Már 2018-ban is akart indulni az országgyűlési választáson, de akkor visszalépett. Most viszont független jelöltként megpróbálja elnyerni a polgármesteri tisztséget Kara László. A KecsUP-nak elmondta, mikor szavazott utoljára a Fideszre, hogyan kampányol, mekkora esélyt lát a saját elsőségére, milyen ötletei lennének az egészségügy és az oktatás megreformálására, és hogy egyetért-e a politikusok visszahívhatóságával.
A KecsUP minden polgármester-jelölttel személyes interjút kíván készíteni, aki indul Kecskemét polgármesterségéért, ezért megkerestük az összes kormánypárti és az ellenzéki jelöltet.
Portálunknak először Király József, a Szövetség a Hírös Városért Egyesület, majd Klinger Ádám András, a Civil Összefogás Városunkért Egyesület jelöltje nyilatkozott. A cikkeket a Választás’24 rovatunkban olvashatják el.
Most Kara László következik, aki a Honvédkórházban dolgozik főorvosként a röntgen-és ultrahang diagnosztikai osztályon.
– Miért indul a polgármesteri címért?
– 2018-ban Márki-Zay Péter Hódmezővásárhelyen aratott győzelmét követően úgy éreztem, hogy a politikai közélet megváltozott annyira, hogy helye van a független gondolkodású embereknek. Egyébként valaha Fidesz-szavazó voltam, még aláírásokat is gyűjtöttem nekik, de a Fidesz nagyon megváltozott, miközben én maradtam, aki voltam.
– Közbevetés: mikor szavazott rájuk utoljára?
– 2014-ben. Elnézést is kérek azoktól a barátaimtól, akik mindig mondták, hogy nem szabad rájuk szavazni. De ez már a múlt. Miután tehát Márki-Zayt megválasztották polgármesternek, hirtelen felindulásból 2018 tavaszán indulni akartam az országgyűlési választásokon, és el is kezdtem aláírásokat gyűjteni. Nem voltak nagy reményeim, hiszen abban a körzetben indult Zombor Gábor is, akit Kecskeméten és környékén nagyon szerettek, mint kórházigazgatót meg polgármestert is. Ő mellesleg kollégiumi lakótársam volt, mondhatom, a mai napig jóban vagyunk. Még mondtam is neki, hogy „Gábor, fogok ellened indulni, mit szólsz hozzá?”
– És mit szólt?
– Az maradjon titok. Végül az aláírásgyűjtés közben a családi béke kedvéért visszaléptem, mert a tervem némi feszültséget gerjesztett otthon. Utána is követtem persze a politikát, főleg a Kétfarkú Kutya Párt lett szimpatikus, tetszik a fanyar humoruk, amely mögött szerintem mély politikai éleslátás van. Megismerkedtem a helyi passzivistáikkal, és kiderült, hogy többekkel korábban együtt futballoztunk. Eljártam velük járdát festeni, kétszer-háromszor a kerékpáros alagutat is kipingáltuk. Amikor aztán a honvédséghez kerültem, befejeződött a politikai pályafutásom, és meg is feledkeztem az egészről.
– Még nem derült ki, most mégis miért indul. Felkérte valaki vagy valamely párt?
– Tavaly augusztusban már elkezdtek a pártok készülődni az önkormányzati választásokra, és a Kétfarkú Kutya Párt megkeresett, hogy lennék-e Kecskeméten a Szövetséggel közös polgármesterjelöltjük. Akkor ugyanis még volt ilyen terv, hogy a Kutya Párt és a Szövetség együtt fog működni, és az MKKP az én nevemet dobta be. Mondtam, hogy ha összejön, akkor szívesen vállalom. De aztán már az elején széthullott az összefogás és kikerültem a castingolásokból. Nem tetszettem, nem jöttem be nekik. Nem baj, nem volt ezzel semmi probléma. Aztán később a Kutyapárt és a Válasszon jövőt! Kiskun Lokálpatrióta Egyesület felvetette, hogy lennék-e egyéni képviselőjelöltjük bizonyos körzetekben. Nemet mondtam, mert úgy voltam vele, ilyen ellenzéki széthúzásnál ez egyet jelent a politikai öngyilkossággal. Így aztán maradt a független indulás a polgármesteri tisztségért.
