjuk (aki húgom) sajnos életvitele miatt alkalmatlan gyereknevelésre. Én viszont vállalom helyette…”
-így kezdődött a levél, amely nemrég a Medina Adománybolt postaládájába érkezett és amelynek mentén ismét kortárs látleletet kaphatunk a magyar szociális ellátórendszer csődjéről egy szívszorító személyes történetbe ágyazva.
Nem így tervezte az életét Nándi, de amikor az édesanyjuk meghalt, három kisebb testvérét épphogy nagykorúan magához fogadta és ő nevelte fel.
Tanult, munkába állt a megyei kórházban, aztán egy vele született betegség és kisebb stroke miatt leszázalékolták. Végigküzdötte a testvérek tinikorát, a drogok kísértését, az iskola elvégzését, embert faragott a három gyerekből, majd elkezdte a saját életét élni.
Nyolc évig dolgozott a megyei kórházban, amikor enyhe stroke-ot kapott, ami a veleszületett látási problémájával együtt leszázalékoláshoz vezetett. Jelenleg rokkant ellátáson van, a munkát azonban ezt követően sem hagyta abba, ha apránként is, de szépen haladt előre az életben, amikor kisebbik húgáról kiderült, hogy életvitele, állapota miatt nem nevelheti tovább a kisfiát.
Nándi azonnal ott volt, nem hagyhatta magára (vagy más idegenre) a most másfél éves, májbeteg kisfiút, Noelt, akivel azóta szűkös anyagi körülmények között, de szépen éltek a tiszta, rendezett körúti kis házban. Nándi nem otthonülő, tétlen típus. A környék idős embereihez járt el segíteni, többüknek ingyen.
Nándi húga azonban nemrég egy titkolt, gondozatlan terhességet követően koraszülött babát hozott a világra, akinek a nevelésére szintén nem alkalmas.
A terhes a húg állapotával nem törődött, gondozásra nem járt, és miután a nyolcadik hónapban levált a méhlepény, koraszülött kisfiút szült, akit a hatóságok joggal nem hagyhattak nála.
Nándi vett egy mély levegőt és jelezte: vállalja a koraszülött nevelését is. A férfi eltökélt szándéka, hogy a kisbaba a testvérével élhessen, ezért fordult a Medina Adománybolthoz, ahol gyűjtést szerveztek, hogy meglegyenek a szükséges tárgyi feltételek ahhoz, hogy a kórházi ellátást követően a kisbaba Nándi egyszerű, de szép, tiszta, barátságos otthonába kerülhessen.
Nándi tisztában van azzal, hogy mindkét baba májbetegen és függőséggel született. Komoly gyógyszerek, speciális étrend, állandó orvosi felügyelet, kórházi kezelések várnak rájuk.
Gyors segítség a civilektől
A Medina Adománybolt kiváltotta a kisbabának felírt gyógyszereket és kifizette a nagyobb testvér hat havi speciális, májkímélő tápszerét. De a krízishelyzet ennél mélyebbnek bizonyult, hiszen az utóbbi időszak nélkülözése a tartós használati tárgyakon is mutatkozott. Az újszülött hazaengedéséhez szükség volt kiságyra rakható pelenkázó lapra, testvér- vagy iker babakocsira, pelenkákra, baba ágyneműkre. De nem működött a gáztűzhely sem, Nándi már egy ideje rezsón főzött, ha ugyan volt mit. A nagyobb tesó ruháit és játékait gondosan eltárolták, így ezekre nem is volt szükség.
Saját hálójába keveredett a hazai szociális ellátórendszer
Nándi tehát feladta az életét és elkötelezte magát két beteg kisgyerek felnevelése mellett, nagyjából havi 100 ezer forintból. Egyéb támogatásra nem jogosult. Élettársa ebben a nehéz vállalásban már nem tudott, nem akart vele tartani, így ténylegesen egyedül maradt. Az eddig kapott adományokról önként vállalta, hogy számlákkal számol el. Körülményeit, hozzáállását, a mindennapjait a szociális ágazat szoros felügyelet alatt tartja, és kifogástalannak találja, az újszülött babát végül a nevelésére bízták.
„Hát nem szép az élet?”
Nándi a kis udvaron homokozót épített a másfél éves Noelnek, a babakocsiban pedig az újszülött alszik. Nándi lábánál a kutyusa pihen, akit azért hozott el az alomból, mert három lábbal született, és megsajnálta. Ragyogó szemmel meséli, hogy talált otthoni munkát: fürdőpamacsokat fog készíteni, darabját 50 forintért. Ráadásul az egyik adományozó egy sorsjegyet tett a csomagjába, amivel 5 ezer forintot nyert, amiből ki tudta váltani a most szükséges lázcsillapítót. – „Hát nem szép az élet?” – kérdi mosolyogva.
A helyi művészközösség is összefogott
Nándi és a kisfiúk kálváriájára felfigyelt a kecskeméti Mélymerülés Utcalap szerkesztősége is. A negyedévente megjelenő, javarészt kortárs helyi alkotók műveinek teret adó kiadvány célja, hogy bevételéből a társadalom perifériájára kerülteket, mélyszegénységben élőket, vagy komoly szociális problémákkal küzdő embereket, csoportokat segítsen.
A „Mi is Nándi mellé álltunk” mottó jegyében idei második lapszámuk bevételével támogatni kívánják a jó szándékú, segítőkész, de rendkívül rossz anyagi körülmények között élő fiatalembert, és az általa nevelt beteg gyerekeket.
A jó ügyhöz bárki csatlakozhat, aki megrendeli a Mélymerülés művészeti újságot (2.000 forint/darab) a kiadó Adria Interkulturális Egyesület számlaszámán: OTP 11741062-24133094, és a közleménybe beírja, hogy „Mélymerülés támogatása”. Aki esetleg közvetlenül anyagilag támogatná Nándit, az ugyanezen a számlaszámon megteheti „Mélymerüléssel Nándinak” közleménnyel.
