„Utoljára ’56-ban tüntettem” – mondta egy nyolcvanas éveiben járó hölgy hétfőn este Kecskemét főterén, a KecsUP Hírek által az ellehetetlenítési törvényjavaslat ellen szervezett demonstráción. Talán ez volt az egyik legfontosabb mondata a június 2. hétfő déltől-június 3. kedd délig tartó 24 órás megmozdulásunknak, de emellett nagyon sok más értékes gondolat elhangzott és voltak sokáig emlékezetes pillanatok. Vendégünk volt többek között Uj Péter, a 444.hu és György Zsombor, a Magyar Hang főszerkesztője, tüntetésünkre eljött Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, és a kecskeméti slammerek is odatették magukat.
Videós összefoglalónk:
Barna Imre és Hraskó István írása
Szabad a szavad! címmel szerveztünk 24 órás nyitott szerkesztőségi demonstrációt június 2-án déltől június 3. délig. Mint azt többször leírtuk, célunk az volt, hogy kiálljunk a sajtó szabadsága mellett, és hogy egyúttal tiltakozzunk az Orbán-kormány által bevezetni kívánt „átláthatósági törvény” ellen. Indokainkra, helyzetünkre bővebben ebben a cikkben tértünk ki.
Hogy mennyire hatásos volt megmozdulásunk, azt jól jelzi az a tény, hogy szerdán Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője bejelentette: nyár előtt már nem szavaznak a törvényjavaslatról. Figyelem, ez vicc volt: nem gondoljuk, hogy éppen a KecsUP demonstrációja késztette a kormánypárti frakciót arra, hogy egyelőre levegye napirendről az ügyet. Inkább Panyi Szabolcs, a Direkt36 és a VSquare oknyomozó újságírója állhat közelebb az igazsághoz, azaz hogy az Orbán-kormányon belül is jelentősebb viták alakultak ki a törvényről.
Forrásai szerint „nem feltétlenül minden esetben erkölcsi fenntartásokról volt szó, hanem arról is, hogy a belső bírálók szerint ez a törvény belpolitikailag több kárt okoz a Fidesznek és a kormány népszerűségének, mint amennyi hasznot tud hajtani. Külpolitikailag pedig nem növeli, hanem csökkenti a kormány mozgásterét, és a 7-es cikkely szerinti eljárás (Magyarország EU-s szavazati jogának megvonása) támogatóit erősíti” – írta posztjában Panyi Szabolcs.
Természetesen furcsa és nem is annyira kellemes szituáció volt ez mindannyiunknak. Rengeteg alkalommal tudósítottunk tüntetésről, többen magánemberként is részt vettünk már demonstráción, de mi magunk még soha nem szerveztünk ilyet. Nem is áll szándékunkban ezt rendszeressé tenni, egyáltalán nem ez a feladatunk, de most úgy éreztük, a munkánk és a hivatásunk lényege forog kockán, és fontosnak tartottuk, hogy ne csak leírjuk, hanem hangosan ki is mondjuk véleményünket ebben az ügyben.
Az egy nap alatt többek között élő podcast műsorra, sajtókerekasztal-beszélgetésre, politikusi fórumra, civil kerekasztalra vártuk az érdeklődőket, kedd reggel pedig szendvicsekkel vendégeltük meg az arra járókat és felolvastuk a beérkezett olvasói üzeneteket. Videónkban és cikkünkben a 24 óra legfontosabb történéseit foglaljuk össze.
Sajtókerekasztal-beszélgetés kollégákkal
Határátlépés a törvénytervezet? Ki hogyan értelmezte a leendő jogszabályt, amikor először hallott róla? Hogyan lehet elmagyarázni az olvasók számára, hogy milyen következményekkel járhat? A szerkesztőségi munkára befolyást gyakorolhat-e a törvényjavaslat? Milyen válasz adható a hatályba lépésére? Kell-e összefogás, szakmai szolidaritás, ha eljárásokat indítanak? Milyen sajtófinanszírozás lehetne ideális Magyarországon? A független sajtó egyben ellenzéki sajtó is?
Többek között ezeket a kérdéseket is feltette Bajáki Zsanett, a KecsUP Hírek főszerkesztője azon a hétfő kora délután megrendezett sajtószakmai kerekasztalon, ahova országos és vidéki sajtóorgánumok újságíróit, kollégáinkat hívtuk meg.