– Mi a véleménye a Szövetségről?
– Én nem politikus vagyok, hanem inkább taktikus. Ebben a fideszes városban egy ellenzéki jelölt még akkor sem biztos, hogy nyerni tudna, ha csak egyedül állna szemben a kormánypártival. De most legalább három-négyfelé mennek majd a szavazatok az ellenzéki oldalon. Egy nagy katyvasz lett abból, hogy csak a párt- meg egyéni érdekeket helyezték előtérbe. Egyébként személyesen megkerestem a polgármesterjelölteket, és beszélgettem velük. Egy előválasztást szorgalmaztam.
– És mit mondtak rá?
– Vállaltam azt, hogy ha az előválasztás során nem én kerülök ki győztesnek, akkor természetesen visszalépek az első javára. Ez a hozzáállás tulajdonképpen mindegyik más jelöltből hiányzott, mind csak akkor fogadta volna el az eredményt, ha ő győz. Ez nekem nagyon furcsa. Hiszen mi akkor neki a fontos? Saját maga és pártja, pártszövetsége érdeke, nem pedig az, hogy Kecskeméten legyen valamiféle változás? 2019-ben szép eredményt értek el a 9 mandátummal, a szinte teljes ellenzéki összefogással. Nem tudom, hogy most mitől lettek annyira elbizakodottak, hogy külön-külön próbálkoznak. Hozzáteszem, a Dobos-féle Civil Összefogásnak a polgármesterjelöltjét (Klinger András – a szerző) is nagyon alkalmas jelöltnek tartom, de ugyanígy Király Józsefet is. Nem a személyükkel van bajom, hanem az álláspontjukkal, aminek a következménye a biztos vereség lesz.
– Ezúttal hogyan fogadta a családja az indulását?
– Elfogadják, támogatnak, de nem örülnek neki. Kicsit tartanak attól, hogy hátrány érhet minket emiatt, vagy kérdezgetik őket, miért találtam ki ilyen marhaságot. De mondták, hogy csináljam végig.
– Hogyan kampányol? 190 körüli követője van politikus Facebook-oldalának, de ezen talán ha kétszer-háromszor posztolt. Plakátját sem látni.
– Nyilván szűkösebbek a lehetőségeim, nincs mögöttem párt, szponzor, támogató, szóval minimális kampánytevékenységet folytatok. Van ennek talán előnye is, nem bonyolódok felelőtlen ígéretekbe.
– Akkor nem is fog kampányolni?
– Talán lesz egy nagyon rövid, utolsó napos szórólapozás. Mondjuk a szavazóhelyiségtől mért 150 méteres sugarú körön kívül elhelyezek röplapokat, akár földre vagy padokra. Minimális üzenetekkel, fényképpel, QR-kóddal és olcsó, lebomló papírral, hogy ne kelljen takarítani.
– Teljesen komoly a szándéka az indulásra?
– Természetesen. És ezt a komoly szándékomat fenntartom az utolsó pillanatig, és remélem, hogy lesz ebből valami. Futballista típus vagyok, amíg nincs lefújva a meccs, addig pattog a labda.
– És milyennek látja az esélyeit?
– Legalább olyan jónak, mint a több vetélytársnak. Kivéve mondjuk Szemereyné Pataki Klaudiát, mert azért egyelőre ő a favorit. Nyugodtan ülhet a karosszékében, hátradőlhet, és nézheti föntről a cirkuszt. Viszont az előző választásból megítélve akár nulla kampánnyal is lehet jól szerepelni. 2019-ben Hegedűs Gábor is függetlenként 8 százalékot szerzett (egész pontosan 8,5 százalékot – a szerző).
– Ezzel az eredménnyel már elégedett lenne?
– Igen. De ha hozzáírjuk azt a 27-28 százalékot, amit most a Tisza Pártnak jeleznek, akkor az még szebben nézne ki.
– Gondolja, hogy aki a Tisza-párttal szimpatizál, az önkormányzati választáson az ön nevénél ikszel?
