„Nem vagyok DiCaprio – nincs Cabrio,/ amit megmutatnék – nem Róma, Rio…” – Tóth Márton egy szakítás után kezdett el verseket írni, majd slam poetry estekre járni, és ez annyira megtetszett neki, hogy immár rendszeres szervezője a kecskeméti villámköltészeti együttléteknek. Belekóstolt a stand up-ba is, mert noha néha mogorva – ezt ő mondja magáról -, de nagyon szeret viccelődni: humorral gyógyítja magát. A KecsUP-nak meglepetéssel készült, versbe foglalta, milyenek is vagyunk költői szemmel.
Marcit elsősorban cikkeink rendszeres (és néha kritikus, csípős humorú) kommentelőjeként ismerjük, de többször írtunk már az általa szervezett slam poetry versenyekről is. Most egy kávé mellett többek között arról kérdeztük, hogy jön össze a hivatalnoki lét a villámköltészettel, mikor jutnak eszébe a legjobb rímek, mi a Hatkupakos viadal és ki a kedvenc költője.
„Középiskolás koromban kezdtem el verseket írni, amikor esetleg nem volt annyira izgalmas egy tanóra, de később ezeket nem láttam túl jó alkotásoknak és végül szinte mindet megsemmisítettem”. Ezt a „selejtezést” manapság is megteszi időnként, ennek ellenére év végén megjelenik első verseskötete Maradjunk Mártonnál címmel.
2016-ban egy ötéves párkapcsolat után lesett be egy slam poetry estre, és az ott elért harmadik hely következő héten plusz fellépéssel járt egy egyetemi fesztiválon. Így kezdődött az egész, azóta is indul versenyeken, többször nyert Tatabányán és Jászberényben, de azt tartja az igazi elismerésnek, amikor odamennek hozzá a közönség soraiból. Az volt az egyik legörömtelibb élménye, amikor felkérték, hogy egy városi ünnepségen adjon elő saját forradalmi slambetéteket.
„A témaválasztásnál nem szeretem a határokat, abszolút a szerzői szabadság híve vagyok – ez igaz a saját verseimre, és azokra a slam estekre is, amit szervezek. A párkapcsolatoktól kezdve a közéletig bármi előfordulhat. Amikor szomorú, vagy drámai egy versem, a végén mégis felvillan a remény édes érzése. A slam esteken korábban inkább csak szórakoztató szövegeket adtam elő, tavaly decemberig féltem megmutatni mélyebb részeket, két hónapja egy fogadalmi slam-em hatására már merek” – jelzi egy mosoly kíséretében.
Marci azt is elárulta, a legjobb gondolatok és rímek úszás közben szoktak jönni – így sajnos egy részét elfelejti, de a javát azért észben tartja, és kávézás közben lejegyzi füzetébe vagy telefonjába. A verseket általában egy lendülettel megírja, de az is előfordult, hogy különböző időpontokban született sorokból áll össze egy alkotás.
„A kortárs irodalmi lapokban megjelenő ‘költemények’ valójában dallam és rím nélküli szanaszét enterezett naplóbejegyzések, helyettük a rímek, alliterációk, ritmika, szójátékok hiteles használatát preferálom” – osztja meg véleményét és ars poetica-ját.
A költészet terén József Attila és Alföldi Géza alkotásait különösen kedveli, a slam poéták közül Melecsky Kristóf volt rá nagy hatással. Rendszeresen jár a Katona József Könyvtár Ars Poetica versklubjába és az Otthon Kávézóban a Verselők Irodalmi Körébe, ahol helyi szerzők olvassák fel műveiket.
Eddig egyszer indult verspályázaton, 2021 elején Derengő tekergő című versét közönség díjjal jutalmazta a Pécsi Kulturális Központ. 2023 nyara óta szervez slam poetry versenyeket Kecskemét belvárosában, változó helyszíneken. Ez igen aktív sorozattá vált, eddig már tíz KecsoSlam Estet hozott tető alá.
„A slam poetry életérzés, önirónia, vallomás, dalszöveg – minden, ami belefér 3 perc 15 másodpercbe: üssön és hasson, akár elgondolkoztasson vagy csak szórakoztasson” – összegzi Marci a villámköltészeti együttlétek lényegét.
Az estek másik kihívása a Marci által kitalált Hatkupakos Versviadal: hat almalés kisüveg kupakjában elrejtett hat kifejezést kell a slammereknek 15-20 perc alatt beleszőniük egy versbe, és azt elő is kell adniuk, ha a technikai háttér megengedi, akár egy zenei alapra. De népszerű a Tízszavas Versviadal is, amelybe a közönség soraiból is bárki beszállhat, hogy tíz előre megadott szóból írjanak egy költeményt szintén rövid idő alatt. Marci emellett zenés fellépőket – ifjú énekeseket, énekesnőket és hiphop előadókat – is meghív, hogy emeljék a KecsoSlam-ek fényét, abban is bízva, hátha felfedezi őket a nagyobb közönség. A közösségépítés jegyében legutóbb random csocsó versennyel fűszerezte a programot, amikor senki nem tudta előre, ki lesz majd a társa az asztalnál.
„Nagyon jó hangulat szokott lenni, érdekes dolgok kerekednek ki a kupakban talált szavakból. Arra szerintem mindenképp alkalmasak ezek a rendezvények, hogy helyi, vagy Kecskeméthez közeli fiatal tehetségek megmutathassák, kipróbálják magukat. Volt, aki később a Streetfood Fesztiválon is fellépett. Azt nagy sikernek tartom, hogy az őszi esteken már legalább tíz nevező volt – leginkább a környékről, de Pestről vagy Szegedről is szoktak jönni versenyezni” – mondja Marci, aki szabadidejében, kedvtelésből foglalkozik a szervezéssel: egyeztet a helyszínnel, a technikussal, meghívja az előadókat, elkészíti a plakátokat, az eseményen írja a pontokat és konferál.
2020-ban váratlanul a stand up comedy-be is belecsöppent. Első önálló estje után főként pesti humoristatársakkal rendezett stand up esteket a Foltos Farkasban.
„Lehet, hogy úgy tűnik, milyen jókedvű ember vagyok, mert sokat viccelődök. Szeretek szellemeskedeni, de aki igazán ismer, az tudja, sokszor mogorva is tudok lenni – habár így is három hölggyel élek együtt, igaz, mindegyik macska. Az önazonosság a verseken túl stand up-ban is elengedhetetlen, ahol igyekszem humorral önmagamat is gyógyítani, erre is jó ez a műfaj.”
Nemrég Pesten megnyert egy stand up comedy versenyt, ő lett az MVP. Rendszeresen jár a fővárosba – főként a Dorian’s Barba és a Gödör Klubba -, hogy élesben szerepelve minél többet merjen megvalósítani. Legnagyobb közönsége becslése szerint körülbelül kétszáz fős lehetett. Korábban még előfordult lámpaláz, manapság már nem izgul – legfeljebb szervezési dolgok miatt, hogy nem lesz-e gond a hangtechnikával és hogy minden előadó eljön-e.