„Hagyjuk az ideológiákat, véleményeket, beszéljünk inkább a tényekről és számokról!” – hangsúlyozta György Zsombor, a Magyar Hang főszerkesztője, amikor a törvénytervezet indoklása, az átláthatóság került szóba, hiszen a független sajtóorgánumok pénzügyi adatai már az eddigi törvényi szabályozásnak köszönhetően is megismerhetők, nyilvánosan elérhetők voltak. Szerinte elsősorban az információhiányt kell leküzdeni, és még a véleménybuborékok megléte mellett sem szabad feladni azt a feladatot, hogy a propagandát elfogadók felé is eljussanak a valós információk.
Kiemelte, a független sajtó nem ellenzékiséget jelent, egészen másról szól az újságírói munka, és nem szabad összekeverni az ellenzéki pártpolitikával.
Borúlátó gondolatokkal érkezett Uj Péter, a 444 főszerkesztője. Meglátása szerint 2010 óta kis lépésekben folyamatosan csorbította azok jogait, akik nem értenek vele egyet – megemlítve az Ökotárs Alapítvány elleni 2014-es politikai támadást és hatósági eljárásokat, vagy még korábbra visszatekintve a kritikus véleményeket megfogalmazó filozófusok elleni 2011-es lejáratókampányt. De például már a jelenlegi szabályozás is megengedi újságírók megfigyelését, nem kell hozzá bírósági engedély vagy bűncselekmény gyanúja.
Úgy véli, nincs meg a magyar társadalomnak a szükséges ellenállóképessége, a kormány pedig nemcsak életbe lépteti, de alkalmazni is fogja a törvényt, amelynek lehetetlen megfelelni. Nem félnek a nemzetközi botránytól, sőt még kapóra is jöhet, hogy „Brüsszelt” hibáztassák.
Garaczi János kecskeméti újságíró, az MTI korábbi megyei tudósítója szerint már régóta nem beszélhetünk sajtószabadságról, most pedig már azon a ponton vagyunk, ahol kifejezetten az elhallgattatás a cél. Kiépült egy önkényuralmi rendszer, viszont 2024-ben először egy influenszer-tüntetés, majd egy új ellenzéki erő megjelenése változást hozott, és megmozdult a társadalom. Erre reagál most a kormánypárt, és egyre erőszakosabb eszközök használatától sem riad vissza a hatalom megtartása érdekében.
Városunk sajtóviszonyaival kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy a helyi politika nem volt hozzászokva, hogy bárki bármit szóvá tesz, most pedig az emberek aktivitása, ezzel párhuzamosan pedig a helyi sajtó aktivitásának felerősödésére válaszul próbálja azt a narratívát erőltetni, hogy a problémákat felvető sajtó egyben ellenzéket támogató sajtót is jelent – holott csak arról van szó, hogy a sajtó végez el olyan feladatokat is, amely elsődlegesen a képviselői munka része lenne.
Debrecenben régóta tapasztalnak a megszüntetésükre irányuló politikai szándékot a Debreciner újságírói. A lap főszerkesztője, Porcsin Zsolt felhívta a figyelmet arra is, hogy a vidéki nyilvánosság különösen megsínyli, ha eljárások következtében megszűnnének a szabad sajtóorgánumok, hiszen senki sincs, aki ezekben a városokban helyettük előhozná a nehezebb témákat, feltárná a helyi problémákat.
Van bennük egzisztenciális félelem, aggódás, de emiatt nem engednek el témákat, és nem állnak hozzá másképp egy-egy téma feldolgozásához, mint eddig. Inkább arra koncentrálnak, hogy még jobb anyagok kerüljenek ki a kezük közül, még több emberhez jussanak el.
Háborús helyzetről beszélt Babos Attila, a Szabad Pécs felelős szerkesztője. Úgy gondolja, hogy felbomlott a hagyományos politika-sajtó viszony, ezért újra kell értelmezni az újságírói szerepkört is. Immár az ellehetetlenítés a cél, és maga a törvénytervezet is úgy lett megszövegezve, hogy sarokba szorítsák a független sajtót. Félelemből született, és egyértelműen azért, hogy saját hatalmukat megvédhessék. Nem cél, hogy az országnak jobb legyen. Ha kell, ő maga ingyen is folytatja a munkáját.
„Okoz álmatlan éjszakákat” – vallotta be Szűcs Dániel, a Szegeder főszerkesztője, aki szerint a szabad sajtóorgánumokban kenyerüket keresők számára általános érzés lehet a szorongás, a jövőt illető bizonytalanság okozta aggódás. A hatalom nem csak ezzel a törvénytervezettel, hanem már a Szuverenitásvédelmi Hivatal elindításával a folyamatos félelemben tartás eszközét használja, ahogyan időről időre vádakat fogalmaz meg különféle jelentéseiben, de például a tavaszi kisöprés emlegetése is fenyegetően tud hatni.