– Persze, hát kire másra szavazna? Kérdezte, hogy milyen esélyt látok. Ez lehet az esélyem.
– Facebook-oldalán azt posztolta, hogy a helyi egészségügy, oktatás, közlekedés és lakhatás helyzetén szeretne javítani. Kezdjük az egészségüggyel, milyen konkrét tervet szeretne megvalósítani?
– Túl sok beavatkozási lehetőség nincs, hiszen ez állami hatáskör, de az egyszerű dolgokkal is lehet nagyon szépen javítani. Először egyfajta diagnózist kellene felállítani, az állami egészségügyi vezetőkkel kapcsolatba kerülni, hogy lássuk, miért történnek hirtelen beavatkozások, mint például egyes vizsgálatok megszüntetése egy adott városban. És azért mindig van arra lehetőség, hogy önkormányzat segítsen helyben az egészségügynek. Budapesten van olyan, hogy önkormányzat finanszíroz CT vizsgálatot, CT gépeket, ultrahang gépeket. Ez hasznos olyan betegségeknél, ahol magasak a várólisták. Tiszakécskén is van önkormányzati tulajdonú ultrahang gép, és ugyancsak a város finanszírozza az átjáró orvos fizetését.
– Oktatás?
– Nagyjából az oktatásban is az a probléma, hogy állami fenntartású, de lehetne tehetségfejlesztő szakköröket, klubokat létrehozni, és ezt valószínűleg az iskolák, a pedagógusok sem utasítanák el. De gondolkodnék a hátrányosabb helyzetű diákok ösztöndíjjal való ellátásán is.
– Közlekedés terén milyen elképzelései lennének?
– Láthatja a kerékpáros sisakomat. Kerékpárral közlekedek, volt olyan évem, hogy a 365 napból 361-en bicikliztem. Most már egy kicsit idősebb vagyok, ezért használok elektromos rásegítést, de maradtam a kerékpárnál. Így tapasztalatból tudom mondani, hogy a kerékpárutak fejlesztésében van mit tennie az önkormányzatnak. Adottságok terén Kecskemétnél ideálisabb város nem is létezne a biciklizésre, de a hálózat egyelőre nem túl magas színvonalú. Kellenének kerékpártárolók is a buszmegállóknál. Tömegközlekedés: nem vagyok közlekedési szakember, de a buszjáratokat véleményem szerint sűríteni kellene, és a menetrendjüket jobban összehangolni. Több P+R parkoló is kellene, az nagyon jó ötlet.
– Lakhatás?
– Annak idején feleségemmel azért költöztünk Szegedről Kecskemétre, mert itt az önkormányzat által biztosított Petőfi Sándor utcai garzonlakások egyikében tudtuk kezdeni a közös életünket. Nagy segítség volt. Tudtommal még most is működik a “keltető”, de az biztos, hogy még nagyobb teret kellene adni új bérlakások építésének, a régiek felújításának, hogy támogassuk a fiatalokat – akár kiemelten a pedagógusokat és orvosokat, ápolókat.
– „Lakossági érdekképviseletet, a legfontosabb kérdésekben népszavazás!” – ezt is kiírta. Milyen ügyben tudna Kecskeméten népszavazást elképzelni?
– A leginkább kézenfekvő kérdés a gyárak, üzemek építése. Nemcsak akkumulátorgyárra gondolok, hanem bármilyen, az emberek egészségét esetleg hosszú távon befolyásoló ipari létesítmény esetében megkérdezném az emberek véleményét, hiszen ezek a környezet szennyezésével egy városrészt vagy akár az egész várost érinthetnek. Aki ide akarja telepíteni, indokolja meg, hogy miért lesz ez jó nekünk.
– Kevesebb pártpolitikát szorgalmazna. Ön szerint manapság ez kivitelezhető?
– Szerintem rendkívül sok jó példa van, főleg a kisebb önkormányzatoknál, ahol szinte már sértés valakire azt mondani, hogy ehhez vagy ahhoz párthoz tartozik.
– De most Kecskemétről beszélünk.
