Csak a realitásról ne! – A műtétre váró beteg, az ingázó apa és diák számára ez a kemény valóság – vélemény

Hosszú a listája annak, amiről nem szóltak az elmúlt évek politikai vitái. Nem azért, mert nem kezdeményezte senki, és nem azért, mert nem tapasztaltuk, hogy gondok vannak az állami kórházak klímaberendezéseivel. És nem is azért, mert 8 évvel ezelőtt nem késtek rendszeresen a Szegedről Budapestre tartó InterCityk. A műtétre váró betegek, a munkába és az iskolába ingázó apa és diák számára régóta ez a rögvalóság. Ám eddig valahogy mégsem számított közügynek. Az volt, csak éppen nem hallatszott ki az általános kardcsörtéből, a liberális progresszió elleni keresztes harcos csatazajból, amit a magyar gyermekek védelmezésére indított a kormány a genderizmus és woke-izmus ellen.

Most mégis bele kell mennie az Orbán-kormánynak olyan szakpolitikai vitákba, amelyeket ciklusok óta tudatosan került. A kormánypárti szavazókat is meglephette, hogy Kötcsén a miniszterelnök a migránsveszedelem és a már lehanyatlott Nyugat helyett – ha tőmondatokban is – kórházról és közlekedésről beszélt a megjelent sajtó képviselői előtt.

Úgy tűnik, irányváltásra kényszerül a kormányzati kommunikáció, és ebben szerepe van annak is, hogy nem múlnak a pedofil- és melegügyek a Fidesz körül. Aligha konszolidációról lenne szó, és egyelőre nem is arról, hogy a kórházak adósságának rendezését követően átfogó egészségügyi reform indul. A változás mögött a megváltozott belpolitikai tér áll, ismerte el zárt körben elhangzott beszédében Orbán Viktor. Magyar Péter egyelőre ugyanis sikeresen kényszeríti szakpolitikai reakciókra a kormányt. Lázár János sem hagyta szó nélkül a Tisza Párt elnökének vasutas 16 pontját. Arra 10 pontban reagált, elismerve: harminc éve van a vasút rossz állapotban. Az építési és közlekedési miniszter csak azt felejtette el megjegyezni, hogy ebből a Fidesz összesen 18 éven át kormányzott.

Nagyon messze vagyunk még a kiérlelt, a pró és kontra érveket felsorakoztató vitáktól. Ahogy a Fidesznek, úgy a Tiszának sem ismerjük – megközelítőleg sem – az egészségügyi és a közlekedési programját. Ezért is tűnhet hamis optimizmusnak, hogy szakpolitikai vitákról beszélünk. Mindeddig a nyilvánosságban a legtöbb szó mindenféle identitásról és izmusról esett. Nem lebecsülendő kérdések, csak éppen felülkerekedtek a hétköznapi roboton és az elinflálódó munkabéren. Lehet, hogy a politikacsinálóknak valóban jobb a diktatúra, mint a demokrácia, csak ne kelljen beszámolniuk, főleg a valóságról ne.

A nyilvánosság változatos tér is lehet. Jobb helyeken folyamatosan, mifelénk inkább csak időnként követhetjük nyomon a politikai gondolatok és ötletek, netalántán a közösen elhatározott programok nyílt cseréjét. A nyilvánosság előtt zajló viták szorosan kötődnek a demokratikus ideákhoz. Ezektől azt várjuk, hogy az állampolgárok részt vegyenek a közügyek alakításában, hatást gyakorolva a megválasztott képviselőikre, és ne csak fordítva, azaz ne ők befolyásoljanak minket. A nyilvánosságtól azt várnánk, hogy a dolgok rendbe hozhatók, és ami nem működik jól, az megreformálható.

Erről kellene szólniuk a politikai vitáknak. Ha valóban erről szólnának, akkor a négyévenként rendezett, sok milliárd forintot elpazarló választásokra szó szerint alig harminc percet kellene szánnunk. Néhány perc alatt átgondolhatnánk a választás témáit, amiket már korábban megvitattak széles körben: nyilvános gyűléseken és a sajtón keresztül. A maradék időben elmegyünk a szavazóhelyiségbe, és leadjuk a szavazatunkat. Ha egy jól működő demokráciában élnénk, és ebben partnerek lennének az egymással küzdő felek, akkor az igazán lényeges dolgokra fordíthatnánk a figyelmünket. Vagyis értelmes megoldási javaslatokat vitathatnánk meg az egészségügyről, a közösségi közlekedésről, arról, mitől lehet igazságosabb az adórendszer, vagy miként tartható meg a víz a Homokhátságon, amit már 2020-ban a félsivatagos környezetbe soroltak.

Az elkövetkezendő hetek egyik kiemelt kérdése minden bizonnyal nem ezekről fog szólni azonban, hanem a választási rendszerről, ami jelenleg a hatalomban lévő pártnak kedvez. Csakhogy a Fidesz még a saját törvényeinek sem felel meg a jelenlegi választókerületi határokkal, ezért valószínűleg ősszel módosítják azokat. Bár a kormány tagadja, egyelőre senki nem tudja, lesznek-e határon túli választókerületek. Az borítékolható viszont, ha továbbra is fej fej mellett lesz a Fidesz–KDNP és a Tisza Párt, a kormánypártnak érdekében áll, hogy módosítson néhány választókerület határán. Melyiken is? A korábbiakkal ellentétben, itt választási mozgalom szervezésére is lehetőség nyílhat, ami mellé újabb ügyek mentén kapcsolódhatnak be elhivatott állampolgárok.

Szuverénné a nép attól válik, ha aktív, nem pedig attól, ha a nyilvánosság elé tárt közügyekre nem reagál a kormány, vagy idegen országokból importálja, a mesterségesen kreált vitákat, ementén szervezve törzzsé a választókat, mint ahogy eddig ezt tették. Szókratészt is azért fogták perbe az athéniak, mert hamis isteneket hozott a városba, majd demokratikus eszközökkel száműzték azokat a demagógokat is, akikben túltengett a hatalomvágy. Ez is bizonyíték arra, hogy a vita nem akadályozza meg a cselekvést.

Működő demokrácia attól még nem lesz, hogy az emberek négyévente egyszer elmennek szavazni. Állandóan jelen kell lenni, fejleszteni szükséges a rendszert, amely az oktatástól, a városi önkormányzástól, az autonóm civil élettől, a szabad sajtótól a jogalkotókig ér.

———

A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.

Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a [email protected] címre.