A Költségvetési Bizottság 23 igen, 9 nem szavazattal és 2 tartózkodással elfogadta azt a saját kezdeményezésű jelentést, amely meghatározza az Európai Unió 2027 utáni költségvetésének prioritásait az azt követő 7 évre. A jelentés egyik legfontosabb pontja, hogy szilárd parlamenti elszámoltathatóságra van szükség a pénzügyi eszközökkel kapcsolatban. Vita és zárószavazás a májusi plenáris ülésen, május 5-e és 8-a között várható.
A szerdán 23 igen szavazattal, 9 nem szavazattal és 2 tartózkodás mellett elfogadott jelentésben a képviselők hangsúlyozzák, hogy lényegesen ambiciózusabb hosszú távú uniós költségvetésre (többéves pénzügyi keretre) van szükség, amely a gyorsan változó globális háttér mellett képes megfelelni az uniós polgárok növekvő elvárásainak.
A jelentés szerint az EU-27 bruttó nemzeti jövedelmének 1%-os jelenlegi kiadási plafonja nem elegendő a növekvő számú válság és kihívás kezelésére.
A jelentés szerint mivel az Egyesült Államok visszavonul globális szerepköréből, a kiadásoknak kezelniük kell Oroszország agressziós háborúját, a nagy kihívást jelentő gazdasági és társadalmi hátteret, a versenyképességi szakadékot, valamint a súlyosbodó éghajlati és biodiverzitási válságot.
Az elfogadott jelentés legfőbb pontjai:
- a 2027 utáni költségvetésnek tükröznie kell a jelenlegi geopolitikai, gazdasági, környezeti valóságot és rugalmasnak kell lenni;
- a meglévő programokat összevonó megaalapok nem alkalmasak a célnak;
- szilárd parlamenti elszámoltathatóságra van szükség a pénzeszközök elosztásához és nyomon követéséhez;
- a Bizottság „egységes nemzeti terv” megközelítése nem lehet a tagállami kiadások alapja.
Azt, hogy ez utóbbi pontosan mit is jelent, Zalán Eszter, az Európai Parlament sajtófelelőse mondta el a KecsUP Híreknek:
„A Bizottság (sajtóértesülések és korábbi nyilatkozatok alapján legalábbis így tűnik) úgy alakítaná át a következő hétéves költségvetést, hogy a helyreállítási terv mintájára nemzeti terveket kellene benyújtania a tagállamoknak és azok alapján lehetne hozzáférni az EU-s pénzekhez. A helyreállítási tervben ez úgy működik leegyszerűsítve, hogy ha egy tagállam eléri azokat a mérföldköveket a reformjaiban, amelyekben korábban megegyezett a Bizottsággal, akkor a tagállami kormányokból álló Tanács rábólint az utalásra. Ebben a rendszerben azonban a Parlament uniós szerződésben biztosított költségvetési hatósági szerepe csorbul, és félő – a képviselők szerint –, hogy nem lesz megfelelő a demokratikus ellenőrzése a pénzek utalásának és követhetőségének. Ezért a Parlament nem támogatja, hogy ilyen nemzeti tervek alapján ossza ki a Bizottság az uniós forrásokat.”