– Talán itt is letisztulnak ezek a dolgok. Miért kell egy városi döntés meghozatalakor feltelefonálni a pártközpontba, hogy erről mi legyen a véleménye? Miért ne dönthetne önállóan? Igen, jelenleg a pártpolitikai alapon szerveződnek a képviselőtestületek, mint ahogy a parlamenti munka is megkíván egy nagyon nagy frakciófegyelmet. Így a képviselőnek gyakran félre kell tennie saját szavazói véleményét, és másként szavaz, mint azt azok várnák tőle, akik itt helyben megválasztották az érdekeik képviseletére.
– Azzal mondjuk egyetértene, hogy ha elégedetlenek a szavazók a képviselők vagy a polgármester tevékenységével, akkor visszahívják?
– Erre jelenleg nincs lehetőség, de ha mondjuk ötezer ember aláírással kérné, hogy mondjak le, akkor ezt megtenném, ha polgármester lennék.
– A kormánypárti vagy az ellenzéki képviselőkkel tudna inkább együttműködni?
– Várospárti képviselőkkel. Ismerek olyan jelenlegi képviselőt, akiről el tudom képzelni, hogy bizonyos közügyek mentén nem feltétlenül a párt, hanem a közösség érdekét fogja képviselni, nem a központi utasításokat hajtja végre. Akinek ilyen a hozzáállása, azokkal természetesen mind együtt tudnék dolgozni.
– El tudná-e magát képzelni polgármesterként, bírná-e az ezzel járó felelősséget, feladatokat?
– Az egyetem alatt előfordult, hogy két-három hét alatt kellett ezernyi oldalt megtanulni. Nyilván azóta kicsit már kopott a memóriám, de ha érdekes dolgokról van szó, abban nagyon tanulékony vagyok, és nagy mennyiségű anyagot is át tudok nézni gyorsan. Nyilván sok új ismeretet el kellene sajátítanom. De minden polgármester munkáját segítik tanácsadók, szakemberek. Ráadásul ha nyernék, akkor őszig még lenne rengeteg felkészülési időm, elmélyedhetnék például a jogban, közigazgatásban.
– Le tudna vezetni egy testületi ülést?
– Igen. Szerintem ez nem jelentene gondot. Tizennégy évig voltam egy egyesület elnöke, ott is vezettem az üléseket. Persze nem ugyanaz a nagyságrend, de ez is megtanulható. Akárcsak a közszereplés alkalmával a drukk leküzdése.
– A közéletet mennyire követi figyelemmel? Szokta nézni a tévés közgyűlési tudósítást, olvassa a helyi közéleti híreket?
– Etéren lenne pótolnivalóm, de azért igyekeztem tájékozódni a történésekről.
– Forgatta-e már mondjuk a költségvetést?
– Azért ennyire nem vagyok elszállva. Ha eljön az ideje, akkor természetesen ez lesz az egyik legfontosabb kérdés, és az intézményekkel való megismerkedés. Mindenkit a teljesítménye alapján ítélnék meg. Egy-két munkahelyen már dolgoztam, és irányítottam kollégákat. Nem rengeteget, de az emberek mindenütt emberek.
– Jelenleg a Honvédkórházban dolgozik, a röntgen-és ultrahang diagnosztikai osztályon főorvos. Mi nemrég arról kaptunk információt, és meg is írtuk ennek nyomán, hogy 2025. január 1-jétől már nem lesznek itt járóbeteg-szakrendelések.
– Én is olvastam ezt a cikket, de erről én nem nyilatkozhatok.
– Ha nem győzne a polgármester-választáson, és bekövetkezne a Honvédkórházzal kapcsolatban felvázolt rossz forgatókönyv, akkor mihez kezdene?
– Túlzottan nincs félnivalóm, mert január elsejétől hivatalosan nyugdíjas kort érek el, ha nem akarok, nem kell dolgoznom sehol. De a Honvédkórházban működik az Országos Alkalmasságvizsgáló Intézet, és csak ketten vagyunk, akik ultrahang- és röntgendiagnosztikát végzünk. Ha szükségét látják a munkámnak a nyugdíj mellett, szívesen maradok, amíg az egészségem engedi. Emellett a Bagoly Egészségházban félállásban, magánrendelésen éhgyomori vizsgálatokat végzek, ezt is tervezem folytatni.
