Nagyon messze vagyunk még a kiérlelt, a pró és kontra érveket felsorakoztató vitáktól. Ahogy a Fidesznek, úgy a Tiszának sem ismerjük – megközelítőleg sem – az egészségügyi és a közlekedési programját. Ezért is tűnhet hamis optimizmusnak, hogy szakpolitikai vitákról beszélünk. Mindeddig a nyilvánosságban a legtöbb szó mindenféle identitásról és izmusról esett. Nem lebecsülendő kérdések, csak éppen felülkerekedtek a hétköznapi roboton és az elinflálódó munkabéren. Lehet, hogy a politikacsinálóknak valóban jobb a diktatúra, mint a demokrácia, csak ne kelljen beszámolniuk, főleg a valóságról ne.
A nyilvánosság változatos tér is lehet. Jobb helyeken folyamatosan, mifelénk inkább csak időnként követhetjük nyomon a politikai gondolatok és ötletek, netalántán a közösen elhatározott programok nyílt cseréjét. A nyilvánosság előtt zajló viták szorosan kötődnek a demokratikus ideákhoz. Ezektől azt várjuk, hogy az állampolgárok részt vegyenek a közügyek alakításában, hatást gyakorolva a megválasztott képviselőikre, és ne csak fordítva, azaz ne ők befolyásoljanak minket. A nyilvánosságtól azt várnánk, hogy a dolgok rendbe hozhatók, és ami nem működik jól, az megreformálható.
Erről kellene szólniuk a politikai vitáknak. Ha valóban erről szólnának, akkor a négyévenként rendezett, sok milliárd forintot elpazarló választásokra szó szerint alig harminc percet kellene szánnunk. Néhány perc alatt átgondolhatnánk a választás témáit, amiket már korábban megvitattak széles körben: nyilvános gyűléseken és a sajtón keresztül. A maradék időben elmegyünk a szavazóhelyiségbe, és leadjuk a szavazatunkat. Ha egy jól működő demokráciában élnénk, és ebben partnerek lennének az egymással küzdő felek, akkor az igazán lényeges dolgokra fordíthatnánk a figyelmünket. Vagyis értelmes megoldási javaslatokat vitathatnánk meg az egészségügyről, a közösségi közlekedésről, arról, mitől lehet igazságosabb az adórendszer, vagy miként tartható meg a víz a Homokhátságon, amit már 2020-ban a félsivatagos környezetbe soroltak.
Az elkövetkezendő hetek egyik kiemelt kérdése minden bizonnyal nem ezekről fog szólni azonban, hanem a választási rendszerről, ami jelenleg a hatalomban lévő pártnak kedvez. Csakhogy a Fidesz még a saját törvényeinek sem felel meg a jelenlegi választókerületi határokkal, ezért valószínűleg ősszel módosítják azokat. Bár a kormány tagadja, egyelőre senki nem tudja, lesznek-e határon túli választókerületek. Az borítékolható viszont, ha továbbra is fej fej mellett lesz a Fidesz–KDNP és a Tisza Párt, a kormánypártnak érdekében áll, hogy módosítson néhány választókerület határán. Melyiken is? A korábbiakkal ellentétben, itt választási mozgalom szervezésére is lehetőség nyílhat, ami mellé újabb ügyek mentén kapcsolódhatnak be elhivatott állampolgárok.
Szuverénné a nép attól válik, ha aktív, nem pedig attól, ha a nyilvánosság elé tárt közügyekre nem reagál a kormány, vagy idegen országokból importálja, a mesterségesen kreált vitákat, ementén szervezve törzzsé a választókat, mint ahogy eddig ezt tették. Szókratészt is azért fogták perbe az athéniak, mert hamis isteneket hozott a városba, majd demokratikus eszközökkel száműzték azokat a demagógokat is, akikben túltengett a hatalomvágy. Ez is bizonyíték arra, hogy a vita nem akadályozza meg a cselekvést.
Működő demokrácia attól még nem lesz, hogy az emberek négyévente egyszer elmennek szavazni. Állandóan jelen kell lenni, fejleszteni szükséges a rendszert, amely az oktatástól, a városi önkormányzástól, az autonóm civil élettől, a szabad sajtótól a jogalkotókig ér.
———
A Vélemény rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség álláspontjával. A tartalom megtartása mellett ezeket az írásokat jogunkban áll a jobb olvashatóság érdekében megszerkeszteni.
Van véleménye? Szeretné másokkal is megosztani? Írjon nekünk a [email protected] címre.